2014. április 12., szombat

Eighteen

 

Wendy Moon


Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Egyik nap még ülök a szobámban, majd közlik, hogy utazunk Londonba. Ott töltök a "nyaralóban" alig két hetet, mikor tűz lesz, és elrabolnak, hogy megvédhessenek. Ezek után nem elég, hogy a helyes pasi elrabol, még belém szeret! És, hogy most újra elrabolnak, az már kutyajáték..nem? Nem. Nem tudtam elmondani Zaynnek, hogy én nem tudom eldönteni, hogy mit érzek iránta. Nem tudtam bocsánatot kérni Nicoletól. Egyszerűen semmit se tudtam csinálni. Mert most rabolnak el. Újra.

Kábultan pillantgattam kifele a teherkocsi ablaka mögött, s figyeltem, ahogyan Zayn mérgesen rohan ki, majd el a parkolóba.
-Bocs szívi, de ez most kellemetlen lesz! -morogta egy kissé pocakosabb férfi, akinek tengerkék szemei voltak, s kopasz fején a fény vissza csillant. Nem értettem semmit, de mire megkérdeztem volna, lefogták a bal karom, s belső részébe szúrtak egy injekciós-tűt. Rögtön elhúztam, ahogyan kivették, mert addig úgy lefogták, hogy még a vér is kiment belőle. Idegességemben még pislogni is elfelejtettem.
-Mi ez? -akaratomon kívül húztam el az 'e' betűt, s artikulátlanul, elkábulva figyeltem a férfi erős száj mozgását, de már a szavakat nem igazán értettem.

Ahogy körbe néztem a képek összemosódtak előttem, s egy csíkká váltak. A hangok duruzsoltak mindenhonnan, s érthetetlen szavakat adtak ki. Szívverésem egyre lassult, s lélegzésem is lenyugodott. A percek lassabbak lettek, ahogyan a mozdulataim is. Minden érzékem tompult. Lassúakat pislogtam, miközben somolyogva néztem le a kezemre. Az ujjaim hegyén fekete foltokat láttam, s csuklómnál egy fakó kék kígyó csúszott felfele. Majd mikor már megharapni készülte hüvelykujjamat felsikítottam, de rögtön fehér rózsává változott. És mikor körbe fogtam a szirmai elvörösödtek, majd feketébe változtak. Elakartam engedni, de addigra késő lett. A szirmok elengedtek, s lehullottak a földre, de útközben arany színű pillangókká váltak, s elszálltak. Tekintetemmel követtem őket, s mikor felnéztem, minden elkezdett körülöttem forogni, s karok fonódtak csípőmre. A talajt elvesztettem, majd valami nehéz dolog csapódott a fejemnek. A tövis eltűnt a szemem elől, ahogyan minden más is. Sötétség vett körül, ami megnyugtatott.

-Mi hasznunk lenne abból, ha átadnánk? Ugyan kérlek! Tudod mennyi pénzt adnának a testéért? -párásan láttam mindent, s a hangokat messziről hallottam.  A fejem hasogatott, s a szemem szúrt, mintha késsel döfködték volna. A gyomrom étel után siránkozott, míg a torkom vízért.
-Hasznotok? Hmm. Nem öllek meg titeket. Ennyi elég? -ismerősen csengett a mély dörmögés, mégis agyam tompasága miatt nehézkesen tudtam rájönni. Összeráncolt homlokkal néztem a hat embert. Megráztam fejemet, s mint egy villámcsapás, úgy ismertem fel a legtöbbjüket.

Zayn zihálva mosolygott, miközben egy fekete kopott farmert, kék pólót, s rajta a bőrkabátját hordta, mellé a sötét bakancsát. Szájában egy cigicikk perzselődött. Harry mellette állt, fekete szakadt nadrágban, fehér trikóban, egy hasonló fekete bőrkabátban, mint Zayn, s fején egy szürke nagy sapka lógott le. Lábbelije egy barna megnyúlt orrú vászon cipő volt. Előttük, akik nekem háttal álltak, hárman voltak. A göndör hajú srác, vörös kabátban, s fekete nadrágban egy ugyan olyan sötét tornacipőben állt, miközben mellette egy magas, s kidolgozott felsőtestű, kopasz férfi állt egy fehér trikóban és tréninggatyában, hozzá egy zöld futócipő. S a legszélén kék farmerban, és egy fekete pulcsiban, lábán fehér tornacipővel állt Louis. Az a Louis, aki néhány napja még a mi oldalunkon játszott.

-Nem hiszem, hogy sikerülne. Hárman vagyunk kettő ellen. -rázta meg a fejét nevetve a kopasz férfi. Óvatosan megráztam a kezeimet, s rögtön megéreztem, hogy csak neki támasztottak egy falnak, hátra tett kezekkel. Az ölembe csúsztattam kezeim, s körül néztem. Nem figyeltem a beszélgetésükre, s amint megtaláltam a szemeimmel egy pisztolyt, egy vörös színű, poros kanapén, felcsillant bennem a remény. Visszanéztem, s láttam, hogy Harry rajtam legelteti szemeit, de rögtön megráztam a fejem, így megértve a férfiakra vetette szemeit. Körülnéztem, s egyből felismertem a helyet: raktárban voltunk. Mindenhol hatalmas ablakok, s a barna penészes falak már repedezettek voltak.

Figyelmem a három srácra szállt, s óvatosan, felálltam. Szinte elfelejtettem lélegezni is, mikor oda értem a fegyverhez, s felemeltem. Lehunytam szemeimet, mikor felemeltem s megéreztem nehézkes súlyát. A berekesztett levegőt kifújtam, mikor visszafele sétáltam. 'És most?'-kétségbeesett kérdésem csak a fejemben fogalmazott meg, de már a sírás határán voltam.

-És mégis ki állíthatna meg? -röhögött föl a kopasz férfi, mire a háta mögé álltam, s beélesítettem a fegyvert, mely a fejére mutatott.
-Nem kellene annyira lenézned a nőket. -feleltem sokkal fagyosabb hangon, mint vártam volna magamtól. A férfi mintha ledermedt volna, s próbált hátra fele nézni. - A-aa. Egy mozdulat és lelőlek! -figyelmeztettem, de mikor perverz mosolyt villantott, felment bennem a pumpa, s combcsontjára irányítva a pisztolyt, elsütöttem.
-Ááá! -hangja az egész teret betöltötte, s fájdalmasan a térdére esett. A szobában mindenki megdermedt, de csak pár pillanatig, mert szemem sarkából láttam, hogy Louis hátra fele fut, s utána Harry, és a göndörke srác pedig előránt egy kisebb fegyvert. De mire megcélzott volna remegő kezekkel, már Zayn neki ugrott s ellökte. Éreztem, hogy kezdek bepánikolni, de nem foglalkoztam a bent lakozó ellenséggel, miközben a férfi elé sétáltam.

-Ki vagy te mégis? -kérdése messze túlinak tűnt számomra, mikor rezzenéstelen arccal újra élesítettem, s két kézzel fogtam a markolatát a homlokának. Sóhajtott egyet a férfi, s lomhán mosolygott.
-Az Elnök lánya! -hangom mély volt, de mégis nőies. S amint elhagyta a számat a mondat, megöltem. 'Megöltem egy embert. Én, Wendy Oliver Moon.' Hátra hőkölve töröltem le az arcomra fröccsent vért, mely forrón csordogált le az államig. A hányinger kerülgetett, s párásan kezdtem látni mindent.

'Ezt én tettem?'

14 megjegyzés:

  1. ahwww.....ezkurvajóó!!! imáádom a blogod!! nem lepnél meg minket a hétvégén még egy résszel? nembiromki!! :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik és köszönöm! Hát.. sajnos nem, mert beteg vagyok, így is kérdéses volt, hogy ezt betudom-e fejezni.:DD De megpróbálom hamarabb hozni..khm..talán.xx

      Törlés
  2. úristen nagyon jó lett :) imádtam !! <3

    VálaszTörlés
  3. sziiiaaa:)) úristen nagyon jóóóó még több ilyet :) :D csak kicsit rövid volt :/ köviiiiiiit:)) :DD
    puszixxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello! Örülök, hogy tetszik és na köszi(:D) azért próbálok hosszabbakat írni, de vagy havonta egy hosszú-hosszú rész, vagy hetente rövidebbek.:) Sietek.xx

      Törlés
  4. AZ A CSATTANÓÓÓ.
    szó szerint.
    Szokásosan elcsépelten mondom,hogy ESZ-MÉ-LET-LEN.
    Nem siettetlek, dolgozd ki a kövi részt.:33
    Niko balra el./arra van a konyha/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kellett vagy két nap, mire rájöttem, hogy miért szó szerint. Aztán leesett. És nagyon szépen köszönöm!
      /Attól függ, honnan indulsz balra../
      .xx

      Törlés
  5. Hellóka! :)
    Nem tudom, hogy emlékszel-e még rám (régen olvastad a blogomat), de most úgy hozta a sors, hogy én váltam nagy rajongóddá ez a történet által! Komolyan mondom: ma találtam meg, de úgy faltam a sorokat, hogy mikor elértem a 18. rész végéhez kerestem a következőt. Nem tudok betelni vele, egyszerűen zseniális! Az öröm mámora járkál bennem, komolyan felvidítottad a napom!
    Istenem! Nem értem, hogy hogy szabadulhat ki ilyen jó történet a fejedből! Az írásmódod is kiváló, szinte nem is tudok rosszat mondani a blogról. Imádom! :3
    Őrült módon várom a következő részt,
    Puszi: Cynthia T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hirtelen nem tudtam, hogy mi van, aztán leesett, hogy az egyik kedvenc blogomról beszélsz! Szóval most nagyon büszke vagyok magamra, hogy ezt eltudtam érni egy olyan embernél, akit csodálok. Jó. Nem vagyok kutya.(:D) Szóval..nagyon szépen köszönöm a szép szavaidat és, hogy egyáltalán érdekel az irományom.
      Hidd el, néha nagyon rossz, mikor annyi minden eszedbe jut, de nem kezdhetsz új történetet. Már megvan négy (nem sablon) történetemnek a vázlata.. Néha bosszantó tud lenni, valamikor meg jól jön!
      Aranyos vagy, hogy így gondolod, szóval még egyszer és tömören: Köszönöm! (És sietek.)
      Kincső.xx

      Törlés
  6. Kincső van számodra egy díjam : http://ellaandzayn.blogspot.hu/2014/04/2-dij.html

    VálaszTörlés