One

 Wendy Moon

Ahogyan a nap kelt fel, úgy a szemeim is szép lassan nyitódtak. Mosolyognom kellett, ahogyan rápillantottam az ajtó mellett sorakozó bőröndjeimet. Utazom Londonba! Nem tudtam milyen is ott az idő, és miután utána néztem, úgy döntöttem, hogy a biztonság kedvéért, rakok meleg és nyári ruhákat. Mivel nyár eleje van. A legjobb!? Félre ne értsétek, imádok itt lenni, ebben a nagy fehér falak között, ahol szinte semmi se történik, ami nekem tökéletes. Biztonságban vagyok és lelki bajaim se eshetnek. Én itt nőttem fel. Anyukámmal és Apukámmal. Apukámat alig látom, mert mégis csak Amerika Elnöke, anyukám meg... Messze van és soha nem láthatom míg élek.

Kipattantam az ágyamból, majd rögtön a fürdőbe indultam. Levettem a textilt, majd betoppantam a hatalmas kádba és magamra engedtem a hűsítő folyadékot. Alig tíz perc elteltével már nézelődöm a gardróbomban. Majd egy egyszerű vörös inghez és alul bő farmerhez adtam a szavazatom. Amint a magassarkúm is felkerült, leültem a sminkes asztalomhoz. Feltettem egy enyhe alapot, hogy azért egyenletes színem legyen, majd kihúztam a szemem és a számra is helyeztem egy kis cseresznye ízű ajakbalzsamot. Majd a fülembe egy régi örökségből rám hagyott gyöngyöt raktam. A hajamat kifésültem és kontyba összefűztem a fejem tetejére, majd néhány göndör fürtöt elöl hagytam. Amint az órámat csatoltam fel, kopogás visszhangzott a nagy helyiségben.
-Szabad!-invitáltam az idegent, de rögtön Niall jelent meg egy farmerben és egy fekete ingben, miközben festett haja felfelé állította. Majd miután betért, megpillanthattam Stacyt egy laza s egyszerű fehér ruhában.
-Indulunk! -fogta meg egy bőröndöm, majd bejött mögötte még egy ember és a maradék dolgaimat hozta. Felkaptam a kézitáskám, és kecsesen, egyenes háttal, felszegett állal mentem utánuk egyenesen egy nagy fekete kocsiig. Ami egyenesen a reptérre vitt, utána felszálltunk a magángéppel és meg sem álltunk Londonig.

 Ugyan olyan biztonságot keltő aranybarna falak, rajtuk festmények. Egy óriási nagy franciaágy fölötte baldachin mely fehéren pompázik és rajta színes pillangókat ragasztottak. Egy asztal, TV a falon, komód, könyvespolcok, fekete kanapé. Minden csodálatos rendben és tisztaságban a helyén helyezkedik el. Mivel azt mondták az egész nyarat itt töltjük, majdnem minden cuccom elhoztam. A ruháim már a gardrób szobában, bár megmondom őszintén, alapból sok ruha volt itt, de most. Maga a mennyország.

Ahogy múltak a percek, úgy unatkoztam az ágyon fekve. Próbálkoztam kimenni, hogy körül nézzek, de azt mondták túl veszélyes.
-Tessék!- invitáltam a kopogó személyt, majd ahogy nyílt az ajtó, egy fekete-fehér ruhában lévő vékony alkatú, szőke nő lépett be egy tálcával, amin egy csésze, narancslé és egy tányér volt.
-Itt amit kívánt Kisasszony!-s azzal letette az asztalra, s tova lépett. Rögtön oda sétáltam és falatozni kezdtem a pirítósomból. Alig telt el húsz perc, gondoltam egyet és lezuhanyoztam, hogy felfrissüljek, majd felvettem egy térdig érő virágmintás szoknyát, felé meg egy kék inget, majd azt betűrtem. A hajamat kifésültem és hagytam, hogy a hullámok szabadon illegjenek. Óvatosan kihúztam a szemem, a számra meg a cseresznyés ajakbalzsamomat kentem. Egy fehér magassarkú, és a kedvenc órám felhúzása után, felkaptam a kézitáskám és lementem.
-Felipe! Kérem kísérjen a városban! Kíváncsi vagyok, hogy néz ki ilyenkor!-szólítottam le az egyik biztonsági őrt, akinek barna szemei csillogtak és hosszúkás hajai rakoncátlankodtak a fején.
-Rendben Kisasszony! -bólintott komoran, majd felemelt egy walkie-tolkiet és belebeszélt.- A sasfióka kirepül a fészkéből. A sasfióka kirepül a fészkéből. Van sólyomvigyázó mellette. -S mikor jött a válasz elindultunk.

Ahogyan a nap már sietett lefele, úgy pihentem le az egyik padon. Az óriáskerék mögöttem ahogyan a testőr mellettem, karba tett kézzel figyeli az embereket. Ahogyan én is figyeltem megpillantottam egy egészen jól kinéző srácot, akinek piros kockás inge fel volt tűrve könyökig és egy fekete csőszárú gatyát viselt, mellé -ha jól láttam- bakanccsal. Fekete haja az ég felé emelkedett és valamiről nagyon komolyan beszélt társával, akinek göndör fürtjein egy zöld kendő volt kötve és egy lenge fekete pólót és egy szakadt csőszárút viselt, barna csizmával. Mindkettőn napszemüveg volt, de tekintetük felém irányult, így olyan érzetem lett volna, mintha engem figyelnének. Gyorsan elnéztem a másik irányba, ahol egy kislány rohangált nevetve az anyja után.
-Menjünk haza.-sóhajtottam, s mikor a kocsikhoz értem, újra vissza néztem, de már nem volt ott senki. Eltűntek a fiúk.

A vacsora rántott csirkemell párolt zöldségekkel. Próbáltam az étel minőségére és ízére koncentrálni, de valahogy nem ment, hogy egyedül eszem egy hosszú asztalnál és három biztonsági figyel engem az ajtókból, míg két személyre van megterítve, de csak én vagyok itt.
-Bocsánat a késésért! Nem igazán akarták megérteni, hogy...-ült le hirtelen Apám az asztalfőre, de nem igazán figyeltem mit mond. Folytatta, hogy a királyi család mikre nem képes, és még számtalan dologra, de az én elmém valahol az óriáskeréknél járt. Sosem láttam még hozzájuk hasonló embereket. Valamiért ők nem olyanok, mint az átlag. Ők olyan... olyan mások. És engem érdekel kik ők és miért olyanok, amilyenek.