Twelve

 

Wendy Moon

 

Reszketve tettem meg utolsó lépteimet az ágy felé, mielőtt leültem volna. Gondolatok cikáztak végig fejemben, de egyik durvább volt, mint a másik. Képek, hogy miket csinálhat velem, s hangok a kétségbeesett kiáltásaimról. Behunyt szemekkel vártam, hogy mikor fog berontani, s mondjuk a falhoz szorítva megfojtani. E helyett, legalább húsz percig csak ültem, s szorítottam a hasam két karommal, hátha végre vége lesz ennek a rémálomnak. A hangok lentről felszűrődtek, de csak légy zümmögésre lehetett hasonlítani, majd hirtelen elhalkult, s a némaság csak akkor szűnt meg, mikor nyikorogva, lassan kinyílt az ajtó, s Zayn nyugodt arccal bejött. Leült mellém, s egész testével felém fordult.

-Mi a faszt képzelsz magadról? -suttogta, s éreztem, hogy tekintetével követeli, hogy ránézzek. Össze szorítottam szemeimet, s számba haraptam. 'Nem fog bántani. Azt mondta, nem fog bántani!'-mondogattam magamban, s reméltem, akkor tényleg úgy gondolta, hogy soha nem bántana. -Hmm? -erős kezével állam alányúlt, s próbálta gyengéden felemelni, ami nem nagyon ment, mert egyre jobban szorította állkapcsom. -Nézz rám! -hangosodott a hangja, de nem mertem. Megráztam fejemet, s próbáltam szabadulni a szorításából. -Azt. Mondtam. Nézz. Rám. -sziszegte, s éreztem, hogy fogy a türelme. Kinyitottam szemeim, s a barnás fekete szín, mely az íriszében keveredett, elképesztő volt.

-Szóval? -krákogott, mikor feleszmélt a bambulásból. -Hová is akartál te menni? -húzta fel az egyik szemöldökét, majd lazított szorításán, mire végre kirántottam magam kezei közül.

-Bárhova, ahol biztonságban vagyok..-suttogtam a földnek.

-Itt vagy a legbiztonságosabb helyen Wen, értsd már meg! 

-Dehogy vagyok! Itt mindenki a "sötét oldalon áll".-mutattam macskakörmöket a levegőben közben, de mikor felnéztem rá, ő csak oldalasan mosolygott.

-Ha tudni akarod, tényleg feketében dolgoztunk és dolgozunk, de nem vagyunk rosszak..annyira. -megrázta fejét, és még mindig mosolygott rám. Kezdem elveszteni a fejem, ha a közelében vagyok. 'Egyszer olyan kedves, mint egy doromboló macska, máskor mint egy habzó szájú antilop.'-a furcsa a gondolatra inkább megráztam a a fejem. Lassan kezdek olyan lenni, mint ők, csak éppen a bolondok háza felé tartok, és nem a börtönbe..

-Hogy érted, hogy annyira? És mégis mit? -visítottam mikor felfogtam mit is mondott, s egyre idegesebb lettem. Látszódott rajta, hogy élvezi a helyzetet, de közben kényelmetlenül érinti ez a téma. Ahogyan nyílt a szája, de becsukta, majd megnyalta, szinte éreztem, hogy engem figyel, mégis ajkai vonzották tekintetem. Nem tudom, hogy pontosan mi is történt velem, csak akkor eszméltem fel, mikor ajkaink találkoztak, s én nem húzódtam el, hanem hagytam, hogy nyelvével végig húzza szájpadlásom, amibe rögtön beleremegtem. Automatikusan hunytam le szemeim, s kezeimet nyaka köré csavartam, miközben ő derekamnál fogva húzott közelebb magához.

-Mi a szent szar..! -ugrottam fel, mikor agyammal is feltudtam fogni, hogy éppen mit csinálunk.  Zayn csodálkozva figyelt, miközben laza félmosoly ült ki arcára. Kezemmel rögtön a számhoz kaptam, amin még mindig éreztem Zayn ajkait. -Te köcsög! -suttogtam, majd gyors léptekkel bezárkóztam a fürdőbe. Ahogy lecsúsztam a hideg kőre, s neki támaszkodtam az ajtónak, rögtön képek ugrottak fel lelki szemeim előtt, amik csupán pár perce történtek. A gyomrom fel-le liftezett, miközben próbáltam a légzésemet nyugtatni, s ezzel a szívverésemet is.

-Tudom, hogy élvezted, ne tagadd! -kopogott be, de nem válaszoltam rá. Féltem, ha megszólalok, hangom remegni fog, s akkor igazat ad magának. -És a kérdésedre a válasz ha tudni akarod, kábé  akikkel találkoztál eddig itt, mindet a fél világról kitiltották, vandalizmusért, lopásért, fekete áruk eladásáért. Harry megfosztott már jó pár bankot a pénzüktől, és képzeld a kedves Niko is adott el nem egypár fekete cuccot. És cseszd meg! Öltem már embert. És tudd meg, hogy a kedves legjobb barátod, Niall is egy hazug áruló! -kiabált, s miután elcsendesedett, valami tárgy repült valaminek, s hangosan csapódott. Zakatoló szívvel rontottam ki, s mentem neki a mellkasának.

-Te vagy itt a hazug áruló! Mindenkiben elvárod, hogy megbízzanak benned, majd szépen lassan hozod ezeket a híreket! Kicseszettül idegesítesz, pedig még csak pár napja vagyok itt! És Niallt ne hozd fel, mert nincs semmi köze ehhez! Semmit se tett, ő mindig csak segíteni akar!-kiáltva vertem erősen a mellkasát, de nem sokat ért, mivel egy karral lefogott, s taszított rajtam.
-Még hogy én hazug? Sosem állítottam olyat neked, hogy bízz bennem, vagy igen? Kurvára megkérdezted valaha Niall-től, hogy mit dolgozik? Hogy miért hord mindig inget? Hogy mit takargat? Hmm? Jaaa, szerintem is kurvára nem! -hangja az egész szobát, s talán az utcát is bezengte, úgy harsogott, s közben a nyakán az erei kidagadtak. A földön ülve, azon gondolkodtam, hogy ezt a mérkőzést adjam fel, vagy legyen nő, aki kiáll maga mellet.. Ahogyan régen édes anyám mondaná:  

"Egy nő akkor igazán nő, ha ki áll az igaza mellett, s nem lesz egy kisegér, aki ha bajt észlel, bemenekül az odújába." 

Ezzel a mondattal az emlékezetemben álltam fel, s elé sétáltam lassú, nyugodt s nőies léptekkel, bár belülről inkább maradtam volna egy kisegér. Megálltam előtte, s csak néztem a szemébe.

Fogalmam sincs, hogy pontosan mit néztem rajta. A mámorító gesztenyebarna szemeit, a férfias borostáját, a kócos fekete haját, vagy csak a hosszú szempilláit, de rögtön megnyugodtam, s nem tudtam volna folytatni ezt a végtelenségnek tűnő vitát. De egy kérdés megfogalmazódott bennem.

-Honnan ismered Niallt? -húztam fel a szemöldököm, s vártam csípőre tett kézzel, hogy vajon mit válaszol.