2014. június 26., csütörtök

Twenty-five

Wendy Moon


Aznap délután már nem csináltunk semmit, csupán ültünk és tévéztünk. Ami pedig megtörtént, nem foglalkoztunk vele, nem is érdekelt minket. Egy új, tiszta fehér lapot kaptam tőlük, s úgy éreztem, erre vigyáznom kell. Mégis éreztem valami egészen mást köztem és a többiek között. Egy köteléket, amit csak erősíteni akartam. Kezdtem megszokni, hogy mindig Niko hülyeségeit kellett hallgatnom, ahogyan mögötte Harry mosolyogva, mégis aggódva figyelte barátnőjét. Na és persze ott van Zayn, aki szinte minden lépésemnél ott van és el se enged, addig míg el nem árulom neki, mert fél, hogy ismét elszökök.

A nap már tova szállt, s pizsamába bújva mostam fogat. Az ég mennydörgött, s néhány esőcsepp az ablaknak koppant. Fogkefével a számban rohantam ki a fürdőből, hogy a nyitott ablakot bezárhassam. A függönyön kisebb vizes foltok emlékeztettek, hogy nem voltam olyan gyors, mint szerettem volna. 

Sóhajtva dőltem be az ágyamba, s hunytam be a szemem. Már félálomban lehettem, mikor hallottam, hogy nyikorog a szoba ajtaja. Kipattantak a szemeim, s rögtön valami tárgyat kerestem, amivel fejbe vághatom az illetőt, majd felvágom apró darabra a testét és egy zsákba dobálom és beolajozom, majd összekötve leviszem az utcára és elégetem, majd felsöprök, nevet változtatok és elmegyek Mexicóba. Igen. Ez lesz. A párnámat erősen szorítottam, majd mikor az illető felemelte a takarómat mellettem elkezdtem püfölni. Összeszorítottam az állkapcsom és a szemem, hogy erősebb ütéseket mérjek rá, s ennek hatására meg is tántorodott egy aprót.

- Hey! Babe, ha tudtam volna, hogy párna csatázni akarsz, akkor előtte jobban levetkőzöm! - nevetett fel az illető, s én hisztériázva még jobban püfölni kezdtem, mire felnevetett, s elkapta a "fegyverem", majd a helyére dobva elkapta a csuklóm, s fölemelt, addig míg egy vonalba nem került a tekintetünk. A félhomályban láttam szemének játékos, huncut csillogását, és fáradt mosolyát.
- Hello Babe! - mosolygott féloldalasan, s sötét márvány szemeivel az arcomat vizslatta. Csak morogva figyeltem őt, de a rám hulló izgalomtól, ami pár perccel ezelőtt kellett volna, hogy jöjjön, elnevettem magam, s remegve engedtem, hogy leengedjen, s lefektessen az ágyra, majd mellém bebújjon.

- Nem vagyok senki babeje! - suttogtam, félig csukott szemekkel, de somolyogva hagytam, hogy magához húzzon, s szorosan öleljen. Akárhogyan is tagadom még magamnak is, de élvezem ezeket a pihent helyzeteket vele. Éreztem rázkódni a vállát, s hogy belepuszilt hajamba. Kirázott a hideg, s jobban ölelésébe bújtam, s ő szorosabban ölelt.
- Aludj pici nyuszi - kuncogott, mire felsóhajtottam, s nem érdekelve, hogy holnap mik lesznek ennek a következményei, hagytam, hogy álomba ringasson finom férfias illata. 


***

- Jó reggelt napsugaraim! Korai delelünk ma korán kelt - viharzott be Niko, s ránk ugrott. Párat pislogtam, s nyögdécselve próbáltam lelökni magamról, mikor valaki felnyögött mellettem. Niko hangja ahogy jött, úgy ment is. Fel álltam a hirtelen adrenalintól, s az ágyamban henyélő Zaynre pillantottam. Elmémbe rögtön a tegnapi incidens jutott, s a méreg folyadékként ivódott bőrömbe, majd húsomon keresztül az ereimbe.
- Mi a faszt keresel itt te fogyatékos? - sipákoltam magamon kívül, s nem érdekelt, hogy elhagytam a saját szintemet. És nem érdekelt, hogy belül a forróság szét cincált, mert másik oldalról élveztem, hogy bozontos haja a párnámra hull, s bőre gyűrötten, mint a paplan, úgy nyomódik az ágynak, s teste köré a takaró, mint egy eszeveszett rajongó, tapad testére. Szemeivel álmosan mért végig, s összeráncolta a homlokát, hogy felfoghassa mi ez a kirohanásom. Amit úgy igazából én sem értettem teljesen.
- Mit keresel itt az én szobámban, az én ágyamban és egyáltalán ott ahol vagy? - mutogattam rá magamon kívül, s belül próbáltam magam nyugtatgatni.

- Mi bajod van? - ült fel s tenyerével fél arcát eltakarta, majd hajába túrt, s közben ásítva figyelt engem.
- Ugyan semmi, csak már kibaszottul elegem van, hogy mindig ott vagy ahol én, és elegem van, hogy.. - mondandómban elakadtam, hiszen ezek a tények igazak is, de hazugságok is egyben. Már rég hozzá szoktam, és elvártam, hogy mellettem legyen. Mégis.. mi történik ilyenkor velem?

- Oké. Imádom, hogy ilyen pimasz lettél, de még ehhez nagyon korán van, és cseszettül álmos vagyok, mert álmodban rugdosol Babe - felelte nyugodtan, majd felállt, s elém sétált. Lélegzetem elakadt, mikor tekintetem megakadt csupasz mellkasán lévő tetoválásain. Majd figyelmesen figyeltem arcvonalát is, s furcsállva néztem csupasz ajkát.
- Hová tűnt a piercinged? - suttogtam csodálkozva. Akárhogyan is kellemetlen voltak a csókjai miatta, mégis élveztem, hogy más. Most meg eltűnt onnan.
- Kivettem - sóhajtotta picit elpirosodva, s nem értettem, hogy miért viselkedik így. Ujjbegyemmel óvatosan megérintettem a helyet, ahol szokott lenni, s csalódottan sóhajtottam. Talán idegesítette? Csak morogva megrázta a fejét, és aprót hátrált. Nyitotta a száját, de nem figyeltem, hogy mondana is valamit, mert a mutatóujjamat figyeltem, ahogyan végig szántott a kulcscsontján lévő tetoválásokon.

Egy fél szárny, majd egy vérvörös ajak és újra a szárny. Elképesztő művészet a tetoválás, és bizalomnak is kell lennie az ügyfél és a művész között, hiszen a tetkó örök. És ezek a tetkók elképesztő aprólékosak és gyönyörűek. Nagyot sóhajtottam, mikor karján lévő tigrisen vezettem végig ujjaim, s elképzeltem, ahogyan boldogan és feszülten beszélget a művésszel, hogy hogyan képzelte el. Mosolyogtam mikor egy a kézfején lévő fecskéhez értem. Ez volt a kedvencem. Imádom a fecskéket. Megfordította kezét, s ujjait ujjaim közé csúsztatva összekulcsolta kezeinket, s magához húzott.
- Hello! - vigyorogva mondta felém. Csak néztem mélybarna szemét, s azt se tudtam milyen nap van. Ha jól sejtettem az agyam végében, nyár vége volt. Ajkait bámulva suttogtam egy sziát, s vártam, hogy ajka enyémhez tapadjon. De nem történt semmi. Egy telefon kezdett rezegni az éjjeli szekrényen, s csodálkozva fordultunk oda, hiszen nekem nincs telefonom, Zaynét pedig összetörtem. Morogva engedett el a sötétség hercege, s odavánszorogva felemelte a fekete készüléket, s elolvasott valamit, majd beletúrva a hajába, sarkon fordult, s kiviharzott.

Döbbenten dőltem a hátamra az ágyra, s csak egy kérdés kavargott a fejemben; ez mi volt? Szaporán lélegeztem, s próbáltam észhez térni. Eltartott egy ideig, mire felültem, s megráztam a fejem, majd a fürdőben helyre hoztam magam. Felvettem egy világos kék alapon virág mintás szűk nadrágot, hozzá pedig egy fehér, mélyebb bevágású pólót, amin egy egyszerű minta volt. Karomra találtam egy kis barna karkötő sokaságot, s felhúztam a fehér lapos cipőm, majd hajamnak elől két oldalt csináltam egy-egy fonatot, s hátra csatoltam, az alját pedig feltupíroztam.

Miután beágyaztam, s rendet raktam magam után, egy sóhajtás kíséretében elindultam az utolsó londoni napomra.

8 megjegyzés: