2014. március 16., vasárnap

Fourteen

 

Wendy Moon


Teljesen megváltoztam ebben a pár napban, mint amilyen igazából voltam. Lehet ez az igazi énem, de lehet, hogy csak rám ragadt a viselkedésük. Sok minden lehet. Mégis most itt ülök a kocsi hátsó ülésén, és próbálok higgadt maradni, hogy mégis milyen tervhez kellenék én.. Erősen behunytam szemeimet, és inkább fel vettem a napszemüvegemet, ami igazából Zayné, de oda adta. A fák és a házak egybeolvadtak, s egy csíkként haladtak el a látókörömből. Louis vezetett, mellette Zayn ült, s én Louis mögött ültem. Egy másik fekete kocsival jöttek utánunk Harryék.

Halkan szólt a rádió a klasszikus régi autóban, mely kívülről óriásinak tűnt, s belülről is eléggé kényelmes volt.

-Hova megyünk? -ásítottam a kérdésembe bele, mire az elől ülők, kuncogni kezdtek.
-Beckürhöz.-válaszolt a kormány mögül Louis, s Zayn rögtön szúrósan nézett rá.
-És az mi?-értetlenkedtem, s középre ülve, közelebb hajoltam hozzájuk. Addigra már nem nagyon érdekelt a KRESZ szabály se, csak, hogy megkapjam a kérdésemre a választ. Louis kék szemeivel hirtelen rám nézett, s elmosolyodva válaszolt: -Inkább ki!-majd gyorsan és vissza is fordult.
-Mi lenne velem nélküled haver...-morgolódott Zayn, s én ránéztem. Gonosz vigyorom rám kúszott, s le is tőrt, mikor rám pillantott. Barna szemei sötétek voltak, mint az éjszaka, s arcbőre is fehérebb lett pár árnyalattal. Lesütöttem a szemeimet tudatomon kívül, s vissza helyezkedtem. Fogalmam sincs mi történt velem. Én nem ilyen vagyok. Mindig, minden szót megfogadtam az apámnak, vagy a testőreinek. Mikor Niall vigyázott rám, akkor is hallgattam, és nem szóltam közbe. Most meg? Simán feleseltem, nem érdekeltek a szabályok. Mondjuk itt máshogy meg se tudnék maradni. Ennyit a régi Wendy Oliver Moonról.
-És miért kell éjszaka utazni? Nem ért volna rá nap közben? -jutott eszembe, hogy már eléggé az éjszakába vezetünk. Mióta beszálltunk a kocsiba eltelhetett két óra is. A napszemüveg már rég a fejem tetején volt, s próbáltam nem vacogni. Fogalmam sincs miért nem kértem Nicoletól egy hosszabb gatyát, vagy csak hogy feljebb rakják a fűtést.

-Mert fontos..és legalább találkozhatsz Niallel..-morogta Zayn, s rám pillantva rögtön előre dőlt és feltornázta a hőmérsékletet. -Komolyan.. ha nem néznék rád, te nem is szólnál, és csak megvárnád, hogy oda fagyj, igaz?-rázta meg a fejét szomorkásan. Nyitottam a számat rögtön  tiltakozás képen, de egy hang se jött onnan. Igaza van. Nem válaszoltam, hanem össze szűkített szemekkel néztem rá, majd inkább a kinti fényeket vizslattam. Alig telt el pár másodperc, mire eljutott az agyamig a mondat fele. "találkozhatsz Niallel.." Találkozni? Most? Újra látni a kék szemeit, a mosolyát, s talán Stacyt is. Hogy hiányoznak nekem! Stacy hullámos fürtjei és Niall szőkesége. De..biztos, hogy a szemükbe tudnék nézni? Nem lesznek csalódottak, hogy 'ezekkel' vagyok? Talán még se jó ötlet találkozni velük..

Az út további része gyorsabban telt, gondolva a találkozásra, s alap járaton már csak fél órát ültünk. Miután a srácok kiszálltak, a bent tartott levegőt kifújtam magamból. Zakatoló szívvel nyitottam volna ki az ajtót, de az zárva volt. Visszaborulva az ülés támlájának a hátam, megdörzsöltem tenyeremmel az arcom. 'Ezek bezártak.' A percek múltak, a levegő kezdett lehűlni a kocsiban, s kezdtem elveszíteni a türelmem. Fejemet az ülés támlájába vertem, mikor hallottam, ahogyan a kocsi zárja kattan, s kirántják az ajtót. Szinte megkönnyebbülés volt rápillantani Harry semmit mondó tekintetére.
-Gyere..-rekedtes hangja, most sokkal mélyebb volt, mint eddig hallottam, s erdő színben pompázó szemei is most inkább emlékeztettek egy zord fenyvesre, mint egy gyönyörű lombos fára. Szó nélkül kiszálltam, s követtem egy raktár helységbe. A falak szürkék voltak, s rengeteg helyen repedezett. Üres volt minden, kivéve néhány bútorzatot, amit fehér lepel borított el a világtól.

-És mi a biztosíték rá, hogy nem kerül a főnök fülébe ez az egész? -kérdezte egy szőkés barna hajú, szálkás, mégis magas férfi a társaságban. Amint beértünk teljesen a helységbe, minden szem ránk szegeződött. Szégyenemben inkább lehajtottam a fejemet, és reméltem, hogy nem miattam néztek ide, hanem, csak tudni akarták, hogy nem egy zsaru-e. Mikor Harry előttem megállt, én véletlen neki mentem a hátának. Rögtön meginogtam, de amint elmúlt a szédülés, felhúztam magam, s felemeltem a fejem. Körül nézve mértem fel a terepet. Velem együtt voltunk kilencen, s ebből csupán négy embert ismertem: Harryt, Nikot, Louist, Zaynt, és Niallt. Rajtuk kívül volt még egy nő, és két férfi. Az egyik aki kérdezett, a másik pedig egy nem sokkal alacsonyabb, vöröses szőke, pici barna árnyalatú hajú volt. A női tag, ugyanúgy szőke volt, és igen alacsony. Kedves arcú, barna szemű és szeplős. Arcéléről Oroszország jutott rögtön eszembe. Laza szürke pulóvert viselt, hozzá egy térdig érő farmert, és tornacipőt. A haja be volt fonva, és valamilyen hosszú madártoll lógott ki a végéből. A magas szőke srác egy fehér trikóban, bordó feszülős gatyában és egy hozzá illő sapkában volt, mellé egy fekete converse cipővel. Az alacsonyabb férfi fehér pólóban, rajta farmer ingben és egy fekete térd gatyában volt, lábán pedig ugyan olyan fehér vászon cipőben.

-Ő lenne az? -kérdezte enyhe orosz akcentussal a nő, így bennem biztos pontot adva, hogy tényleg orosz. Niall rám kapta a tekintetét, bennem pedig megállt a levegő is.  A megszokott ing és öltöny nem volt rajta, helyette egy kék rövid ujjú póló volt, szürke melegítő gatyával és egy nagy fehér cipővel. Bal karján néhány tetkó helyezkedett el. 'Ez nem az a Niall, akit én ismerek!'
-Igen, ő. Hello Wendy!-biccentett Niall, mire megkeményedett az arcom.
-Neked csak hölgyem. Seggfej.-biccentettem, mire felhúzta szemöldökét és mosolyogni kezdett.
-Látom, megtanultad milyen az élet fintora. Ügyes vagy Wendy. -beszélt, mire a düh felemésztett, így oda sétáltam, s felpofoztam. A levegő megfagyott, csak három ember szórakozott rajtunk. Méghozzá, akikkel jöttem. -Mi a...?-nyúlt a pirosló részhez az arcán elképedve.
-Neked csak hölgyem!-csikorgott a fogam is, mikor valaki hátra húzott a kezemnél fogva lágyan.
-Megváltoztál..-nézett rám világos kék íriszeivel.
-Hazudtál. Szerintem a tiéd nagyobb bűn, mint az enyém!
-Oké. Elég! Nem ezért vagyunk itt, hanem, hogy végre elmondjátok mit szeretnétek, amivel Wen is kellett.-szólt közbe Zayn, mire feleszméltem, hogy nem csak ketten vagyunk itt.  Lenéztem, s megláttam, ahogyan keze még mindig a könyökömön pihen, majd lejjebb csúszik, s óvatosan tenyerembe csúsztatja kezét, miközben közelebb húzódik hozzám, hogy ezt más ne lássa meg. Szívem majd' kiugrott a helyéről, miközben felnéztem arcára, mely a másik félre irányult, mégis úgy éreztem egy fele rám figyelt.

-Csupán annyi, hogy egy cserét ajánlunk. -vette át a szót a nő. -Oda adjuk a fontos információkat, hogy megmentsétek őt, cserébe..-emelte fel picit a hangját, de el is hallgatott.
-Cserébe?-suttogta Harry magabiztosan.
-Cserébe kérjük a lányt!-mutatott rám, és én úgy éreztem menten itt ájulok el.
-Fenét Tatjana! Megvagyunk nélkületek is. -fortyogott Zayn, s szorítása csak erősödött kezeim közt. -Nem adjuk oda, se neked, se Tristannak. Cső! -húzott kifele oda, ahonnan jöttünk befele Harryvel. Sietve távoztunk mindannyian, s most nem előre ült Zayn, hanem hátra. Louis ugyanúgy vezetett, míg Harryék mögöttünk haladtak. Alig az utazás tíz percében felmordult Zayn: -Még ilyen hülye ötletet. Tuti Patrícióé volt.. -majd sóhajtva kinézett. Nem tudtam mit kezdjek magammal, de már alig bírtam nyitva tartani a szemeim, így félálomban éreztem, ahogyan Zayn felültetett az ölébe és a fejem a vállára bicsaklott. -Aludj Babe.. minden rendben lesz..

13 megjegyzés:

  1. Kedves bloggerína/bloggeríák!

    A Love Will Remember című blogom meghirdette élete első versenyét. Ha érdekel, nézz be hozzánk. Vesztenivalód nincs, s még plusz feliratkozókra is szert tehetsz.
    Ölel: Blake
    lovewillremember-justinbieber.blogspot.hu/p/verseny.html

    VálaszTörlés
  2. Wow!!
    Ez nagyon jó lett. :33 Minél hamarabb hozd a kövit:33

    VálaszTörlés
  3. huh..
    Hát először is naagyon jól írsz.Eddig nem kommenteltem, mert nekem van egy bizonyos határam,és te ezt a határt elérted! :D
    Aztán...huh...olyan cukika izémizé volt,ahogy Zayn megfogta Wendy kezét..:S..
    És nagyon jó rész volt!Várom a kövit...Csak szépen lassan írj,nem sürget senki :)
    xx Viki <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy így gondolod, és kíváncsi lennék, mi az a bizonyos határ nálad, amit el tudtam érni.. :)
      Örülök, hogy ennyire tetszik és nagyon köszönöm a hozzászólásodat! Hozom a részt, ahogy kész.xx

      Törlés
  4. Szia!
    Meglepi nálam ;) http://behalozva-lm-1d-fanfiction.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés
  5. EMBEEEEEEEER.
    Hogy lehet valami ilyen szexuális,cuki,és vad?
    Oké,kiakadtam.
    Nicole.xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őt kérdezd..vagyis..érted, na!..
      Ne akadj ki nagyon, mert akkor sokszor fogsz.xx

      Törlés
  6. Nagyon nagyon jól írsz!! :) Csak így tovább és minél gyorsabban folytiittt! ;) *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik és köszönöm! Sietek.xx

      Törlés
  7. Van egy díjam a számodra : http://ellaandzayn.blogspot.hu/2014/03/1-dijam.html

    Imádom a blogod

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm és eszméletlenül kedves tőled!:)))

      Törlés