2014. augusztus 16., szombat

Thirty-two

 

Wendy Moon


Végül az idő gyorsan eltelt, hiába éreztem egész úton Harry izzasztó tekintetét. Elbóbiskoltam a kényelmes székben, mikor ébresztettek, hogy ideje menni. A nap már a délutáni órákban járt, mégis úgy éreztem, már öt évet öregedtem. Niallékkel egyáltalán nem futottunk már össze, de mindenki tudta, hogy ez az utolsó nagy csatánk. Mégis, ha reálisabban akarnék gondolkodni, fel kellene hívnunk a rendőrséget, és feljelenteni őt, de ezzel magunkat is megostorozzuk, mert szinte mindenki börtönbe kerül ezáltal. Harry folyamatosan próbált a közelembe maradni, mintha valamit mondani szeretne, de sose tette. Niko csak mögötte sétált nyugodtan, míg be nem szálltunk a gépkocsiba, hogy elvigyen minket a Hotelbe, ahol meglesz tartva a bál. Mindig kirázott a helytől a hideg, utáltam itt lenni. Finom úrinőként viselkedni, beleiszogatni a kényelmetlen pezsgőkbe, beszélgetni udvariasan dühös idegenekkel, miközben talpon maradni a tűsarkakban. A fekete bőrszékekben várva, hogy megálljon a kocsi, végül mindenki ellazult, és ismét felvette a hangulatot, amit mosolyogva hagytam. 
- Sose voltam még ilyen bálon! Tuti minden giccses, és arany lesz, meg kaviárok, rákok, és minden anyám kínja megtalálható lesz - ámuldozott csillogó szemekkel Nicole, mire csak halványan mosolyogtam rá, miközben megráztam a fejem. Ha tudná, hogy minden unalmas ott. Utáltam mindent ezekben. Ha betöltöm a huszonegyet, kötelességem átvenni apám helyét, de addig is, unokatestévem, William lesz a nagy főnök. Mivel apámról pontos hír nem érkezett, ezért kinyilvánították a halálát, a temetése két hét múlva fog bekövetkezni. A hír hallatán persze örültem, és nem is. Hiszen, akkor nagy esély van rá, hogy él! Ki ne örülne ilyen hírnek? A gondolataimba beleszólt a sofőr, mikor hátrafordult, és mondta, hogy megérkeztünk. Ekkor jutott eszembe valami, így kértem, hogy még adjon három percet. 

- Kint fotósok, és biztonságiak fognak várni, ezért kérlek húzzátok ki magatokat, és viselkedjetek nyugodtan - sóhajtottam, és megnyugodtam, mikor felmértem öltözéküket. Nikon egy hosszú ujjú fekete felső volt, hozzá szürke laza bokáig érő vászonnadrág, fekete magassarkúval. Haját kiengedve hagyta a vállára omlani. Mellette Harry feszült egy szoros farmerben, barna pólóban, és sötétbarna vászon csizmában.. A hajviselete a megszokott volt, göndör, és szabadon hagyva. Míg barátnőjén egy árva tetoválás se látszódott, neki néhány kitüremkedett. Zaynre pillantottam, s éreztem a szívem hevességét, ahogyan végig néztem szürke cipőjén, fekete nadrágján, ugyan olyan sötét hosszú ujjú feszülős felsőjén, és elegánsan felzselézett hajára. Egy okét suttogtam, s hagytam, hogy Zayn szálljon ki elsőnek, magával húzva engem is. A fények elvakították a retináim, de nem nagyon zavart, mert kényelmesen éreztem magam zöld térdig érő szoknyámban, fehér magassarkúmban, és a fekete csipkés hosszú ujjú felsőmben, ami be volt tűrve a rokolyámba. A hajamat egy fehér szalma kalap fedte, így nem tudhatták az emberek, hogy levágattam. Belekaroltam Zaynbe, s együtt vonultunk végig a vakuk között, amiket izmos bérencek tartottak vissza, majd mikor bejutottunk az üvegajtók mögé, mélyeket lélegeztem, s elvigyorogtam Nicole ledöbbent, Harry elkámpicsorodott arcán.

Az idő rohamosan telt, mire ráébredtünk, hogy a bál kezdéséig, még ide kell érniük Tatjánáéknak a ruhákkal. A kétségbeesés, és a bűntudat hatalmába kerített, ahogyan minden szerettemre visszagondoltam. Szerettem volna magam valamilyen könyvbe képzelni, mert akkor van esélyem, hogy minden csak kitaláció, és egyszer csak kifulladva leteszem a könyvet, és rohanok a szüleimhez, elmesélni, mit olvastam. Mégis ezek helyett, a sminkemet mostam le, és a vizes hajam fésültem. Zayn éppen zuhanyzott, mikor megérkeztek, s lerakták a fóliákban lévő ruhákat a franciaágyra, mellé pedig egy hatalmas bőrkézitáskát. Tatjana mosolyogva megölelt, míg Emma csak kuncogva integetett, de nem rám nézett, hanem mögém, majd kiléptek a szobából. A ruhákhoz léptem, és végig nézve őket, elégedetten biccentettem, majd a táskát kinyitottam, s készültem, hogy sikítsak, de befogták a számat.
- Már láttál ilyeneket, ne kelts feltűnést! - rivallt rám Zayn, miközben megéreztem nedves, és meztelen felsőtestét a hátamnak nyomódni, s a vér jobban tolongani kezdett az arcomba. Bólintottam, s figyelmen kívül hagytam a táska tartalmát, majd miután Zayn ismét eltűnt egy másik szobában, levetkőztem fehérneműbe, köntösbe bugyoláltam magam, a hajamat egy törölközőbe csavartam, s leültem a sminkesnek kinyilvánított asztal elé, és elkezdtem magamra kenni finom krémeket. A végképe az arcomnak tetszett. Macskaszemek, alatta sötétebb barna púder emelte ki a szemem színét, halvány vörös rúzs az ajkamon pihent. A hajamat óvatosan kiengedtem, s elképedve néztem a szénakazalt, ami még meleg, és nedves volt. Kifésültem, majd erős hajgumival felfogtam kontyba, elől néhány tincset kihagytam, majd mivel indulás előtt vettem műhajat, így a gumihoz illesztettem oldalra, s begöndörítettem. Az elől kilógó tincsekkel is így tettem, majd egy erős hajlakkal befújtam, hogy azért ne essen szét. Egyáltalán nem látszott, hogy tettem vele bármit is. A tükörben elégedettnek tűnt az arckifejezésem, s így is éreztem magam. Boldognak, és elégedettnek.
- Tíz perc múlva indulunk! - kopogott be a zárt ajtón Zayn, majd válaszoltam neki egy okéval. A ruhámat óvatosan magamra húztam. Örültem, hogy pánt nélkülit választottam, így nem sérült a sminkem, vagy a hajam. A ruhám ezüstszürke volt, s csípőmig feszült rám. Egészen földig ért, de elől csak a bokámig. Jobb melle szegletétől csípőig húzódott egy sötét csík, amin ezüst gyöngyök voltak varrva. Selyem anyaga miatt, úgy éreztem, nincs is igazán rajtam semmi se. Végezetül leültem az ágyra, s felhúztam a lábamra magassarkúm, ami szénfekete volt, s sötétkék körmöm kilátszott orránál.

Alig telt el két perc, mikor lemértem magam egy egész alakos tükörben, majd kifújva reszketeg levegőmet, kiléptem a szobából, ahol Zayn ült lehajtott fejjel, fekete szmokingban. Idegesen dobolt jobb lábával, de mikor meghallotta lépteim, felpattant, s csillogó szemekkel végig nézett. Én is így tettem, ahogyan fekete bőrcipőjétől, ugyanolyan sötét szmokingjáig, ami alatt fehér ing volt, s nyakát ezüst selyem nyakkendő díszelgett. Haja rendbe szedve, még mindig az ég felé állt.
- Basszus - lehelte, s mintha az arca vörösödni kezdett, nyelt egyet, s megperdült.A táskából kivett egy fekete pisztolyt, amire rárakott egy hangtompítót, majd felém fordult, s a kezembe nyomta, mire értetlenül figyeltem, ahogy idegeskedve keres valamit ismét a táskában. Büszkén kihúztam magam megjegyzésére, bár vártam egy "gyönyörű vagy" hozzászólást is.
- Pisztolytartó, vagy mi a fasz ez!? - nyújtott egy csipke anyagot, aminek az oldalába pont belefért a fegyver. Elhúztam a szám, de nem ellenkeztem, így beleraktam a pisztolyt, s felhúztam combközépig. Megigazgattam a ruhám, s furcsállva észleltem, hogy ha nem lenne súlya a fegyvernek, akkor nem is érezném, hogy ott van. Zayn a karját nyújtotta, így belekapaszkodtam, s erőt véve magunkon, elhagytuk a lakosztályt. Harry, Niko, Tatjana, Tristan, Emma, és Liam már mind a hallban vártak ránk, így onnan mentünk a bálnak előkészített termébe. Szinte mindegyik fiún fekete szmoking volt, kivéve Liamen, rajta szürke, s hozzá fehér nyakkendő. Harrynek éjsötét kék színű nyakkendő volt, míg Tristannak világoszöld színű, s alatta fekete ing.

Az ajtót kinyitották előttünk, s szemünk elé elsőként a hatalmas csillár tárult elő, ami arany színben izzott. Szemem hozzászokott a fényességhez, s körül néztem. Egy erkélyen álltunk, aminek két oldalán széles lépcsők várták, hogy lesétáljunk rajtuk. A falak halvány barna színben pompáztak, bár ezt nem volt könnyű megállapítani, mert az egész helyet arany és fehér függöny és hosszú anyag takart. Hatalmas ablakok voltak mindenhol, s így látszódott halványan a kert, amit ugyanúgy kidíszítettek fehér égősorokkal, és színes lampionokkal. Mindenhol az arany szín uralkodott. Próbáltam faarccal minden embert végig nézni, miközben lesétáltunk a lépcsőfokokon. Szinte minden szempár rajtunk élősködött, s örültem, hogy egyik vendégemen se látszódnak festékek. A zene egyszerű klasszikus volt, rögtön fölismertem Liszt Ferenc dallamait. A tömeg kialkotott egy lágy színkavalkádot, ami tetszett. Végül a csapat szertefoszlott párokban. Beszélgettem néhány emberrel, míg Zayn eltűnt pezsgőért. Mindenkitől megkaptam a részvét nyilvánítását, és káprázatukat felém, hogy nem estem össze egy ilyen esemény után. Persze sokan kérdezgették, hogy mi történt velem utána, mert nem kerültem elő. Erre csak annyi volt a válaszom, hogy a partnerem mentett meg, és segített felépülni. Éppen egy rokonnak válaszoltam ezzel, mikor csak fölhúzta a szemöldökét.
- Akkor miért nem vitt el a kórházba kedvesem? - kérdezte az öreg hölgy, miközben mellém ért Zayn, s odanyújtotta a poharat. Megkönnyebbülve mutattam be elsőnek Zaynt.
- Zayn, ő itt Lilly Flord, az édesapám unokatestvére! - majd kezet fogtak, s mivel odaért egy konzulátus, így eltudtunk köszönni tőle.
- Szabad egy táncra hölgyem? - mosolygott rám Zayn, mire az utolsó kortyot is kiittam a pohárból, s egy pincér elvette tőlem, bólintottam. A parkettre sétáltunk, s Zayn egyik kezét derekamra, majd másikkal végig simított vállamtól, míg meg nem fogta kezem, s felemelte. A lépések könnyűek voltak, s Zayn könnyen vezetett engem. Szétnéztem, s láttam Harryt, és Nicolet, ahogyan egymásba feledkezve dőltek egymásnak, s lépkedtek jobbra-balra a táncparketten. A szoba másik végén Emma és Liam beszélgetett, s Tatjánáéket nem találtam meg a szemeimmel, mert mikor Zayn mögé lestem, tekintetem megakadt egy ismerős barna hajon, aminek arca vékonysága elárulta számomra nevét. Louis.
- A hátad mögött van Louis - meséltem halkan Zaynnek, mire ő felhúzta szemöldökét, és bólintott.  Derekamnál megforgatott, majd helyet cseréltünk egy pillanatra, hogy megnézze, hol van, és hogyan néz ki.
- Ez tényleg ő! - mosolygott le rám, mire összeszorítottam a fogam.
- Persze, hogy ő! Komolyan, azért én is felismerem az embereket - morogtam, s ő felnevetett. Csak közelebb húzott magához, s homlokon csókolt. Hagytam neki, bár tudtam, hogy ebből főcímlap lesz. Sóhajtva hagytam, hogy magába szippantson a feketeség a szemében, ami barnának álcázta magát.

10 megjegyzés:

  1. Jó lett! Már nagyon várom a kövi részt! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett. Fantasztikusa írsz.Egyszerűen csúcs szuper.Már kellő izgalommal várom a következőt. jöjjön gyorsan :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és hát igyekezem, hogy a legjobbakat hozzam ki magamból! Sietek vele!.xx

      Törlés
  3. Klassz, vigyél bele egy kicsi új színt. sztem most egy picit kellene,... épp ezért kiváncsian várom a kövi részt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Próbálkozom, remélem majd elnyeri a tetszésedet, de ne várj sok változást, újítást az elkövetkezendő részekben!.xx

      Törlés
  4. Hahó, haó, isteni lett, mikor lesz kövi ????!! NAGYON érdekelne =)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, és holnap délutánra várható! :).xx

      Törlés