2014. január 25., szombat

Six

Wendy Moon


 Egyszer úgy felfogom képelni azt az önelégült arcát, hogy még a mosolya is elfog onnan tűnni. Hogy tud ilyet mondani? Egyszerűen felháborító! Ha majd apám találkozik vele... Összeráncoltam a gondolatra szemöldököm, majd a mellettem mosolygó Zaynre néztem.
-Mi történt aznap este?-kérdeztem suttogva tőle, mire ráfagyott édes vigyora, s nyelt egyet. Elsötétülő tekintete az éjszakai csillagokra emlékeztetett, mikor kislány koromban szüleim elvittek piknikezni. Ahogyan anya mosolygó arccal nézi a csillagokat, s apu őt figyeli. Hiányoznak..

-Tűz ütött ki.-krákogott közben, de még így is tisztán értettem. Ahogyan jött a szó szájából, úgy ugrottak be a képek. Égő függönyök, egy kéz rángat, de én elfutok. A zongorán a kottáim, a gitárom, ahogyan a folyosókon át futok, az ajtó, a konyha. A dal, amely nincs még kész. Minden. -Nem mindenki élte túl...-egyre halkabban beszélt, s együttérzést véltem felfedezni a sajnálat mellett.
-Kik...-de nem tudtam befejezni. Kik haltak meg? Hogy lenne már erőm kimondani azt a szót, mikor az undor fog el közben. Zayn nem válaszolt elsőnek, de mikor nyitotta a száját, a telefonja csörgése zárta is be. Rögtön elővette, s megnézve, felugrott és kiszáguldott az ajtón.

Ahogyan a tükörben próbáltam felmérni a helyzetet, rákellet jönnöm, hogy a fájdalmak amiket még reggel éreztem, valósak voltak, méghozzá a vágások és hólyagokból ítélve. Jobb könyökömön a bőr följött s hólyagok is keletkeztek rajta, mely körül piroslott a bőröm. A kézfejeimen rengeteg karcolás maradt, s vágások. Bal kezemen csak horzsolások maradtak. Lábaimon rengeteg lila-kék folt éktelenkedett, s sok vágás is megmaradt. Összegomboltam az inget, de így se sokat takart a lábamból. Legalább combközépig leért, aminek örültem. A gallért megfogva orromhoz emeltem, s rögtön megcsapott Zayn különleges férfi illata.

Ledőltem az ágyra pihenés ként, mégis úgy éreztem kibuggyanó könnyeimnek még az sem szabhat gátat, ha aludni szeretnék. Az érzés, hogy lehet sok mindenkit elvesztettem, felül múlta szervezetem. Mintha  lelöktek volna egy szakadékról, s testem gurgulázott lefelé, úgy rohantam a fürdőbe, hogy ami összejött a stressz által, kiadjam gyomromból. Kis epével megspékelve, ami igen csípős utóízt hagyott a számban, s marta a torkom. Majd inkább kiöblítettem számat, és a biztonság kedvéért fogat is mostam.

Bátorságot merítve, és nem gondolva csupasz lábaimra, kiléptem, s egyenesen a lépcsőhöz merészkedve a konyhába tévedtem, ahol a göndör hajú srác majszolt egy szendvicset. Gyorsan leültem, mikor megéreztem égető figyelmét lábaimon. Somolyogva kérdezte meg, hogy Zayn adta oda, vagy én tolakodtam.
-Ő adta..-morogtam leszegett fejjel, mire csak jól kinevetett. A karján lévő óra kettőt csipogott, mire ránézett, s elkomorodva, rögtön a mosogatóba rakta üres tányérját, majd az ajtót célba véve, megállt mellettem.
-El kell mennünk picit, szóval húzd a cipőt!-parancsolt, amit hezitálva, de engedelmeskedtem. -Amúgy...-állt meg kis idő után, mikor indultunk volna ki a melegbe.-Harry Styles vagyok!-mosolygott öntelten mire, egy morgó Wendy Moont kapott válaszként.

El kellene szöknöm. Biztosan sokan keresnek. Apám is halálra aggódhatja magát, ahogyan Niall és Stacy is azt teszi. Hiányoznak, ahogyan én is nekik.. Vagyis gondolom.

Az úton semelyikünk se szólt egy szót sem, halk dallamként folyt bele a csendbe Ed Sheeran hangja amint az I See Fire-t énekeli. Imádom a vörös haját, s a különleges, egyéni hangját, ahogyan tudja használni is azokat, igen nagy tehetséggel. Halkan dúdoltam a dallamot, míg Harry szikrákat szóró dühös tekintetébe nem ütköztem, és még jobban össze húztam magam az anyósülésen.

Nagy fékezésre kinyitottam fáradt pihent szemeim, s egy edzőterem parkolójában találtam magam. Kiakartam nyitni az ajtót, de mintha sükettel beszéltem volna, nem nyitódott ki. Elnéztem a vezető ülésre, de az üresen fogadott. Itt hagyott? Most mégis mit csináljak?-gondoltam rögtön, s szökési esélyeket kezdtem el rögtön törni a fejem.

-Na végre, hogy felébredtél!? Már a fiúk megőrjítenek!-nyitotta ki hirtelen egy női hang amit azonnal felismerve, nyugodtam le, s fújtam ki idegesen bent tartott lélegzetem. -Na gyere Csipkerózsika!-kapcsolta ki a biztonsági övem, majd kihúzva ledöbbent, s felsőmre irányította figyelmét. -Ez honnan van?-rögtön tudtam, hogy mire érti, de kíváncsiságom jobban hatalmába kerített.

-Miért? Talán fertőző?-kérdeztem s kihívóan kigomboltam az első kis részt. Nevetésben tört ki komoly arca, s inkább visszagombolta.
-Nem, csak még sosem láttam senkin se a dolgait. Pedig nem egy barátnője volt..-mosolygott, de mire nyitottam a számat, hogy tagadjam, hogy én valaha is a barátnője leszek, vagy egyáltalán megöleljem, az kizárt dolog, rögtön megfogta a kezem, s befelé vonszolt.

6 megjegyzés:

  1. Nem éri.Minden.rész.jó.
    Zayn illata.:$ érezném én is.uhh.*-*
    Kedvenc részem:" Miért? Talán fertőző?-kérdeztem s kihívóan kigomboltam az első kis részt. Nevetésben tört ki komoly arca, s inkább visszagombolta."
    Nicole.xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy így gondolod, de szerintem túlzol!:)
      Én is szeretném érezni, nyugi..:D
      Örülök, hogy tetszik!.xx

      Törlés
  2. Nagyon jó lett folytasd hamar :)

    VálaszTörlés