2014. október 16., csütörtök

Thirty-five

 

Wendy Moon


Az öröm, és a felháborodás ötven árnyalata is kavargott bennem, és nem tudtam, hogy mosolyogjak, vagy sírjak, mert ilyen parancsolóan teszi föl az egyetlen kérdést, amire akkor éppen nem számítottam, éppen tőle. Erőltetetten elvigyorogtam, majd csak figyeltem reménnyel, és fáradtsággal teli arcvonásait. 
- Hogy mondod? - kérdeztem vissza, mert nem volt kedvem pont erről vitatkozni vele, láttam, hogy ő sem, de nem hagyott nyugton a dolog.  Zayn csak sóhajtott egyet, talán rájött, hogy nem volt számomra megfelelő a viselkedése. Összeszorított ajkakkal szuggerált, majd körül nézett, és egy nagy lélegzetet vett. Megfogta a kezem, majd lejjebb hajolt, hogy egy síkban legyen a szemünk.
- Ezt most az egyszer mondom el, és meg se ismétlem - mondta lassan, és picit frusztráltan. - Lassan több, mint hat hónapja, hogy figyelem minden egyes kis mozdulatodat, tudom, hogy utálod a csokit, hogy macskaimádó vagy, nem akarod elvezetni az országot. Tudom, hogy nem olyan pasit akarsz magadnak, mint aki én vagyok, de kibaszottul nem érdekel, mert úgy érzem, én már nem tudnék nélküled levegőt venni. Egyszerűen kell, hogy megérintsem a furcsán tökéletes bőrödet, látni a reggeli kómás arcodat, kiröhögni, mikor azért hisztizel, hogy elaludtad a hajad, vagy egyszerűen csak élvezni az ott létedet. Én már nem tudok nélküled létezni, és kicseszettül tudom, hogy te kevésbé ismersz engem, mint én téged, de adj nekem egy kibaszott esélyt, hogy bebizonyítsam, igenis érdemes vagyok azért, hogy érezz irántam valamit. Tudom, hogy nem az a ficsúr vagyok, akit eltudsz magad mellé képzelni, tudom, hogy nem vagyok szőke herceg fehér lovon, de inkább leszek egy seggfej, mint, hogy nyalizzak bárkinek is. Csak kérlek, adj egy esélyt, és légy a barátnőm! - mondta tele érzésekkel a szemeiben. Köpni-nyelni nem tudtam a perc töredékében. Majdnem meghatódtam, csak egy hajszál választott el tőle. Bámultam a hatalmas barna égboltot a szemeiben, amik örvénylettek, és megint éreztem, hogy nekem ő kell. Összeszorítottam az ajkaim, és nem tudtam, hogy hogyan reagálnék rá. A szüleim egyáltalán nem hagynák, hogy egy ilyen személlyel egyáltalán kapcsolatot teremtsek. Akkor meg, miért gondolkodom ezen? Egyszerűen rá kellene vágnom, hogy nem, de nem megy.
- Kapsz egy esélyt - feleltem egyszerűen, mert nem tudtam semmit se kinyögni, csak ezt. Igazság szerint azt akartam, hogy ne közelítsen felém, ne nyúljon hozzám, ne érintse meg ajkaival a számat, mégis hagytam, hogy ezt tegye ebben a percben. Ahogyan megéreztem forró leheletét, elmosolyodtam, csukott szemekkel. A boldogság ugyanúgy körülvette a szívemet, ahogyan az aggódás, aggodalom és a vágy is. Nem tudtam magamon kontrollálni; teljes testemmel neki feszültem, és erősen öleltem nyakát, hogy ne is tudjon elereszteni. Nagyot sóhajtott, így picit fölébredtem révületemből. Elengedtem, és krákogva körülnéztem, remélve, hogy nem látta senki lényeges ember. A jöttmentek nem érdekeltek. Egymás szemébe néztünk és csak vigyorogtunk. 
- De csak egy esélyt adok neked! - figyelmeztettem szigorúan a hercegemet. Ő csak elégedetten biccentett, miszerint elfogadta a feltételt. Kézen fogva bementünk, de szinte az ajtó küszöbén lerohantak minket néhányan. Niko a nyakamba borult, és felzokogva megölelt, és meg veregette a hátamat. Aztán minden perc boldogságban telt el. 

Másnap reggel Zayn oldalán keltem, és boldogságomat az rothasztotta el, hogy a kinti hangos kocsik nem akartak csöndben száguldozni. Mégis megnyugtató volt a korai őszi pára, amiben arany porszemcsék sétáltak a levegőben, a meleg, és hideg levegő váltakozása, az apró ablakban látszódó, szinte csupasz faág, és a mellettem hason fekve pihenő férfi meleg hője. Megnyugtatott. Végül fölkeltem lélekben is, és kikászálódva a konyha féleségbe, belebotlottam egy kék öltönyös sötét bőrű férfiba. Nagyra nyílt a szemem, ahogyan láttam, hogy végig mér méregzöld szemeivel. Pedig egy egyszerű szűk fehér trikó, és hozzá egy fekete rövid melegítő nadrág. 
- Jó reggelt kisasszony! - felelte érzelem mentesen a férfi, miközben kezét nyújtotta felém. - Lois ügynök vagyok, egy titkos szolgálattól jöttem, hogy közöljem a jó hírt önökkel, hogy mindenki elmehet Washingtonba, a kisasszony házába - darálta le gyorsan a szöveget, miközben kezet ráztunk. Nem mutatkoztam be, mert ismertem ennek a személyiségnek a fajtáját. Menni akart, minél hamarabb. Sóhajtva biccentettem, nekem ehhez még reggel volt, de egész életemben ezt csináltam. Vagyis, csak néztem. A kanapéhoz hívtam, nem kínáltam meg semmivel se, csupán fölhúzott szemöldökökkel vártam, hogy elmagyarázza a hírt. Közben Harry, Niko és Zayn is megjelent, így mindenki, akinek kellett hallania, jelen volt.
- A társaimmal megbeszéltük, hogy nem hagyhatja el Zayn Malik Amerikát, viszont azt megteheti, hogy amennyiben az Elnök kisasszony Az Egyesült Államokban tetszik maradni, önnel maradhat, egészen addig, amíg meg nem kezdődnek a bíróságok, a hogyléte felől. Ez csupán annyit tesz, hogy kaptak ezzel a nappal együtt három nap nyugalmat, és utána a gyűléseket elkezdjük, Washingtonban. A további fejleményeket eljuttatjuk önökhöz a leghamarabb.
- És a tárgyalásokon pontosan mit fognak megvitatni? - kérdeztem, miközben kihúztam a hátam, és keresztbe raktam a lábaimat. Arcizmaim a semlegességet sugározták, kellett a tartás. A kopasz férfi megköszörülte torkát, miközben szemeivel csak engem figyelt, mint eddig is.
- Pontosan? Zayn Malik büntetését - felelte egyszerűen. Biccentettem, nem volt több kérdésem. A többiekre sandítottam szemeim sarkából, de Niko csak a földet pásztázta, Harry a szófa hátánál állt, és masszírozta barátnője vállát megnyugtatásként, és Zayn semleges arccal, mégis kidagadt erekkel a nyakán figyelte a férfit. Ezek után alig maradt a férfi pár másodpercig, elköszönt tőlünk, és elviharzott valami számára kényelmesebb világba. Néma csendben mindenki elvonult, és készülődtünk, hogy vissza menjünk a Fehér házba. Kényelmetlennek éreztem a testemet, ezért lezuhanyoztam percek alatt, és hajamat is megmostam. Végül fölvettem magamra a tegnapi nadrágomat és mellé egy szürke hosszú ujjú, végig gombolós inget. A magassarkúmat fölvettem, és végül hajamat fölfogtam, erősen összeszorítva, miközben egy friss műhajas csomagot a hajgumihoz igazítottam, így nem igazán tűnhet föl a közvilágnak, hogy le lett vágva. Jó pár hullámcsattal, de végül elkészültem. Erősen kihúztam a szemem, és halvány ajakbalzsamot kentem ajkamra, mire késznek nyilvánítottam magam. Amikor a szoba peremén lévő teljes alakos tükörben bámultam magam, a derekamat körülölelte Zayn, a maga sötét felsőjében, szakadt farmerében, és szokásos bakancsában. Haját direkt kócosan hagyta, és mikor arcát nyakhajlatomba fúrta, meleg borzongás futott végig gerincemen. Próbáltam magamtól ellökni, de földbegyökerezett a lábam, és a kezem ólom súlyúak lettek; képtelen voltam akárcsak megmoccanni is.
- Mit csinálsz? - leheltem zakatoló szívvel, miközben erősen fonta karjait derekam körül, és mellkasát erősen hátamnak nyomta, miközben éreztem égető leheletét bőröm területén. Csak morgott valamit válaszul, és megcsókolta nyakam és a vállam közti részt.
- Felfalom újdonsült barátnőmet, mert a végén még felébredek - suttogta fel se nézve, én pedig zavaromban elmosolyodtam. Voltam már valakinek a szeretője, de az, hogy így beszéljenek hozzám, leírhatatlan volt. Szoros kezei közt lassan megfordultam, és mosolyogva kezem közé fogtam arcát, majd mindkét oldalon megcsíptem, és gyömöszölni kezdtem bőrét.
- Ha a végén megeszel, és nem ébredsz fel, még inkább szarabb lesz az életed - nevettem, miközben ő csak grimaszokat vágott, és kezeibe vette a sajátjaimat, és csillogó szemeivel engem nézett.
- Azért egy csókra szabad kisasszony? - mosolygott vidáman, s én csak fölhúztam incselkedve a szemöldököm, és hagytam, hogy perzselő ajkaink találkozzanak.

Pár óra múlva már a személyzet hozta elénk a ételeket, amiknek elképesztően finom ízük, és illatuk volt. Hátam kezdett sajogni a túlzottan egyenességtől, de nem foglalkoztam vele. Nem tehettem meg. Akármilyen dolgok is fognak a bíróságokon is történni, akárhogyan is fog alakulni a jövőnk, mindenben mellettük kell állnom, és bíznom bennük, ahogyan nekik is bennem, hogy ha nem is tudom őket kihúzni a bajból, enyhített körülményeket kaphassanak.  Niko ezeket mind megúszta, de Harry-n érzem, hogy nem fogja egyedül hagyni haverját, ott lesz minden egyes lépésénél. A vád, mint kiderült, a maffia régi társaként, az Elnökház félgyújtása. Ezzel bizonyítékok nélkül azzal is megvádolták, hogy embert akart ölni. Niallt előzetesen letartóztatták, és ember gyilkolásával gyanúsítják, és a gyújtogatásokért. Louis-t, és Harryt a gyanúsítottak segédkezésével ugyanolyan bűntársnak bizonyították. A többiek ezeket mind megúszták. Végül maradtam én, az élő bizonyíték, hogy megmentettek a tűzből, de "súlyos idegállapotom" miatt nem tudnak bennem rendesen megbízni, és az egyik zárt intézményt javasolták számomra. Az ételemre bámultam, és elfogott a tömérdek hányinger, és gyűlölet. A gyomrom összeszűkült, és a villám köré szorítottam ujjaimat, hogy megtudjak nyugodni. Ha az apám még itt lenne, minden könnyebb lenne. Intettem az egyik dolgozónak, aki rögtön mellém lépett, és aprót hajlott, hogy közelebb legyen hozzám.
- Kérem hívja föl a rangidős unokatestvéremet, hogy ő veszi át ideiglenesen apám helyét! - mondtam fel se nézve, és miután elment, sóhajtottam. Ha tényleg ezt akarják, végig fogom csinálni, botladozás nélkül.

8 megjegyzés:

  1. Első komi!:D
    Nagyon jó rész lett.. Ez valami elképesztő..;D Siess a kövivel pls..;)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Első válasz!:D (Bocsi, ezt nagyon leakartam írni most.)
      Nagyon szépen köszönöm, próbálok TÉNYLEG sietni, remélhetőleg, hogy holnap az utolsó nap, szünetre már várható lesz!:)
      Kincs.xx

      Törlés
  2. Nagyon szeretem ezt a blogot! Imádom az írásod! Siess a kövivel:)
    Sok puszi : Orsaaaa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Jézus, nagyon aranyos vagy, köszönöm, hogy így gondolod! Sietek vele!
      Kincs.xx

      Törlés
  3. Szia! Ez a blog eszméletlen:) Igyekezz a kövivel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Olyan aranyos vagy, nagyon hálás vagyok, hogy így gondolod! Tényleg próbálok vele sietni!
      Kincs.xx

      Törlés
  4. A kedvenc blogom.Izgalmas fordulatokkal teli es es es egyszeruen tokeletes.Koszi hogy irod! <3 xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyen kedves szavakat! Köszönöm, hogy így gondolod, bár szerintem inkább nekem kellene megköszönnöm, hogy egyáltalán olvasod/olvassátok! Szóval.. köszönöm!.xx

      Törlés