2014. március 21., péntek

Fifteen

 

 

Wendy Moon

 

Finom illatok csúsztak be az orrlyukaimon keresztül, s mosolygásra csábított. Nem akartam kinyitni szemeimet, mikor puha kezek simogatták arcomat. 'Most nem. Jó a fekete vakság.'-suttogtam magamban, de csak nem hagyta abba. 'Komolyan ez az Olga nem tudja, hogy ha aludni akarok, akkor alszok? Egyszerűbb lenne ha csak lerakná és kimenne végre a szobámból!'-hordtam le az egyik dolgozót, aki szokta hozni a reggelimet a szobámba. 

-Wen ébredj.-Zayn mormoló hangja ébresztett fel, hogy nem otthon vagyok, és nem is a nyaraló féleségben, hanem itt. Zaynnel. Álmosan nyitottam ki szemeimet, miközben csalódott voltam magamra. Miért hitetem el magammal, hogy még minden rendben van? Zayn arca kicsit elszomorodott, de még tartotta magát, ahogyan lerakott egy tálcán az ágyra, amin amerikai palacsinta ült, rajta juharsziruppal és vajjal a tetején. 
-Úristen.. -sóhajtottam, ahogy felmértem régi gyerekkori kedvencemet, melyet utoljára talán tizenkét évesen falatoztam. 
-Nem, csak Zayn.-kuncogott fel, majd leült mellém, miközben én is felhelyezkedtem ülő pozícióba. A takaró leesett testemről, s akkor megláttam, hogy csak fehérnemű van rajtam. Felsikítva ragadtam meg a takarót, s magamra rántottam. -Nekem tetszett...-mormolta, majd inkább kifele igyekezett.
-Állj csak meg ott!-mutattam rá, majd magamra csavarva a vékony lepelt, felálltam és oda csoszogtam a nyavalyásan elképesztő mosolyához. -Egy: nem vagy Isten. -kezdtem számolni a kezemen.- Kettő: Mi jogod volt levetkőztetni? Nem vagyok a csajod, se semmid! -förmedtem rá. -és három: Imádom ezt az ételt. Köszi..-vakarom meg a tarkóm zavaromban, mert elrontottam a sorrendet. Talán utoljára kellett volna rákiabálni, mert így furcsállva néz, és gondolom nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen-e..
-Nem vagy semmim.- morogta, majd összehúzott szemöldökkel nézett rám. -Te nekem sok minden vagy Wendy, csak vak vagy. -majd kiviharzott. Leblokkolva figyeltem az ajtót, majd sóhajtva megráztam az arcom.

A palacsinta fanyar ízzel ment le torkomon, és egyáltalán nem az étel hibája, hanem az enyém. Én keserítem meg az ízét. 'Megbántottam volna őt? Mégis mivel?'-kérdések száza állt elő elmémben. Felvettem a térdnadrágot, melyet még régebben vittem el Nicole-tól és mellé próbáltam keresni egy pólót, de nem nagyon akaródzott olyanba öltözni, ami izzadt volt. 
-Figyelj..-nyitott be Harry s én rögtön megkövültem. Szerencsémre, csak a hátamat tudta bámulni.
-Meg se merészeld Harold! Menj ki, vagy hozz nekem a barátnődtől egy felsőt! -mutattam fel a mutatóujjamat a magasba, majd hallottam röhögését, majd az ajtó csapódást. 'Mi van itt? Nyitott ajtó az intim szférámhoz? Na neeem!'-mérgelődve kutakodtam, mikor újra kinyílt az ajtó.
-Remélem most már egy felsővel jöttél Harry...-kiabáltam a plafonra meredve, mire krákogni kezdett az illető a hátam mögül. Rögtön megperdültem, s neki mentem egy mellkasnak. -Zayn..-suttogásom a mellkasába folyt, s ott is ragadt. Kettőnk közt.
Rezzenéstelen arccal lépett hátrébb, majd lépett a szekrényéhez, s találomra kivett egy kék felsőt, majd a kezembe nyomta, s mélyen a szemembe nézett, de egy szó se jött ki a szánkon, mert idő előtt kilépett a szobából. Felkaptam, majd berohanva a fürdőbe megfésülködtem, fogat mostam és még néhány dolgot elvégeztem.

-Kellene venni néhány ruhát, mert nem akarok mindig kuncsorogni Nikónak..-morogtam, mikor leértem közéjük. A kijelentésemen Harry és Nicole csak mosolyogtak, de Zayn még mindig szilárdan figyelt. -Mi bajod? -ültem le mellé tisztes távolságban.
-Semmi.-mondta, majd sóhajtva rám pillantott, s felsőjét mérve huncut mosoly jelent meg arcán. -Tőlem az én cuccaimat is hordhatod.. -csintalansága beindított valamit bennem, de rögtön leküzdtem a vágyat. Barna szemei játékosan csillogtak, miközben érzelem mentesen nézett rám.
-Gatyát is? Meg fehérneműt? Na nem! -mosolyogtam rá, s ő viszonozta.
-Ha vásárolni akarsz kicsi külső alakítás kellene, mert így könnyen felismerhetnek.- Nicole hangja messziről szólt, mégis úgy éreztem a fülembe kiabálj. Ráncolt szemöldökkel fordultam felé, és vártam, hogy pontosan mire gondol, de nem folytatta.
-Mire gondolsz?
-Tudod..a hajadat levágjuk, akkor a stílusodat is picit megcsiszoljuk... -gondolkodott el, majd sátáni mosolyt eresztve csillogott szeme.- Meg mondjuk jól állna néhány pécé a szádban, vagy füledben és tetkók is csinosítanának. -arckifejezésemet nézve mind felnevettek, s egyet értettek Nikóval. Harry elégedetten húzta magához barátnőjét, miközben elismerően bólogatott, Nicole mosolyogva s vörös arccal hagyta, hogy Harry dicsérje ötletét. Zaynre sandítva láttam, hogy lágy mosollyal az arcán engem figyel, de valahogy nem tudott érdekelni.
-A hajigazításban benne vagyok, de a többit most felejtsétek el! -förmedtem rájuk.

Nap végére rávettem magam és a fürdőszobában hagytam, hogy Nikó levágja a hajam, amely régen a derekamig ért, mostanra pedig talán eléri a vége a vállam. Mikor végzett, tűnődve nézte a művét, majd mintha egy lámpa kapcsolódott volna fel elméjében, úgy sprintelt ki. Alig tíz perc múlva visszajött egy furcsa ollóval, aminek az élén sok lyuk volt.
-Ritkító..-vont vállat, majd óvatosan vágni kezdett, de teljesen máshogy. Azt hittem felsikítok mikor a fülemnél kezdte vágni. Azt hittem addig levágja, de mikor lejjebb vitte és újra vágott rájöttem miért volt annyi lyuk rajta. Alig fél óra múlva megszárította és kész volt. Elképedve figyeltem túl rövid tincseim, és próbáltam közben mosolyogni. -Na milyen? -kérdezte izgatott csillogással a szemében.
-Nagyon...jó.-nyökögtem, miközben ő elégedetten ugrált ki a helységből. Sóhajtva vertem volna a fejemet a falba, vagy vertem volna meg magam, a hülye ötlet miatt, hogy hagytam neki.

-Na, hogy megy a nagy..-nyitott be hirtelen a helységbe Zayn- ..mű? -rögtön nevetés fogta el, s közelebb jőve elkezdte tapogatni. -Ez Nikó legnagyobb alkotása..-nevetett mindig, majd picit abbahagyta, ahogy meglátta kétségbeesett arcomat. -Jó nyugi. Van zselém. -emelt kezekkel lépett mellém, s keresett a sok krém és vacak közt.
-És az nekem mire jó? -sipítoztam vesztettként. Nem válaszolt, csak kérte, hogy hagyjam magam. Mit tehettem volna? Alig fél óra múlva a szálakat bezselézte és jobban lett tépett. -Kész. -mosolygott boldogan.-Na?
Elöl kis oldalfrufrum lett, de még így is középen volt elválasztva. Vállig érő hajam, most picit rövidebbnek tűnt a zselétől. Kesze-kuszán álltak a szállak, mintha nemrég keltem volna fel kómásan. Mégis tudta az ember, hogy be van állítva. Olyan..rockos volt az egész. Egyáltalán nem én voltam, mégis hihetetlenül tetszett a kép, ami visszatekintett rám elkábulva.
-Magamra se ismerek. Köszönöm! -fordultam meg elérzékenyülve segítségéért. Zayn csak megvonta vállát, majd ásítva kivonult.

Mindenki megcsodálta hajamat, aki még nem látta a végképet, majd úgy döntöttünk lefekszünk aludni, mert holnap vásárolni fogunk nekem. Lezuhanyozva, mindennel elkészülve álltam tanácstalanul az ágy mellett, miközben Zayn már javában pihent egy alsóban a takarón fekve.
-Mire vársz? -emelte fel fekete szemöldökét.
-Én..szóval.. hogyan és hogy alszunk..vagy mi?-zavaromban elkezdtem makogni idétlenül.
-Mint eddig. Te ott,-mutatott a mellette lévő helyre- én pedig itt.-ujjával magára célozva. -Mit akarsz ennyit szerencsétlenkedni?
-De mi.. nem.. nem alszom veled! -dobbantottam egyet lábammal, de el nyerte a némaság a hangját. Zayn egyszerűen vállat vont, s unottan át fordult a másik felére, majd szerintem el is aludt. Tanácstalanul néztem körbe a sötét szobában, de csak nem találtam semmi fogható ötletet, hogy mi legyen. Egy sóhajtás kíséretében végül befeküdtem, s próbáltam aludni, de nagyon nem ment. Igazából most alszok itt tudatosan. Hiszen eddig mindig valahogy előtte elájultam, vagy elaludtam. És most a kellemetlen érzés miatt egyszerűen lehunyni se tudtam szemeim. Hangosan vert a szívem, ahogyan megfordult a feketeség, s kisimult arca megnyugtatta ideges remegésem. 'Mi van velem?'


13 megjegyzés:

  1. Niko Niko.*fejrázás*
    Ne menjen fodrásznak.:'DDDDDD
    Nicole.xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szörnyű, ugye? Pedig rólad mintáztam a karaktert..:DDD hahaha.xx

      Törlés
    2. hahahaha.kösz.én se lennék jó fodrász.xdddddd
      Niko.xoxo

      Törlés
  2. ahhww...imádom a blogooot!!!! :DD

    VálaszTörlés
  3. Hali! Imádom a blogod, csak így tovább! http://mylifewouldsuckwithoutyoubutyoualso.blogspot.hu/p/dij_22.html Jelölt vagy! :)

    VálaszTörlés
  4. asdfghjkl imádooom!*-*
    siess a következővel xx

    VálaszTörlés
  5. Sziaa
    Ez a rész is nagyon jó volt,bár ez nem újdonság!:)
    Előző résznél írtad,hogy kíváncsi lennél mi az a határ.Nos ez a határ,mikor valaki valamit ír,és én beletudom magam élni.Kevés olyan blogger/bloggerina van akik ezt meg tudják csinálni!:)
    Egyszer találtam egy olyan blogot,ahol egy rész öt soros volt.No tudod ki fogja azt átérezni.
    Tehát nálam ez a határ.
    Congratulation,xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, hogy így gondolod, és uhh. Akkor remélem, tényleg bele lehet élni magad a sztorimba..köszönöm!
      .xx

      Törlés