2014. április 26., szombat

Twenty

Wendy Moon


- Szóval. Egy. Csak tőlem, vagy Harrytől és Nikótól fogadsz el italt. De jobb lenne, ha csak tőlem. Kettő. Ne merj elszökni, mert tudod, hogy miért! Nincs értelme! És három. Idegen pasikkal egyáltalán ..sőt! Tiltom, hogy hozzászólj, vagy csak észrevedd őket! Még mindig meggondolhatod magad. - mosolygott le rám, de így is ideges volt. - Tudod mit? Inkább erre az időre, legyél a csajom és akkor nem lesz semmi gond! - villantott egy ördögi és perverz mosolyt, amolyan "én nyertem" fejjel. Grimaszolva hallgattam monológját, de ahogy elhangzott a "csajom" szó, rögtön hátrahőköltem.

- Tessék? Mit képzelsz magadról? Csak mert egy hülye ötletem támadt, rögtön azt hiszed, hogy a csajod leszek? Hahaha.. Nem! - próbáltam nevetni, de valahogy az nem ment, viszont a mosolyom nem tűnt el.
- Csak eljátszani.. Nem tudom, mit vagy úgy oda ezért.. - mormolta csalódottan, de arckifejezése csak egy pillanatig volt szomorkás. Rögtön huncut mosolyra húzta ajkait, mikor látta mosolyom.
- Áll az alku. De nincs nyúlka piszka! - adtam be a derekam, s nyújtottam a kezem, majd megráztuk, s ő megcsillanó tekintettel, magához húzott, s vállamat átölelve, úgy vonultunk ki a házból, miközben próbáltam kiszabadulni a fogásából.
- Nekem megfelel babe.. - adott egy puszit a hajamba, mire felnevettem, s végre sikerült kiszabadulnom, s vállába boxoltam.
- Nem vagyok senki bé.. - folytattam volna, de ő csak sunyin lenézett rám, s belém fojtotta a szót:
- Már az én bébim vagy! Szóval már lejárt duma.


Ahogyan beléptünk a poklok kapuján, rögtön az álló füst, az izzadt testek szaga, s italok mámora telepedett ránk. Mindenhonnan ütemesen szólt Lil Wayne Lollipopja, s mindenki egymásnak simulva, lökdösődve mozogtak, s forogtak. Dübörgött a szívem, ahogyan Zayn a derekamnál fogva jobban közelebb húzott magához, miközben próbáltam vékony, rövid gatyámat lejjebb húzni. Testem parázslott ahogyan összeért karunk, s mikor picit arrébb léptem, rögtön visszahúzott, s lehajolva hajamba csókolt.

- Még haza mehetünk babe. - mondta a fülembe, hogy csak én halljam, s értsem is a nagy zajban. Erősen megráztam a fejem, hisz mégiscsak Én akartam Ide jönni, hogy kipróbáljam az "Életet".  Mosolygós ajkai és káprázatos barna íriszei közt járt a tekintetem, de rögtön megráztam fejem, s előre fordulva figyeltem a tömeget. Rám mosolygott biztatóan, s a pulthoz húzott, miközben kezei enyémmel volt összekulcsolva.

- Két vodka lesz. - intette le a pultos srácot, aki csak biccentett, s elé rakva két feles poharat, csordultig tele töltötte. Kidülledt szemekkel bámultam, ahogy egy hajtásra lenyeli az egyik pohárból a szeszt, s huncut mosolyával rám kacsint. -Te jössz babe. -emelte a kezembe a másikat. 
- Még... sosem ittam alkoholt... - rágtam a számszélét, mire ő csak közelebb hajolt, s egyenesen szemeimbe nézett. Mosolyát sehogy se tudta volna eltüntetni, s amilyen ragadós volt, úgy én is elkezdtem mosolyogni.

- Milyen ártatlan vagy. Ízleld meg a poklok poklát! - lehelte, s éreztem ahogyan a mentol keveredik valami erős illattal. Csak morgolódtam, majd kivéve a kezeiből a kispoharat, behunyt szemmel kifújtam egy nagy levegővételt, majd egy huzamra leöblítettem a torkom. Rögtön marni és kaparni kezdett. A melegség szaladt végig idegeimen, s a  hideg is kirázott, így akaratlanul megborzongtam, majd egy halk sikoly hagyta el a számat. -Légyszi csapvizet hozz!-fel sem pillantva rólam Zayn mondta a csaposnak, aki rögtön hozta is, s amint a számhoz ért a hideg üveg, vedelni kezdtem. Mosolya még szélesebb lett, ahogyan figyelt, s próbáltam uralkodni magamon, s reménykedtem, hogy csak én érzem úgy, mintha kipirultam volna. - Na még egyet? - kérdezte röhögve, mire az éppen mellettünk elsétáló csajokra pillantottam, akiknek a kezében hatalmas nagy poharak voltak megtöltve, narancssárga színben és kékben. Megráztam a fejem, s rájuk mutattam.
- Hey! Olyat kérek! - rikkantottam a csaposnak, mire odanézett ahova mutattam, s csak biccentve elvonult.

Ahogyan Nicole rázta magát előttem, nevetésben törtem ki, s felkaptam a fejem, miközben elengedtem magam. Csukott szemeim kipattantak, mikor két izzadt kéz ért derekamhoz és húzott erőszakosan törzséhez. Tágra nyílt pupillákkal próbáltam hátra nézni, s kiszabadítani magam, de túl erősen fogott.
- Engedd. El. Te. Szarházi. - szűrte ki fogai közt Zayn, mikor elénk ért. A kézfogás, rögtön enyhült, így egy határozott mozdulattal kitéptem magam, és Zaynhez igyekeztem. Rögtön ölelő karjai közé vett.

- Ugyan már! Csak egy menetre kellene. - nevetett, s ekkor megtudtam pillantani kopasz fejét, s vérben ázott kék szemeit, amiket rajtam legeltette, miközben megnyalta ajkait. Zayn rögtön a háta mögé húzott és védelmező pozíciót vett fel.
- Senki se mondhat ilyen róla! - S alig fejezte be, már az első ütést mérte fel részeg felére.

A zene elnémult, a tömeg szétoszlott, ahogyan a földre kerültek s ütötték rúgták egymást. Kezeim már az első ütésnél, mi Zayn érte, rögtön ajkaim előtt teremtek. Az emberek, vagy elmentek, vagy kis kört alkotva szurkoltak, vették fel videóra, vagy csak nevettek és sírtak a kialakult helyzeten. 

- A rendőrség!? Mindenki meneküljön! - üvöltött föl egy férfi hang, amely eléggé vékony volt, ahhoz, hogy az ember feltudja mérni, hány éves is lehet pontosan. Az emberiség rögtön futásnak eredt, s ahogyan meghallottuk a szirénákat, mi is próbáltuk lehúzni Zaynt az eszméletlen pasiról, de aligha vette észre, így mikor a jobb kezét húzta fel, az orromba csapott bele könyökével. Rögtön a földre estem, s könnyek gyülekeztek szemeimbe a fájdalomtól. 

Ilyenben se volt még soha részem. Zayn rögtön föleszmélt, s aggódó, majd riadt tekintettel kapott fel ölébe, miközben Nikotól kapott zsepivel próbáltam elállítani a vérzést. - Sajnálom. Nem vettelek észre. - suttogta mikor a kocsiban ültünk, s Liam ült a kormány mögött. - Annyira sajnálom Wen... Nem akartam. Tényleg! - húzott az ölébe szorosabban, s én próbáltam nem elsírni magam előtte. Tudom, hogy nem az Ő hibája volt. Tudom, hogy nem vett észre. Megértem. Csak iszonyatosan fáj! Ahogyan Zayn meglátta az első könnycseppet arcomon, letörölve elkáromkodta magát. - Kérlek ne sírj Babe... Kérlek...

Figyelmemet megragadta a lefolyó víz és vér keveréke, mely végül a csövek mélyére száműzte magát. Talán még sem volt túl jó ötlet elmenni Oda. Vajon a férfi miért tette azt amit? Talán bűntudatom lehetne.. De hiszen elrabolt! Olyan meggondolatlan lettem.. Meg kellene fontolnom a döntéseimet. Talán... Elszökhetnék és megkereshetném Apámat. Ha még él. Csak hát mégis Londonban vagyok, ahol alig ismerek valakit, aki mondjuk nem feketében dolgozik és normális ember. Bárki elrabolhat és fene tudja mit akar velem tenni. De ha maradnék, mi történne? Zaynnel tényleg összejönnék, esetleg innen is elrabolnának és Harryék vissza. Ördögi kőr. De az apámmal mi lehet?

Felnéztem a tükörbe, s megláttam egy teljesen más lányt. Elfordítottam a fejem, hogy ne lássam a gyilkost s a földet pásztáztam. Egy ötlettől vezérelve kirohantam, s egy zsebkendőt az orromnak nyomva kértem el a kétségbe esett Zayntől a telefonját, majd elkezdtem beütni apám telefonszámát.
- Mit csinálsz? - kérdezte, miközben leült mellém az ágyra.
- Kicsöng! - kiabáltam fel diadalittasan, s vártam.

8 megjegyzés:

  1. Most akkor meghalt, vagy nem halt meg?
    Ehh, ismerős a rész. Hahahaahhaa.:$
    N.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyszer se állítottam, hogy meg halt. De azt se, hogy él..:D
      És csakugyan? Majd évad végén, tiéd is kikerül :DDDD
      .xx

      Törlés
  2. Nagyon jó lett! :) Várom a kövi részt! :))))))

    VálaszTörlés