2014. június 10., kedd

Twenty-three

Ezt a rész Nikónak ajánlom! Nélküled nem lenne ez a blog, és azt hiszem a boldogságom se!

 

Wendy Moon


Egy ideig próbáltam fókuszálni az előttem kavargó kávéra, amit Liam készített, de valahogy nem volt ínyemre, hogy felemeljem és igyak belőle. A barna maszattól a bögre kezdett kihűlni, mikor eszembe jutott, hogy Liam beszél hozzám.
- Tessék? - kérdeztem óvatosan tőle. Csak szórakozottan dőlt előrébb a pulton, s vizsgálni kezdte az arcom.

- Igazából csak azt mondtam, hogy, ha bármit is elmondasz a többieknek, amit ők nem tudnának, akkor valahogy kiderül a dolog is, hogy ember vére tapad a kezedhez - felelte gúnyos mosollyal. Nem értettem kedélyváltozását, de elkönyveltem annak, hogy nem szereti, ha az emberek nem figyelnek rá. Egyáltalán nem öntött el félelemmel a beszólása, és egy frappáns válaszon gondolkodtam, mikor két vékony macskanyávogás félbeszakította gondolatmenetemet. Furcsállva néztem le a hangforrásokhoz, s mosolyogva, elfelejtvén az előző "beszélgetést" emeltem fel a két kis cirmos cicát az ölembe.
- Hát, de aranyosak vagytok, egyelek meg titeket! - rögtön átváltottam érzelgős tinivé, aki, ha meglát valami cuki állatot, rögtön gügyög nekik. Nem tehetek róla!

- Coca és Cola - vette ki egyesével somolyogva Liam a kezemből őket, és a púltra rakva őket, adott nekik két kistányérba macskakaját. Csak bámultam, hogy miért a pulton esznek, és miért nem a földön.
- Tegnapelőtt találtam rájuk, ahogyan Cola - bökött arra a macskára, akinek a feje teljesen a tányérba mélyedt és mikor a nevét meghallotta felkapta ragacsos fejét - neki szaladt a lábamnak és utána jött a tesója is - mosolygott sóhajtva, s megsimogatta őket. Kuncogtam a nevükön, de hirtelen elkomorultam.

- Miért nem tudhatnak a dolgokról a srácok? - pillantottam fel rá, s találkozott tekintetünk. Mosolya lehervadt, s a cipőjét kezdte el vizsgálni.
- Mert nem fogadnák el, egy olyan ember segítségét, aki olyan, mint én, ha érted. És ők nem tudják, hogy mi mindent tudok, így nem árulhatod el, hogy tudod, ki a maffia vezetője. Hidd el, mindkettőnk életét megkönnyebbítenéd! - lehelte szinte. Csak bólintottam egyet. Ő a fővezér fia, persze, hogy megváltozna a véleményük a segítségéről. Gondolataim a cicákra tévedtek, ahogyan a tiszta fejű - gondolom Coca -, elkezdte tisztítani testvére fejét. Bárcsak ne egyke lettem volna! Sokkal könnyebb lenne egy nagyobb testvérrel. Sóhajtásom a tüdőmbe szorult, mikor erős kopogás hallatszott kintről.

Vérdermesztő lassúságúvá változtak a másodpercek, ahogyan Liam csodálkozva lenézett ezüst karórájára, s elment az ajtóhoz kinyitni. Amilyen lassúnak éreztem, olyan gyorsan pörögtek az agytekervényeim, s rögtön körülnéztem. 'Hogyan tudnék elszökni innen?' - gondolataimból azt vettem észre, hogy besiettem a fürdőbe, s magamra zártam az ajtót. Melegnek éreztem a levegőt a zárt helységben, de ezt a meleg időnek tituláltam. A tükörhöz sétáltam, s megvizsgáltam beesett, kipirult arcomat, s csillogó szemeimet. Kezeimmel próbáltam hűteni orcámat, de egy emlékképtől - amiben Zayn megcsókolt - még jobban vörös lettem. Megráztam arcomat, s azon gondolkodtam már, hogy kiugrom a fürdőszobai ablakából, mikor kopogtak az ajtón.

- Wendy? - Liam volt. Kifújtam reszketve a levegőt, amit bent tartottam, s kinyitottam az ajtót, hogy szembesüljek Zayn dühös tekintetével. De se ő, se Nikó, se Harry nem volt ott. Csupán Liam, ahogyan egy Hírlapot tart a kezében, sok neki szánt levéllel. Izgatottan néztem körül, de nem volt senki se. Liam csak összeszorította az ajkát, hogy eltakarja a mosolyát.
- Csak nem félsz Wendy? Mitől félsz? Vagy inkább.. kitől? - nevetett fel, s egyre pirosabb színt vett fel az arcom. Melegebb, és melegebb lett a levegő körülöttem, ezért összeszűkített szemekkel mértem végig Liamet, majd a konyhába érve, engedtem magamnak hideg vizet, s lehűtöttem kiszáradt torkomat. Épp eszem eszembe juttatta, hogy Zayn Malik, ezer százalék, hogy nem kopogna be. Ő berontana, s akár gépfegyverrel tépné szét a lakást. Vagy egy-két füstbombát dobna be, s elrabolna, majd megerőszakolásom után szikével felvágná a hasam és eladná az egészséges szerveimet a fekete piacon. Kinézem belőle. Az idióta gondolatokra csak megráztam a fejem, hogy kiverjem belőle, az ostobábbnál ostobább ötleteket. 

- A híres Wendy berezelt és szerelmes! - énekelgette Liam, ahogyan a konyhába ért. Lefagyva bámultam rá, hogy milyen gyerekes tud lenni néha. Olyan, mintha skizofrén lenne. Folyamatosan ezt az egy mondatot kántálta, s kezdett idegesíteni, ezért ráüvöltöttem, de csak még jobban nevetett. Mindent tagadtam, amit mondott, de nem használt. Aztán megláttam egy díszpárnát a nappaliban, s érte surrogtam.
- Neked annyi! - sipákoltam ördögi kacaj kíséretében, s neki rontottam. Futkorásztunk össze-vissza, s ő is visszaütött egy párnával. Alig telhetett el húsz perc, mikor kirázott a hideg.

- Elég ebből - mondta a hátam mögött egy alak, s mindketten lefagytunk. Szívem össze-vissza kalimpált, ahogyan megfordultam, s egyenesen Zayn kifejezéstelen szemeibe néztem. Nyeltem egy nagyot, annak ellenére, hogy óriási gombóc keletkezett torkomban. Égni kezdett az arcom a szégyentől. 'Áruló vagy' - sugallta a tekintete. Rögtön elnéztem, s minden hová néztem, de rá nem. A lábaimnál termett a ragacsos fejű Cola, s remegő kezekkel vettem fel, hogy átölelhessem, s elbújjak cirmos mintás bundája mögé.
- Itt szórakoztok, miután újra elszökött? - hangja nyugalmas volt, de érződött benne a felkívánkozó arrogáns és üvöltő düh. Kérdése elsődlegesen Liamnek szólt, de éreztem a tekintetét rajtam. Felpillantottam a macska mögül rá, s kezdtem félni, a semmit mondó tekintetétől. Nem tűnt idegesnek. Nem tűnt dühösnek. Semmit se lehetett róla leolvasni. És ez ijesztő volt.

Próbáltam mélyeket lélegezni, mikor Liam bűnbánóan - és titokban - megérintette a vállam, s elsétált Harryvel és Nikóval a konyhába. Egyedül maradtam Zaynnel. Megint.



- A két macska, valóban létezik, ők inspiráltak. Igazi nevük nincs, néhány napja találtunk rájuk. Eddig Részeg, és Ágról szakadt-nak hívjuk őket. Köszönöm nekik! És nektek is, hogy kitartotok velem, és a történet mellett! Sokat számít, akár egy pipa is számomra!:) -

6 megjegyzés:

  1. Kedvesem!
    Annyira imádlak, hogy az elképzelni nem tudod!
    Hölgyeim, és..hölgyeim! Igen, ő az az ember, aki miatt itt vagyok, ő az, aki kibírj, ha elszakad nálam a cérna! Oké, néha elküld a sunyiba, de ki ne tenné? Nagyon szeretlek Kincső, nélküled, a halál se tudja hol lennék! (L)
    Nicole.xoxo
    Nagyon szeretlek!<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Ügye tudod, hogy nem fogok nyáladzani 'élőadásban'? De azért elmondanám, hogy, ha nincs 1D, nincs blog, nincs semmi, nincsen a kötelék köztünk. Én is szeretlek, te Seggmajom! És talán az utcán énekelnél (haha) ‹3
      ÉN IS TÉGED ‹3
      .xx

      Törlés
  2. Nagyon-nagyon jó rész volt, már hiányzott a blogod!
    Siess a résszel, nem szeretnénk megint ennyit várni! ;)
    Csenge xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és most már tényleg sietek! .xx

      Törlés
  3. Kincsõ!!! Imádlak. Nagyon jól írsz!! Hamar kövit!

    VálaszTörlés
  4. Iszonyat jó lett!Imádtam.Megint.Siess a kövivel

    VálaszTörlés