2014. április 5., szombat

Seventeen

 

Wendy Moon

 

Azt hittem, ott fogok szívinfarktust kapni. 'Ilyen nincs! Egy ilyen dögös férfi, belém szeret? Képtelenség!' -a saját hangom visszhangzott a fejemben, hiszen ilyet még ő se gondolhatott végig! Legfeljebb huszonöt éves lehet, és mondjuk valami hosszú hajú, szőkeség lehet az ideálja, akinek a karja tele van tetoválva. 'Erre? Elüvölti magát, hogy belém szerelmes!'

Kellett pislognom néhányat, mire fel tudtam fogni, hogy pontosan mit is mondott. Ajkaim kiszáradtak, s figyeltem, ahogy dühös arckifejezése hirtelen meglepett, csodálkozó, majd szégyellőssé válik. Meg sem vár semmi reakciót, miközben már ki is rohanna, ha Harry nem lép közbe dühösen: -Mégis mi a francról dumálsz itt? Megígérted, hogy segítesz nekem, és nem azt, hogy beleszeretsz! Ha..ha bármit is csinálsz, vagy megbántod..-folytatta egyre halkabban, így nem igazán hallottam, főleg, hogy már mellette is állt. Nyeltem egy nagyot, s próbáltam lehűteni izzó testemet.

 'És én? Én szeretem őt?'-kérdeztem magamtól, immáron a pláza tükrében figyelve arckifejezésem. Félek, mégis nem tudom abba hagyni a mosolygást. A hasam fel-le liftezik, a torkom kapar és a fülem viszket. Ahogyan Harry elengedte karját, ő elsietett leszegett fejjel, én pedig a pláza illemhelyiségébe rohantam, hogy megmossam az arcom, és ne kerüljek a többiek szeme elé. Amit csupán egy személy tud megszegni:
-Huh.. Ez durva volt. - nyitott be Nicole, s mintha picit zaklatott lenne. Vagy csak az én szemem csal már. 


-Az. -nyögtem ki végre, miközben ő mosolyogva oda sétált hozzám.

-Pedig egyáltalán nem vagy az ő típusa. Te olyan jó kislányos vagy. Egy..egy gyönge rózsa, akihez más illik. Tudod olyan törékeny lélek. -magyarázott felháborodva. -Mindig szőke barátnői voltak, és mind emós volt, vagy totál punk stílus. Olyan, mint ő. Te meg az ellentéte vagy. Más..


-Miért velem lenne a bajod? -egy perc alatt lettem dühös, pedig nem akartam rá. Kiszökött tincsei az arcában lógtak, s próbálta kínos mosolyával arrébb söpörni őket. Meglepődött heves reakciómon, mert eddig csupán Zaynnel viselkedtem így, de csak azért, mert ő hozta ki belőlem az "állatott".

-Nem úgy értettem Wendy..-hangja nyugodtan csengett, mégis érezhető volt benne a feszültség.

-Tudom, hogy csúnya vagyok. Nem kell ezerszer elmondani! –üvöltöttem teljesen kikelve magamból, majd meg sem várva, kicsörtettem a helységből. 

Sosem tudtam normálisan kezelni a konfliktusokat. Valahogy mindig le kellett hűtenem magam, mert a végén börtönbe zárattam volna az illetőt. Szörnyű volt, főleg mikor egy pasas nem azt csinálta, amit én mondtam, s tett egy s mást velem. És nem arra gondolok, hogy leültünk teázni a plüssmackókkal. De lehet, hogy annak a "kapcsolatnak" én voltam a problémája, hiszen én kezdeményeztem mindent. Én akartam, azzal a korai tizenhat évemmel és a hormonjaimmal. Igen. Akkor mindent elcsesztem. 

-Hey! Óvatosabban! -kiáltott fel egy mély férfi hang, melyet elsőnek fel sem ismertem. Elléptem a hátától meglepetten, majd a fekete hajat meglátva elvörösödtem. 'Ez most jól jött.'-feleltem magamban szemrehányóan, miközben az igen ismerős férfi megfordult, s dühe elpárolgott, ahogyan meglátott.- Wendy.. -suttogta rekedtes hangján, de könny szökött a szemembe, s sikítani lett volna kedvem. El akartam futni előle és a mély vízbe ugrani, majd egy polip csápjai közé úszni, s hagyni, hogy kiszorítsa belőlem az utolsó levegő vételeimet is.- Azért ennyire nem hozhattam rád a frászt!? Hiszen smároltunk már nem egyszer. -hangja magabiztos volt, mégis lágy és félénk. Csak megráztam a fejem, hogy nem ezzel van gond. 

-Zayn..nyugi. Nagyon nem érdekel per pillanat ez a dolog. -mosolyogtam rá kellemetlenül, majd léptem egyet jobbra, s el akartam menni mellette, de hirtelen bal karja felemelkedett, s körül ölelte vállaimat. Megfordított s hátam mellkasának ütközött.- Mi a fene? -kérdeztem meg reflex szerűen, miközben megfordított, s térdét behajlította, így nagyjából egy szintre kerültek szemeink. 

-Wen.. mi bajod? -kérdezte felhúzott szemöldökkel, s várta a válaszom. Ami ebben a helyzetben igen nehezen esett. 
-Uhh..Csak nagyon megtetszett az a nyaklánc, amit láttam..-motyogtam, majd kiszabadítottam ölelése alól magamat, majd elrohantam. 

Alig kocoghattam öt percet, visszapillantva megállapítottam, hogy nem követett, így sétálva leültem egy padra, ami a pláza bejáratánál pihent. Csukott szemmel felemeltem fejemet, egyenletlen légzésemet próbáltam kiegyenlíteni, miközben szomjamra nem gondolva pihentem meg. Nem tartott sokáig, de annyira elég volt, hogy testemben a csalódás és a szomorúság végig szaladjon; nem jött utánam. Kinyitottam szemeim, s figyeltem a ki-, bejárkáló embereket, s gondolkodtam, hogy miért is nem sétálok ki. Mi tart vissza? Itt egy lehetőség, miszerint nem jöttek utánam, és mellettem van az utca. Csupán egy üvegajtó. Felpattanva sétáltam kifele, de az üveg előtt megtorpantam. Mi értelme elmennem? Nem ismerem a várost, és egyedül lennék. Nem csak fizikálisan, lelkileg is. Nikó olyan volt számomra, mint egy furcsa nyúl, akit Frednek neveznék el, akkor is, ha lány, és mindenhová vinném. Harry, mint a bátyám lenne: nem tud rólam semmit, mégis mindent tud. És Zayn.. ő olyan, mint egy méh. Se vele, se nélküle. A Föld nélküle nem létezne, vagyis kipusztulna minden. De a csípése mérgező. Lehajtott fejjel léptem egyet hátra, de akkor megint egy mellkasnak ütköztem. Valami ismeretlen és büdös szagot árasztott magából, s mikor megfordultam egy pár centivel magasabb, barna, enyhe göndör hajú sráccal találtam szembe magam, aki alig lehetett tőlem fiatalabb, mint két év. Pislogtam párat, de addigra egy sajnálkozó és lenéző mosollyal egy hideg fémes dolgot éreztem meg alhasamnál. Lenéztem, s megpillantottam azt a dolgot, amit soha nem akartam: pisztoly. 

-Ha engedelmeskedsz, nem használom. -barna szemei megbánást, és egyben boldogságot sugárzott. Hangja kicsit még egy gyerekhez hasonlított, de érződött a "bent lakó férfi". Megdöbbenve nyeltem egyet, s akaratlanul siklott a tekintetem válla mellett, egyenesen egy már fekete szempáréra. Idegesen rángatózott állkapcsa, s szemei talán még sötétebbek lettek, mint a haja feketesége. Lépett egyet felénk Zayn, de megrázva a fejem, sóhajtottam, s a sráccal tartottam kifele leszegett fejjel. 

'Már megint mibe keveredtem?'

10 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett!!!!!!! Szegény Wendy :/ nagyon sajnálom Siess a kövivel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire tetszik! És hát..ja. Én is, de akkor nem így írtam volna.:D
      Sietek!.xx

      Törlés
  2. Fuck. fuckfuckfuckfuckfuck.
    ÉS BELEKEVERI A NYULAMAT.
    Szóval egy nyúl vagyok, történetesen Fred, aki nem mellesleg az ÉN nyulam. A THIS IS MY NYÚL! És igen, én tényleg itt ragadtam le.:'D
    Niko.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Figyelj. Ha már rólad formáztam Nicole-t. Akkor illik a nyuladat is.
      És ő Fred Kincső Bianka. Ne feledjük! És veszem észre, hogy a legfontosabbnál..:DDD
      .xx

      Törlés
  3. Nagyon jo siess a kövivel!!!!!:-)))

    VálaszTörlés
  4. sziaaa:) most kezdtem olvasni a blogot és valami hihetetlenül jó:) siess a kövivel ;) <3

    puszi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy így gondolod és köszönöm!
      Sietek.xx

      Törlés
  5. Hello!Nagyon jó lett.Izgalmas és egyben érdekes is.Nagyon várom a folytatását.Kíváncsi vagyok hogy miket fogsz még ebbe a történetbe bele csempészni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello!
      Örülök, hogy megfogott a történet, nagyon köszönöm! És hidd el, sok minden lesz még benne.. 3:)

      Törlés