Twenty

Wendy Moon

- Szóval. Egy. Csak tőlem, vagy Harrytől és Nikótól fogadsz el italt. De jobb lenne, ha csak tőlem. Kettő. Ne merj elszökni, mert tudod, hogy miért! Nincs értelme! És három. Idegen pasikkal egyáltalán ..sőt! Tiltom, hogy hozzászólj, vagy csak észrevedd őket! Még mindig meggondolhatod magad. - mosolygott le rám, de így is ideges volt. - Tudod mit? Inkább erre az időre, legyél a csajom és akkor nem lesz semmi gond! - villantott egy ördögi és perverz mosolyt, amolyan "én nyertem" fejjel. Grimaszolva hallgattam monológját, de ahogy elhangzott a "csajom" szó, rögtön hátrahőköltem.

- Tessék? Mit képzelsz magadról? Csak mert egy hülye ötletem támadt, rögtön azt hiszed, hogy a csajod leszek? Hahaha.. Nem! - próbáltam nevetni, de valahogy az nem ment, viszont a mosolyom nem tűnt el.
- Csak eljátszani.. Nem tudom, mit vagy úgy oda ezért.. - mormolta csalódottan, de arckifejezése csak egy pillanatig volt szomorkás. Rögtön huncut mosolyra húzta ajkait, mikor látta mosolyom.
- Áll az alku. De nincs nyúlka piszka! - adtam be a derekam, s nyújtottam a kezem, majd megráztuk, s ő megcsillanó tekintettel, magához húzott, s vállamat átölelve, úgy vonultunk ki a házból, miközben próbáltam kiszabadulni a fogásából.
- Nekem megfelel babe.. - adott egy puszit a hajamba, mire felnevettem, s végre sikerült kiszabadulnom, s vállába boxoltam.
- Nem vagyok senki bé.. - folytattam volna, de ő csak sunyin lenézett rám, s belém fojtotta a szót:
- Már az én bébim vagy! Szóval már lejárt duma.


Ahogyan beléptünk a poklok kapuján, rögtön az álló füst, az izzadt testek szaga, s italok mámora telepedett ránk. Mindenhonnan ütemesen szólt Lil Wayne Lollipopja, s mindenki egymásnak simulva, lökdösődve mozogtak, s forogtak. Dübörgött a szívem, ahogyan Zayn a derekamnál fogva jobban közelebb húzott magához, miközben próbáltam vékony, rövid gatyámat lejjebb húzni. Testem parázslott ahogyan összeért karunk, s mikor picit arrébb léptem, rögtön visszahúzott, s lehajolva hajamba csókolt.

- Még haza mehetünk babe. - mondta a fülembe, hogy csak én halljam, s értsem is a nagy zajban. Erősen megráztam a fejem, hisz mégiscsak Én akartam Ide jönni, hogy kipróbáljam az "Életet".  Mosolygós ajkai és káprázatos barna íriszei közt járt a tekintetem, de rögtön megráztam fejem, s előre fordulva figyeltem a tömeget. Rám mosolygott biztatóan, s a pulthoz húzott, miközben kezei enyémmel volt összekulcsolva.

- Két vodka lesz. - intette le a pultos srácot, aki csak biccentett, s elé rakva két feles poharat, csordultig tele töltötte. Kidülledt szemekkel bámultam, ahogy egy hajtásra lenyeli az egyik pohárból a szeszt, s huncut mosolyával rám kacsint. -Te jössz babe. -emelte a kezembe a másikat. 

- Még... sosem ittam alkoholt... - rágtam a számszélét, mire ő csak közelebb hajolt, s egyenesen szemeimbe nézett. Mosolyát sehogy se tudta volna eltüntetni, s amilyen ragadós volt, úgy én is elkezdtem mosolyogni.

- Milyen ártatlan vagy. Ízleld meg a poklok poklát! - lehelte, s éreztem ahogyan a mentol keveredik valami erős illattal. Csak morgolódtam, majd kivéve a kezeiből a kispoharat, behunyt szemmel kifújtam egy nagy levegővételt, majd egy huzamra leöblítettem a torkom. Rögtön marni és kaparni kezdett. A melegség szaladt végig idegeimen, s a  hideg is kirázott, így akaratlanul megborzongtam, majd egy halk sikoly hagyta el a számat. -Légyszi csapvizet hozz!-fel sem pillantva rólam Zayn mondta a csaposnak, aki rögtön hozta is, s amint a számhoz ért a hideg üveg, vedelni kezdtem. Mosolya még szélesebb lett, ahogyan figyelt, s próbáltam uralkodni magamon, s reménykedtem, hogy csak én érzem úgy, mintha kipirultam volna. - Na még egyet? - kérdezte röhögve, mire az éppen mellettünk elsétáló csajokra pillantottam, akiknek a kezében hatalmas nagy poharak voltak megtöltve, narancssárga színben és kékben. Megráztam a fejem, s rájuk mutattam.
- Hey! Olyat kérek! - rikkantottam a csaposnak, mire odanézett ahova mutattam, s csak biccentve elvonult.

Ahogyan Nicole rázta magát előttem, nevetésben törtem ki, s felkaptam a fejem, miközben elengedtem magam. Csukott szemeim kipattantak, mikor két izzadt kéz ért derekamhoz és húzott erőszakosan törzséhez. Tágra nyílt pupillákkal próbáltam hátra nézni, s kiszabadítani magam, de túl erősen fogott.

- Engedd. El. Te. Szarházi. - szűrte ki fogai közt Zayn, mikor elénk ért. A kézfogás, rögtön enyhült, így egy határozott mozdulattal kitéptem magam, és Zaynhez igyekeztem. Rögtön ölelő karjai közé vett.

- Ugyan már! Csak egy menetre kellene. - nevetett, s ekkor megtudtam pillantani kopasz fejét, s vérben ázott kék szemeit, amiket rajtam legeltette, miközben megnyalta ajkait. Zayn rögtön a háta mögé húzott és védelmező pozíciót vett fel.

- Senki se mondhat ilyen róla! - S alig fejezte be, már az első ütést mérte fel részeg felére.

A zene elnémult, a tömeg szétoszlott, ahogyan a földre kerültek s ütötték rúgták egymást. Kezeim már az első ütésnél, mi Zayn érte, rögtön ajkaim előtt teremtek. Az emberek, vagy elmentek, vagy kis kört alkotva szurkoltak, vették fel videóra, vagy csak nevettek és sírtak a kialakult helyzeten. 

- A rendőrség!? Mindenki meneküljön! - üvöltött föl egy férfi hang, amely eléggé vékony volt, ahhoz, hogy az ember feltudja mérni, hány éves is lehet pontosan. Az emberiség rögtön futásnak eredt, s ahogyan meghallottuk a szirénákat, mi is próbáltuk lehúzni Zaynt az eszméletlen pasiról, de aligha vette észre, így mikor a jobb kezét húzta fel, az orromba csapott bele könyökével. Rögtön a földre estem, s könnyek gyülekeztek szemeimbe a fájdalomtól. 

Ilyenben se volt még soha részem. Zayn rögtön föleszmélt, s aggódó, majd riadt tekintettel kapott fel ölébe, miközben Nikotól kapott zsepivel próbáltam elállítani a vérzést. - Sajnálom. Nem vettelek észre. - suttogta mikor a kocsiban ültünk, s Liam ült a kormány mögött. - Annyira sajnálom Wen... Nem akartam. Tényleg! - húzott az ölébe szorosabban, s én próbáltam nem elsírni magam előtte. Tudom, hogy nem az Ő hibája volt. Tudom, hogy nem vett észre. Megértem. Csak iszonyatosan fáj! Ahogyan Zayn meglátta az első könnycseppet arcomon, letörölve elkáromkodta magát. - Kérlek ne sírj Babe... Kérlek...

Figyelmemet megragadta a lefolyó víz és vér keveréke, mely végül a csövek mélyére száműzte magát. Talán még sem volt túl jó ötlet elmenni Oda. Vajon a férfi miért tette azt amit? Talán bűntudatom lehetne.. De hiszen elrabolt! Olyan meggondolatlan lettem.. Meg kellene fontolnom a döntéseimet. Talán... Elszökhetnék és megkereshetném Apámat. Ha még él. Csak hát mégis Londonban vagyok, ahol alig ismerek valakit, aki mondjuk nem feketében dolgozik és normális ember. Bárki elrabolhat és fene tudja mit akar velem tenni. De ha maradnék, mi történne? Zaynnel tényleg összejönnék, esetleg innen is elrabolnának és Harryék vissza. Ördögi kőr. De az apámmal mi lehet?

Felnéztem a tükörbe, s megláttam egy teljesen más lányt. Elfordítottam a fejem, hogy ne lássam a gyilkost s a földet pásztáztam. Egy ötlettől vezérelve kirohantam, s egy zsebkendőt az orromnak nyomva kértem el a kétségbe esett Zayntől a telefonját, majd elkezdtem beütni apám telefonszámát.
- Mit csinálsz? - kérdezte, miközben leült mellém az ágyra.
- Kicsöng! - kiabáltam fel diadalittasan, s vártam.

Nineteen

 

Wendy Moon

Remegő kezeimből kiesett a fegyver, s hangos visszhanggal ért a földre. Egyet léptem hátra, de megbotlottam, s elestem. Tágra nyílt pupillákkal néztem, ahogyan a vér egyre nagyobb helyet vesz igénybe, s terjeszkedik. A hányinger kerülgetett, mikor a távolból sziréna szót hallottam. Fel se fogtam, hogy mi történik körülöttem, mikor egy erős kar felemelt, miközben térdhajlatomba süllyesztette egyik kezét, míg a másikkal a hátamnál emelt, menyasszonyi pózban. Sietett a társával, miközben szorosan tartott magánál. 'Hogy voltam képest? Senki se érdemli meg a halált, akármilyen sötét is a lelke. Én egy..egy gyilkos vagyok!' -gondolataim a fejemben ezer felé széledtek, mikor egy éles kanyarral, elcsúsztam, s bevertem a fejemet az ablak szélébe.

- Aú! - jajdultam fel, s csak ekkor ért a tudatomig a jelen, így rögtön tudtam, hogy Zayn kapott fel, s mellettünk Harry sietett, miközben az én eldobott pisztolyomat hordozta. Beraktak a kocsiba, s orbitális gyorsasággal száguldoztunk, mikor az egyik kanyarban az ablaknak csapódtam. - Ennél feltűnőbben nem is lehetnétek! -üvöltöttem fájdalmasan, mikor a másik irányba kezdtem csúszni. - Egyszerűbb lenne, ha lassítanátok és beleolvadnátok a tömegbe! Nem kitűnni a sokaságból, hogy minden hülye FBI-os felfigyeljen rátok! -mire befejeztem a kioktatásomat, már normál sebességgel haladtunk, így vissza tudtam ülni a vezetőülés mögé, és betudtam kötni magam.

- Milyen segítőkész vagy ma.. - morogta Zayn, majd találkozott a tekintetünk, mikor hátra nézett az anyósülésről, s felcsillantak a szemei. Nem értettem örömének okát, de mikor nyitottam a számat, teljesen más kérdés szaladt ki.
- Mennyi ideig voltam kiütve? - mielőtt válaszolt volna, össze nézett Harryvel, aki csak megvonta a vállát.
- Úgy két napig kutattunk utánad, szóval három nap esett ki neked.. - vakarta meg a tarkóját idegesen. Idegölő percekig csak bámultam, s pislogni is elfelejtettem.
- Hogy mit mondtál? Azt hiszem félre értettem... Mintha három napot mondtál volna... nem órát akartál véletlen? - ráztam meg a fejem óvatosan, mert lüktetni kezdett. Becsuktam szemeim, s a lüktető helyre nyomtam ujjaim. Kifújtam a levegőt, s rögtön közbevágtam Zayn szavába, mikor bizonygatta, hogy tényleg három napot mondott, mikor elüvöltöttem magam: Állj!

Harry lefékezett, én pedig éppen kiléptem, mikor hátam meggörnyedt háttal adtam ki a dolgokat. Fehér folyadék jött ki belőlem, majd egy idő után már csak öklendeztem. A kocsival félre álltak, s Zayn sietősen jött felém, majd feltartotta a hajamat. Egy idő után kifáradva ballagtam a kocsihoz, s laposakat pislogtam. Hirtelen a szemeim előtt megláttam egy kék siklót az ölemben, s felakartam sikítani, ám hirtelen eltűnt.
- Mit adtak be nekem? - sipítottam be ijedten, hiszen akkor az volt három napja, és ilyen utóhatása nem lehet..
- Ha jól láttam a dobozokat, akkor LSD-t, de bármi lehet.. - sóhajtott fel fájdalmasan, majd aggódó tekintetével áldott meg. - Jól vagy babe?
- Nem. Vagyok. A bébid. -szűrtem ki halkan a fogaim közt, mikor jobban hasogatni kezdett a fejem. Halk kuncogást hallottam, mikor újra bőgni kezdett a kocsi.
- Tessék ez segít! - nyújtott felém egy dobozt, majd miután elvettem egy bontatlan fél üveges ásványvizet adott, s fáradt mosollyal az arcán fordult előre.

'Mégis mi ütött belém? Ez nem én vagyok! Mi van veled Wendy? Biztos, hogy ezt akarod? Hisz..nem ezt tanultad.' - a tükör előtt állva méregettem magam. Egy fehér pántos felső és hozzá egy piros rövid gatyát vettem fel, miután lezuhanyoztam, lemosva magamról a bűntudatot, a szomorúságot és minden egyéb negatív érzést. Éppen a hajamat szárítottam, mikor eszembe nyílalt egy ötlet; ha már itt vagyok és még fiatal..miért ne próbálhatnék ki mindent? Csak éppen engem nem erre tanítottak. Mégis most magamat kémlelve fel lettem tüzelve, s senki se állíthatott meg abban, hogy ne váltsak irányt a pokol felé.

- Figyelj Zayn.. - nyitottam be a szobába, ahol ő éppen az ágyán ült, s gépezett. Belépkedtem, miközben az ujjaimat tördeltem.
- Hm? - fel sem nézett a képernyőről, mikor oda értem mellé. Sóhajtottam egyet, majd magam mellé ejtettem a kezeimet.
- Arra gondoltam, hogy ha már itt vagyok, akkor kiélvezhetnénk ezt az időt.. mármint amíg nincsenek újabb problémák addig felhasználhatnánk az időt másra is.. Uhh vagyis. - dadogtam össze-vissza ami egyáltalán nem volt rám jellemző, hiszen mindig tudtam, hogy mit akarok, és legtöbbször mindig elértem a céljaimat. Most meg? Úgy állok itt, mint egy sánta őzgida, aki elakarja csábítani a vadon királyát, hogy megerőszakolja, majd elengedje.

Megráztam a fejem, s egy újabb sóhaj után ránéztem a körmöm bámulásából. Tekintete megbabonázott, de csak nyeltem egy nagyot és minden erőmet próbáltam összeszedni.
- Na még egyszer babe! - mosolygott féloldalasan el szerencsétlenkedésemen.
- Nem vagyok senki bébije még mindig és arra gondoltam, hogy este elmehetnénk bulizni. - hadartam el egy szuszra majd leültem az ágy szélére.
- Várj..mi? - röhögött föl hitetlenül, mire megvakartam a tarkóm kínomban. Letette a gépet, és felült mellém, majd csodálkozva figyelt.
- Yup. Tudod..buli, pia, csajok, ribancok, buzik, drogok, uhm..még mi is van ott? - ráncoltam a szemöldököm, s a padlót figyeltem.
- Pasik.. - köszörülte meg a torkát, miközben bujkáló mosolyával engem figyelt. Úgy nézett rám, mintha egy aranyos cserediák lennék, és ő a híres diák, aki szereti nézni az áldozatát, ahogy szenved az őserdőben, ami számukra az iskola. Bárcsak az lenne.. Pislogni se volt időm, mikor kezemnél fogva felhúzott, s izgatottan sétált végig a folyosón, majd egyenesen le a lépcsőn, s megállított mikor a nappaliban lévő gerlékhez csapódtunk. Elé állított, majd a két kezét vállamra rakta, s közben masszírozta alig láthatóan.

- Ez a csajszi buliba akar menni, szóval megyünk tuc-tucolni. - kezdte el újságolni, mire próbáltam ellépkedni, de erős kezeivel visszatartott. Paprikavörös arcomat próbáltam leplezni, de akárhogy próbáltam, így is kinevettek, majd helyeslően bólogattak, mikor azt is megvitatták, milyen jó fej lettem és,  hogy rossz hatással vannak rám, amivel egyértelműen egyetértettem.

Nikótól kértem kölcsön ruhát, de reménykedtem, hogy szolidra veszi magát, nem pedig egy fekete fenék alá érő, bőrre simuló ruhát ad, aminek ugyan  hosszú ujja volt, de a mellfelsőrészétől kezdve csipkeanyag tapadt a bőrömre. Nyögdécselve húzogattam a végét lefele, miközben a vörös telitalpú, magassarkúmat húztam lábamra. A hajam két külső oldalán befontam két tincset, majd hátracsatoltam. Szememet füstös fekete szemfestékkel díszítettem,  miközben számon vérvörös rúzsom éktelenkedett.

Lesétálva a lépcsőn elsőnek Nikót láttam meg egy világoskék koktél ruhában, mely csupán feneke aljáig ért le és pánt nélküli volt. Hozzá egy fehér tornacipőt vett, s haját laza kontyba kötötte, hogy elől néhány tincs kilógjon. Sminkje egyszerű volt: pin-up sminkhez hasonlóan, csak kihúzta a szemét, és a szája piroskásan villogott száján. Harry mellette egy szoros farmerben állt, és egy fehér pólóban, miközben lábán még mindig szeretett vászoncsizmája ékesítette kinézetét. Mögöttük Zayn állt velem háttal állva, de így is egy fekete farmer volt és hozzá egy kék ing, amely könyökéig volt feltűrve, s neki is a lábán a bakancsa várakozott.

- Mehetünk.. - suttogtam, s minden szempár rám terelődött. Háromból kettőnek csak egy mosolygós bólintás volt a reakciója, de Zayn még itt is kivétel volt, mikor felém fordult, s csodálkozását azzal fedte, hogy lábát elindította a helyzetemhez.
- Mielőtt elindulnánk, beszélnünk kell négyszemközt! - tudósította mindenkivel, s Harryék rögtön kivonultak. - Vannak szabályok míg oda leszünk!

Eighteen

 

Wendy Moon

Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Egyik nap még ülök a szobámban, majd közlik, hogy utazunk Londonba. Ott töltök a "nyaralóban" alig két hetet, mikor tűz lesz, és elrabolnak, hogy megvédhessenek. Ezek után nem elég, hogy a helyes pasi elrabol, még belém szeret! És, hogy most újra elrabolnak, az már kutyajáték..nem? Nem. Nem tudtam elmondani Zaynnek, hogy én nem tudom eldönteni, hogy mit érzek iránta. Nem tudtam bocsánatot kérni Nicoletól. Egyszerűen semmit se tudtam csinálni. Mert most rabolnak el. Újra.

Kábultan pillantgattam kifele a teherkocsi ablaka mögött, s figyeltem, ahogyan Zayn mérgesen rohan ki, majd el a parkolóba.

-Bocs szívi, de ez most kellemetlen lesz! -morogta egy kissé pocakosabb férfi, akinek tengerkék szemei voltak, s kopasz fején a fény vissza csillant. Nem értettem semmit, de mire megkérdeztem volna, lefogták a bal karom, s belső részébe szúrtak egy injekciós-tűt. Rögtön elhúztam, ahogyan kivették, mert addig úgy lefogták, hogy még a vér is kiment belőle. Idegességemben még pislogni is elfelejtettem.
-Mi ez? -akaratomon kívül húztam el az 'e' betűt, s artikulátlanul, elkábulva figyeltem a férfi erős száj mozgását, de már a szavakat nem igazán értettem.

Ahogy körbe néztem a képek összemosódtak előttem, s egy csíkká váltak. A hangok duruzsoltak mindenhonnan, s érthetetlen szavakat adtak ki. Szívverésem egyre lassult, s lélegzésem is lenyugodott. A percek lassabbak lettek, ahogyan a mozdulataim is. Minden érzékem tompult. Lassúakat pislogtam, miközben somolyogva néztem le a kezemre. Az ujjaim hegyén fekete foltokat láttam, s csuklómnál egy fakó kék kígyó csúszott felfele. Majd mikor már megharapni készülte hüvelykujjamat felsikítottam, de rögtön fehér rózsává változott. És mikor körbe fogtam a szirmai elvörösödtek, majd feketébe változtak. Elakartam engedni, de addigra késő lett. A szirmok elengedtek, s lehullottak a földre, de útközben arany színű pillangókká váltak, s elszálltak. Tekintetemmel követtem őket, s mikor felnéztem, minden elkezdett körülöttem forogni, s karok fonódtak csípőmre. A talajt elvesztettem, majd valami nehéz dolog csapódott a fejemnek. A tövis eltűnt a szemem elől, ahogyan minden más is. Sötétség vett körül, ami megnyugtatott.

-Mi hasznunk lenne abból, ha átadnánk? Ugyan kérlek! Tudod mennyi pénzt adnának a testéért? -párásan láttam mindent, s a hangokat messziről hallottam.  A fejem hasogatott, s a szemem szúrt, mintha késsel döfködték volna. A gyomrom étel után siránkozott, míg a torkom vízért.
-Hasznotok? Hmm. Nem öllek meg titeket. Ennyi elég? -ismerősen csengett a mély dörmögés, mégis agyam tompasága miatt nehézkesen tudtam rájönni. Összeráncolt homlokkal néztem a hat embert. Megráztam fejemet, s mint egy villámcsapás, úgy ismertem fel a legtöbbjüket.

Zayn zihálva mosolygott, miközben egy fekete kopott farmert, kék pólót, s rajta a bőrkabátját hordta, mellé a sötét bakancsát. Szájában egy cigicikk perzselődött. Harry mellette állt, fekete szakadt nadrágban, fehér trikóban, egy hasonló fekete bőrkabátban, mint Zayn, s fején egy szürke nagy sapka lógott le. Lábbelije egy barna megnyúlt orrú vászon cipő volt. Előttük, akik nekem háttal álltak, hárman voltak. A göndör hajú srác, vörös kabátban, s fekete nadrágban egy ugyan olyan sötét tornacipőben állt, miközben mellette egy magas, s kidolgozott felsőtestű, kopasz férfi állt egy fehér trikóban és tréninggatyában, hozzá egy zöld futócipő. S a legszélén kék farmerban, és egy fekete pulcsiban, lábán fehér tornacipővel állt Louis. Az a Louis, aki néhány napja még a mi oldalunkon játszott.

-Nem hiszem, hogy sikerülne. Hárman vagyunk kettő ellen. -rázta meg a fejét nevetve a kopasz férfi. Óvatosan megráztam a kezeimet, s rögtön megéreztem, hogy csak neki támasztottak egy falnak, hátra tett kezekkel. Az ölembe csúsztattam kezeim, s körül néztem. Nem figyeltem a beszélgetésükre, s amint megtaláltam a szemeimmel egy pisztolyt, egy vörös színű, poros kanapén, felcsillant bennem a remény. Visszanéztem, s láttam, hogy Harry rajtam legelteti szemeit, de rögtön megráztam a fejem, így megértve a férfiakra vetette szemeit. Körülnéztem, s egyből felismertem a helyet: raktárban voltunk. Mindenhol hatalmas ablakok, s a barna penészes falak már repedezettek voltak.

Figyelmem a három srácra szállt, s óvatosan, felálltam. Szinte elfelejtettem lélegezni is, mikor oda értem a fegyverhez, s felemeltem. Lehunytam szemeimet, mikor felemeltem s megéreztem nehézkes súlyát. A berekesztett levegőt kifújtam, mikor visszafele sétáltam. 'És most?'-kétségbeesett kérdésem csak a fejemben fogalmazott meg, de már a sírás határán voltam.

-És mégis ki állíthatna meg? -röhögött föl a kopasz férfi, mire a háta mögé álltam, s beélesítettem a fegyvert, mely a fejére mutatott.
-Nem kellene annyira lenézned a nőket. -feleltem sokkal fagyosabb hangon, mint vártam volna magamtól. A férfi mintha ledermedt volna, s próbált hátra fele nézni. - A-aa. Egy mozdulat és lelőlek! -figyelmeztettem, de mikor perverz mosolyt villantott, felment bennem a pumpa, s combcsontjára irányítva a pisztolyt, elsütöttem.
-Ááá! -hangja az egész teret betöltötte, s fájdalmasan a térdére esett. A szobában mindenki megdermedt, de csak pár pillanatig, mert szemem sarkából láttam, hogy Louis hátra fele fut, s utána Harry, és a göndörke srác pedig előránt egy kisebb fegyvert. De mire megcélzott volna remegő kezekkel, már Zayn neki ugrott s ellökte. Éreztem, hogy kezdek bepánikolni, de nem foglalkoztam a bent lakozó ellenséggel, miközben a férfi elé sétáltam.

-Ki vagy te mégis? -kérdése messze túlinak tűnt számomra, mikor rezzenéstelen arccal újra élesítettem, s két kézzel fogtam a markolatát a homlokának. Sóhajtott egyet a férfi, s lomhán mosolygott.
-Az Elnök lánya! -hangom mély volt, de mégis nőies. S amint elhagyta a számat a mondat, megöltem. 'Megöltem egy embert. Én, Wendy Oliver Moon.' Hátra hőkölve töröltem le az arcomra fröccsent vért, mely forrón csordogált le az államig. A hányinger kerülgetett, s párásan kezdtem látni mindent.

'Ezt én tettem?'

Seventeen

 

Wendy Moon

 

Azt hittem, ott fogok szívinfarktust kapni. 'Ilyen nincs! Egy ilyen dögös férfi, belém szeret? Képtelenség!' -a saját hangom visszhangzott a fejemben, hiszen ilyet még ő se gondolhatott végig! Legfeljebb huszonöt éves lehet, és mondjuk valami hosszú hajú, szőkeség lehet az ideálja, akinek a karja tele van tetoválva. 'Erre? Elüvölti magát, hogy belém szerelmes!'

Kellett pislognom néhányat, mire fel tudtam fogni, hogy pontosan mit is mondott. Ajkaim kiszáradtak, s figyeltem, ahogy dühös arckifejezése hirtelen meglepett, csodálkozó, majd szégyellőssé válik. Meg sem vár semmi reakciót, miközben már ki is rohanna, ha Harry nem lép közbe dühösen: -Mégis mi a francról dumálsz itt? Megígérted, hogy segítesz nekem, és nem azt, hogy beleszeretsz! Ha..ha bármit is csinálsz, vagy megbántod..-folytatta egyre halkabban, így nem igazán hallottam, főleg, hogy már mellette is állt. Nyeltem egy nagyot, s próbáltam lehűteni izzó testemet.

 'És én? Én szeretem őt?'-kérdeztem magamtól, immáron a pláza tükrében figyelve arckifejezésem. Félek, mégis nem tudom abba hagyni a mosolygást. A hasam fel-le liftezik, a torkom kapar és a fülem viszket. Ahogyan Harry elengedte karját, ő elsietett leszegett fejjel, én pedig a pláza illemhelyiségébe rohantam, hogy megmossam az arcom, és ne kerüljek a többiek szeme elé. Amit csupán egy személy tud megszegni:

-Huh.. Ez durva volt. - nyitott be Nicole, s mintha picit zaklatott lenne. Vagy csak az én szemem csal már. 

-Az. -nyögtem ki végre, miközben ő mosolyogva oda sétált hozzám.

-Pedig egyáltalán nem vagy az ő típusa. Te olyan jó kislányos vagy. Egy..egy gyönge rózsa, akihez más illik. Tudod olyan törékeny lélek. -magyarázott felháborodva. -Mindig szőke barátnői voltak, és mind emós volt, vagy totál punk stílus. Olyan, mint ő. Te meg az ellentéte vagy. Más..

-Miért velem lenne a bajod? -egy perc alatt lettem dühös, pedig nem akartam rá. Kiszökött tincsei az arcában lógtak, s próbálta kínos mosolyával arrébb söpörni őket. Meglepődött heves reakciómon, mert eddig csupán Zaynnel viselkedtem így, de csak azért, mert ő hozta ki belőlem az "állatott".

-Nem úgy értettem Wendy..-hangja nyugodtan csengett, mégis érezhető volt benne a feszültség.

-Tudom, hogy csúnya vagyok. Nem kell ezerszer elmondani! –üvöltöttem teljesen kikelve magamból, majd meg sem várva, kicsörtettem a helységből. 

Sosem tudtam normálisan kezelni a konfliktusokat. Valahogy mindig le kellett hűtenem magam, mert a végén börtönbe zárattam volna az illetőt. Szörnyű volt, főleg mikor egy pasas nem azt csinálta, amit én mondtam, s tett egy s mást velem. És nem arra gondolok, hogy leültünk teázni a plüssmackókkal. De lehet, hogy annak a "kapcsolatnak" én voltam a problémája, hiszen én kezdeményeztem mindent. Én akartam, azzal a korai tizenhat évemmel és a hormonjaimmal. Igen. Akkor mindent elcsesztem. 

-Hey! Óvatosabban! -kiáltott fel egy mély férfi hang, melyet elsőnek fel sem ismertem. Elléptem a hátától meglepetten, majd a fekete hajat meglátva elvörösödtem. 'Ez most jól jött.'-feleltem magamban szemrehányóan, miközben az igen ismerős férfi megfordult, s dühe elpárolgott, ahogyan meglátott.- Wendy.. -suttogta rekedtes hangján, de könny szökött a szemembe, s sikítani lett volna kedvem. El akartam futni előle és a mély vízbe ugrani, majd egy polip csápjai közé úszni, s hagyni, hogy kiszorítsa belőlem az utolsó levegő vételeimet is.- Azért ennyire nem hozhattam rád a frászt!? Hiszen smároltunk már nem egyszer. -hangja magabiztos volt, mégis lágy és félénk. Csak megráztam a fejem, hogy nem ezzel van gond. 

-Zayn..nyugi. Nagyon nem érdekel per pillanat ez a dolog. -mosolyogtam rá kellemetlenül, majd léptem egyet jobbra, s el akartam menni mellette, de hirtelen bal karja felemelkedett, s körül ölelte vállaimat. Megfordított s hátam mellkasának ütközött.- Mi a fene? -kérdeztem meg reflex szerűen, miközben megfordított, s térdét behajlította, így nagyjából egy szintre kerültek szemeink. 

-Wen.. mi bajod? -kérdezte felhúzott szemöldökkel, s várta a válaszom. Ami ebben a helyzetben igen nehezen esett. 
-Uhh..Csak nagyon megtetszett az a nyaklánc, amit láttam..-motyogtam, majd kiszabadítottam ölelése alól magamat, majd elrohantam. 

Alig kocoghattam öt percet, visszapillantva megállapítottam, hogy nem követett, így sétálva leültem egy padra, ami a pláza bejáratánál pihent. Csukott szemmel felemeltem fejemet, egyenletlen légzésemet próbáltam kiegyenlíteni, miközben szomjamra nem gondolva pihentem meg. Nem tartott sokáig, de annyira elég volt, hogy testemben a csalódás és a szomorúság végig szaladjon; nem jött utánam. Kinyitottam szemeim, s figyeltem a ki-, bejárkáló embereket, s gondolkodtam, hogy miért is nem sétálok ki. Mi tart vissza? Itt egy lehetőség, miszerint nem jöttek utánam, és mellettem van az utca. Csupán egy üvegajtó. Felpattanva sétáltam kifele, de az üveg előtt megtorpantam. Mi értelme elmennem? Nem ismerem a várost, és egyedül lennék. Nem csak fizikálisan, lelkileg is. Nikó olyan volt számomra, mint egy furcsa nyúl, akit Frednek neveznék el, akkor is, ha lány, és mindenhová vinném. Harry, mint a bátyám lenne: nem tud rólam semmit, mégis mindent tud. És Zayn.. ő olyan, mint egy méh. Se vele, se nélküle. A Föld nélküle nem létezne, vagyis kipusztulna minden. De a csípése mérgező. Lehajtott fejjel léptem egyet hátra, de akkor megint egy mellkasnak ütköztem. Valami ismeretlen és büdös szagot árasztott magából, s mikor megfordultam egy pár centivel magasabb, barna, enyhe göndör hajú sráccal találtam szembe magam, aki alig lehetett tőlem fiatalabb, mint két év. Pislogtam párat, de addigra egy sajnálkozó és lenéző mosollyal egy hideg fémes dolgot éreztem meg alhasamnál. Lenéztem, s megpillantottam azt a dolgot, amit soha nem akartam: pisztoly. 

-Ha engedelmeskedsz, nem használom. -barna szemei megbánást, és egyben boldogságot sugárzott. Hangja kicsit még egy gyerekhez hasonlított, de érződött a "bent lakó férfi". Megdöbbenve nyeltem egyet, s akaratlanul siklott a tekintetem válla mellett, egyenesen egy már fekete szempáréra. Idegesen rángatózott állkapcsa, s szemei talán még sötétebbek lettek, mint a haja feketesége. Lépett egyet felénk Zayn, de megrázva a fejem, sóhajtottam, s a sráccal tartottam kifele leszegett fejjel. 

'Már megint mibe keveredtem?'