2014. február 18., kedd

Ten


Wendy Moon


-Fázol? -kérdezte meg hirtelen, mikor észre vette, hogy remegek. Csak bólintottam, mire lekapta a fekete cipzáros pulcsiját, s rám adta. Majd újra a semmibe vándorolt tekintete. -Hogy milyen? Uhm.. -összeráncolt szemöldökkel bambult- Nehéz..  Főleg, mikor ott hagyod  a munkád, mert valaki megkérte, hogy ne tedd meg. Hogy ne öld meg, mert a testvére. Hogy ah csessze meg! Miket beszélek!-kiáltott fel hirtelen idegesen monológjából, mire picit összerezzentem. Kezeit ökölbe szorította, mire a cigaretta csikk maradéka porrá lett. Szorosan lehunyt szemei, valamire ösztökéltek, s nem tudtam pontosan, hogy mire is. Kezemet az övére raktam, mire rám kapta tekintetét. Barátságosan rá mosolyogtam, s enyhén megsimogattam lazító kezét.
-Nincs semmi baj.
-Dehogynem! -suttogta fogai közt, miközben végig a szemembe nézett.
-Miért lenne? Nem mondod el, azt se tudom miről beszélsz.- rántottam meg a vállam, s reméltem, hogy elhiszi, mert éppen hogy érdekel.
-Mert neked halottnak kellene lenned! -alig tudja vissza tartani kitörő dühét, ami igen kiduzzadó ereiből tudtam megállapítani. Mosolyom arcomra fagyott, mikor felfogtam, hogy mit is mondott. Megráztam a fejem, hátha csak félre hallottam.
-De megmentettél a tűzben, szóval.. köszönöm. -dadogtam össze-vissza, mire csak felröhögött, mégis szemei komolyak voltak.
-Nekem kellett volna megölnöm téged babe! -suttogta a fülembe, majd felállt, s nyugodtan elsétált. 

A levegő is megállt bennem. Talán még a szívem gyors lüktetését is hallottam, mire felfogtam, hogy pontosan mit is mondott. Utolsó szavai égették füleim, míg könnyek kezdtek gyülekezni csodálkozó, s csalódott szemeimben. Vártam, hogy vissza jöjjön nevetve, s kicikizzen, hogy elhittem..hogy csak viccelt. Nem gondolta komolyan. De öt perc néma üldögélés után se jött vissza. Sőt! Senki se nyitotta ki azt a terasz ajtót. Idegesen kifújtam a levegőmet, s remegő végtagokkal visszaindultam.

'Miért kellene itt maradnom? Minek maradnék? Nem vagyok biztonságban. Meg akarnak ölni! Ők is!'-amint rá tettem kezeim a kilincsre, megálltam cselekedetemben. A saját hangom a fejemben, arra ösztönzött, hogy meneküljek, míg a szívem azt súgta, hogy menjek be és ne foglalkozzak az elmúlt néhány percről. Nekem ott a helyem. 'De az az ott hol van?' -kérdeztem magamtól, majd leemeltem a kezem az aranyozott kilincsről, s egyet hátra léptem. Körül néztem zakatoló szívvel, mire megpillantottam egy ajtót, mely a garázshoz vezetett, majd mellette a kertkaput.

Attól tartottam, ha csak nyelek is, meghallhatják. Lépteimet próbáltam halkítani, mikor végre a rozsdás kapuhoz értem. Még egyszer ránéztem arra a házra, ahol tudatosan voltam két napot és néhányat kómásan talán.
-Viszlát Zayn! -suttogtam, majd meglökve picit az ajtót, szinte szívrohamot kaptam, mikor az nyikorogva kinyílt. Összehúztam minden tagom, s reméltem, hogy nem hallják meg. Majd kiosonva, becsuktam, s hangosan kifújtam a bent tartott levegőt.

Futásnak eredtem, s egészen egy cukrászdáig meg sem álltam. Kifáradva ültem le egy padhoz, majd fejemet felhajtva élveztem a napot, miközben szívem zavart ritmusát próbáltam helyre állítani lélegzetem egyenletessé válásával.

-Jól vagy? -hallottam meg egy idegen női hangot mellőlem, mire rögtön felkaptam a fejem, s riadt arccal néztem farkasszemet egy igéző kék szemmel, akinek szőke haját két fonatba rejtette. Csak morogtam egy igen szócskát, s újra becsuktam a szemem azt mondogatván magamban, hogy menjen már el. -Akkor jó! Emma Grewson vagyok! -nyújtja a kezét kedvesen, mire megforgatom a szemem s elfogadom jobbját.
-Wendy... -motyogtam az orrom alatt, mire még jobban elmosolyodott.
-Bocsi, hogy csak így rád törtem, de a tesóm és a barátom ide küldtek, hogy kérdezzem meg, szereted-e a kecskéket..? -röhögött fel, mire én is nevetni kezdtem, de rögtön Zayn dörmögő hangja a fejemben megszakította ezt a folyamatot. 'Megöl..'
-Azt hiszem igen..még nem volt problémám velük.. -mosolyogtam rá, s észre se vettem, de beszélgetésbe elegyedtünk.

Emma bemutatta nekem Clara Grwesont, az ikertestvérét, és James Mcveyt a párját, akivel olyan négy hónapja együtt vannak. Röpke három óra után is még mindig a padon ültünk és nevettünk, mikor valakitől föl jött a tűz eset.
-De én olyat hallottam, hogy megrendezett volt! Komolyan! -mentegetőzött James fel tett karokkal, mire a frász is rám jött.
-Megrendezett? Mégis ki akarta ezt? -ölelem át mellkasomat, mert hirtelen olyan hideg lett számomra.
-Hát.. tudod a városi maffia..azt gondolták, hogy puff az Elnöknek és a lányának..akkor csak jobb lesz nekünk! -magyarázta, s közben a két lány is bólogatott egyetértően. Sokkolva megráztam a fejem, s kidülledt szemekkel néztem a srácra.
-Milyen maffia? -kérdeztem, de James csak felmutatta a mutatóujját, s megnézte, hogy éppen kihívja, majd elnézést kérve elvonult. -Miért nem értek semmit?
-Új vagy erre fele? -mosolygott Clara, mire bólintottam. -Még a teljes neved se tudjuk! Jézus! -kapott a fejéhez, s türelmesen kezdett el figyelni testvérével. Feszülten váltogattam tekintetem köztünk, mire megadtam magam.
-Wendy Oliver Moon vagyok. Amerikából. -suttogtam lehajtott fejjel, mire néma csend keletkezett köztünk. 'Erről ennyit Wendy! Sosem lesznek barátaid!?'-marcangoltam magam, hogy miért nem tudok hazudni.
-Bocs Wendy, de mennünk kell, sietős! -mosolygott erőtlenül, mire elsőnek Emma reagált, egy ki volt az-zal. -Mennünk kell! Szia Wendy! -egy kis éllel a hangjában elköszönt James, majd Emma, s végül Clara is elbúcsúzott.

'És mégis most mihez kezdek egyedül?' -gondolkodtam, miközben a pulcsit jobban összehúztam. Alig két perc múlva elkezdett rezegni a zsebe a fekete textilnek, így csodálkozva bele nyúltam, ahol egy telefont találtam. 'Harry hív' felirattal, ahogyan folyamatosan rezgett. Kétségbe esve néztem körbe, majd le a készülékre, hogy mégis most mit tudnék tenni. Ha felveszem, rájön, hogy elszöktem, vagy betudja mérni, hogy éppen hol vagyok. Ha kinyomom.. még jobban dühös lesz, s rájön, hogy elszöktem. Melyik a jobb? Végül nagy vacillálás közt, megnyomtam a zöld gombot.

-Igen?

Új szereplők a láthatáron a SZEREPLŐK modulnál! :)

6 megjegyzés:

  1. Huh....hát ez,nagyon jó:3
    És most csak egy valamin gondolkozom. Kajak megkérdezte azt,hogy szereti-e a kecskéket?!:o per-fect...
    Hamar hozd a köviit:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik!
      Hmm.. Hát igen, vannak ennyire elvetemült emberek, akik ezt kérdezgetik...hahaha (:D)
      Sietek!xx

      Törlés
  2. MATIIIILD.
    Miért?Miért miért miért?Kincső!Tudom hol laksz!Nekem ne fejezd be egy "-Igen?"-nel! fuuuu.odamegyek!
    amúgy jó lett,kövit.:3333:DDDD<3
    Nicole.xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne áruld el a kecském nevét, még fontos szerepet kaphat a blogban..haha
      Hát bocsánat, de így jött ki.. és örülök, hogy tetszik!
      Sietek!xx

      Törlés
  3. Jaj nagyon jóó *-*
    nagyon siess! :D xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy elnyerte a tetszésed, és sietek!.xx

      Törlés