Thirteen

Wendy Moon

 

Csodálkozó tekintete, mosolygásra biztatott, hiszen meglepődött, a hirtelen hangulatváltozásomtól. Próbáltam leplezni örömöm, de tudtam, észre vette, mert ő is felhúzta szemöldökét, majd sóhajtva leült az ágyra, s lábait a földön lévő szilánkokra rakta.
-Faszomat az egészbe. -káromkodott, majd kérte, hogy üljek mellé, de nem tettem, hanem csak álltam a szoba közepén és figyeltem elnyúlt arcát. -Elegem van már, hogy mindenkin csak segíteni akarok. Az elején, mikor megbíztak a megöléseddel, és valaki kérte, hogy ne tegyem, bele egyeztem, hiszen igaza volt. Egy szörnyeteg vagyok, aki élvezte amit csinált. Aztán a sok fenyegetések, a kilépés, a találkozás.. Túl sok minden nekem már. -Megrázta idegesen a  fejét, majd rám emelte tekintetét. -És te csak egy porszem vagy a sok probléma között. Azért vagy itt, mert ahonnan kiléptem, a halálodat akarják, nem kis summáért. És én? Mint olyan nagy lelkű ember, megmentettelek, a megrendezett tűzből. És ez a hálád, hogy folyamatosan elszöksz, és még kérdőre vonsz. -állt fel, s még egy izma se rándult meg, miközben a szilánkok talpába álltak be. Összeszorítottam fogazatom, s lehunyt szemmel vártam, hogy felpofozzon, vagy csak hasonló, de csak megállt előttem s nézett.

-Megcsókoltál.. -ocsúdtam fel beszédéből, s fogalmam sem volt, hogy mit szerettem volna mondani, csak mondani akartam neki ezt-azt, de erre nem számítottam, hogy ez csúszik ki a számon.
-Te komolyan ekkora süket vagy? Nem az a fontos most! -rivallt rám, de bujkáló mosolya nem arra emlékeztetett, hogy megbánta volna a dolgot..sőt!- Amúgy is..öööhm... -a hirtelen eltűnő magabiztossága miatt, úgy viselkedett, mint egy jól lakott óvodás. Szégyenlőssé vált, s sebezhetővé.
-Nem fáj a lábad? -kérdeztem gyorsan, mielőtt befejezhette volna a mondatot. Ő csak csodálkozva vizslatott, majd lenézett lábára, s csak akkor tűnt fel neki, hogy vérzik. -Ülj le! -parancsoltam rá, mire némán teljesítette kérésem, s az üvegdarabokat kikerülve, leült az ágyra. -Elsősegély? És egy seprű? -néztem körbe, reménykedve, hogy pont az orrom előtt lesznek.
-Fürdő és konyha..-motyogta alig artikulálva a szavakat, miközben én már el is tűntem a szobából. Lerohantam a lépcsőn, de szerencsétlenségemre az utolsó előtti fokon megbotlottam, s leestem.
-Au..-fogtam meg a fejemet röhögve. Felkászálódtam, s kuncogva szerencsétlenségemen, rögtön megtaláltam a fehér fűtőnek támasztva egy seprűt. Vörös nyelét megragadva, száguldoztam felfele.

Miután kidobtam a törmelékeket, felszabadítottam a fürdőben talált dobozt a tetejétől, s kiszedegettem a lábából a maradványokat. Alig fél óra múlva bekötöztem mindkét lábát, s kéz mosás után, ledőltem mellé. -Szóval Niall..-krákogtam a kínos csendben. -Honnan ismered? -érdeklődve figyeltem feszült s gondterhelt arcát. 'Vajon ilyenkor mi járhat a fejében?'-kérdeztem magamban, majd törökülésbe helyezkedtem, s vártam a válaszra.

-Egy rossz ember, akit csak a bűn vonz és a pia. -ölni lehetett volna nézésével, amit a plafonra vetített, s közben a szavakat a fogai közt szűrte ki.  –Nem hiszem, hogy tényleg tudni akarod az igazságot róla babe. –dörmögve rám emelve tekintetét, mire valami bennem megmozdult.
-Miért is? Miért ne tudhatnám meg? Már nem mindegy? –szörnyülködtem, s ő rögtön mosolyogni kezdett hozzáállásomon. -És ne hívj 'Babe'-nek, mert nem vagyok senki bébije. Világos? -mondtam tovább a mondanivalómat, mikor..mikor megint megéreztem ajkainak ízét. Szívem hatalmasakat dobbantott, s féltem, ha ezt így folytatja, kiugrik, vagy csak meghallja. Próbáltam az elején ellökni magamtól, de erősen tartott, s én se tudtam olyan erővel lökni, mint amilyet szerettem volna. Megremegtem, ahogyan ölelő kezeivel az ágyra döntött, s én csukott szemmel csókoltam vissza. Teljesen felém kerekedett, mikor agyam utolérte cselekedetünket, de Zayn megelőzött, s lassan elhagyta csupasz ajkaimat. Mosolygós, békés arcától nem tudtam volna felpofozni, pedig azt terveztem. 

-És nehogy azt merd mondani, hogy nem élvezted. -dörmögte, mikor kezdett beállni közénk a kínos csend. Akárhogyan próbálkoztam, nem tudtam kiszabadulni alóla, ő meg csak szórakozott rajtam. Nem válaszoltam erre a kijelentésre, mert féltem, ha egy hangot is kiadok, remegésem miatt, tudná, hogy nagyon is élveztem. 

-Elengednél? -kérdeztem suttogva, de türelmetlenül is. Csak megrázta a fejét játékosan. -Ha nem akarod, hogy ide pisiljek, akkor jó lenne, ha elengednél. -sziporkáztam, s nehézkesen ugyan, de elengedett. -Paraszt..-suttogva zártam be a fürdő ajtaját.

-Császtok buzikáim! -nyitott be valaki a bejárati ajtón, mikor éppen egy spanyol vígjátékot néztünk. -Ez mi a fos? -meredt a tévére mutatva, miközben én végig mértem. Szürke melegítő nadrág, egy fekete trikó, és fehér tornacipő. Karjain tetkók , s arcán is volt néhány ezüst. Barna hosszúkás haj, melyet összeborzolt direkt, így kiemelve szeme kékségét. Enyhén borostás arca vékonykás, s beesett volt.  -És itt a ribi is. -biccentett felém, mire rögtön felismertem, hogy ő volt az, akit megharaptam. 

-Seggfej.-bólintottam ismerkedés képen. Felhúzott szemekkel röhögött fel.

-Elég lesz! Wendy ő Louis, Louis ő Wendy.-szólalt meg Harry, mikor már nem bírt tovább velünk. Szikrázó szemekkel mértük le a másikat, majd Louis egy vállvonással lerendezett, s elhívta Zaynt beszélgetni. Vagy mit tudom én miért.  

-Indulunk emberek! -jött be Zayn, mire mindenki felállt, csak én néztem őket nyugodtan tovább a helyemről. -Te is Wen.. szükség van rád is per pillanat.-sandított óvatosan Louisra, majd vissza rám. 

-Mi van? Minek? -szörnyülködtem, de inkább befogtam a számat, mikor Zayn összehúzott szemekkel vizsgált, s éreztem, ezt a háborút elveszítettem. -Bazd meg. -szitkozódva álltam fel, s indulhattunk is.