2014. június 18., szerda

Twenty-four

 

Wendy Moon


Küszködtem, hogy a szemébe nézzek, és ne az ajtóra. Próbáltam erős maradni, de a szeme nem kedves barna volt, hanem dühös szénfekete. Mégis túl nyugodt volt minden arcvonása. Ahogyan erősen rágta a rágógumit a szájában, s gúnyosan mosolygott rám.
- Hello Babe! - suttogta picit berekedve. Fáradtan sóhajtott, majd becsukta szemét, s derekamnál fogva magához húzott, s szorosan megölelt. Megrökönyödve próbáltam kitépni magam, de csak még szorosabban fogott, és ölelt. 
- Ha nem akarod, hogy bántsak valakit, akkor inkább ölelj vissza! - lehelte a fülembe, s megdermedtem. Belefújt a fülembe, s kirázott a hideg, mire éreztem, hogy elmosolyodik, miközben átöleltem derekát. Párszor megveregettem a hátát, hogy vegye a célzást, de ő erre csak megpaskolta a fenekem. Morogtam egy picit, de tűrtem. A szívem így is a talpamban dobogott izgalmában, ahogyan a gyomrom az agyamban vert tanyát. 

- Komolyan abba hagyhatnád ezt a szaladgálást, mert kikészít! - húzódott el, de arckifejezése nem változott. Rágása gyorsabb lett, s hátra lépett. 
- De nincs megbocsájtva, hogy a rendőrségen jártál! - mosolygott gúnyosan, majd össze ráncolta homlokát, és ismét közelebb lépett. - Értetted? - csak bólintottam, s próbáltam fegyelmezni magam, nehogy felpofozzam. Egy picivel normálisabb mosolyt villantott, s ekkor normálisan végig tudtam nézni tetőtől talpig, ahogyan egy fekete csőszárút és fehér inget vett fel, aminek az ujját felgyűrte a könyökéig, és felül három gombot nem gombolt be, így látszódott egy ezüst lánc a nyakában lógva, aminek a végén egy vékonyka gyűrű volt. A gyűrű egy helyen néha-néha erősen felcsillant. 'Az egy jegygyűrű?' - kérdeztem magamban, s észleltem, hogy Zayn észre vette, mit figyelek, s megköszörülte torkát, majd sarkon fordult, s kiment.

Egyre jobban vörösödött az arcom a többfajta érzelemtől. Fogalmam se volt, hogy akkor most örüljek, mivel nem bántott, vagy szomorkodjak, hogy újra látom. A düh viszont még erősebb volt, így üvölteni kezdtem. 
- Nem vagyok senki babe-je! - sikkantottam, s futva közelítettem a konyhába, mivel arra ment be.  Éppen mikor beléptem a helységbe felnevettek. Mosolyogva torpantam meg az ajtóban és figyeltem a kellemes családi hangulatot. Ahogyan Harry csikizte Nicolet, aki próbált kiszabadulni a fogságából. Liam a macskákat simogatva nevetgélt rajtuk, s Zayn is mosolyogva nézte a párt. Idilli pillanat, ahova nem tartozom. Ők már évek óta együtt vannak, én pedig talán egy hónapja szívom a levegőt velük egy légtérben. 

- Wendy! - sipákolta Nikó, mikor meglátott, s rögtön kitépte magát Harry karjaiból, s felém rohant. Picit hátraléptem, mert megijedtem, de ő rögtön az ölelésébe zárt. Kicsit idegenül öleltem át, és szívtam be eper-málna illatát. 
- Mivel már tudnak rólad, megbíztak minket, hogy juttassunk el titokban Washingtonba. Ezzel csak az a gond, hogy már mások is tudnak a létezésedről. Próbáltunk magángépet szerezni, de nem jött össze, így három nap múlva indul a gép, másodosztály, hajnali ötkor! - mondta Liam monoton hangon, s fel sem nézve a macskák simogatásából. Csak biccentettem, de így is az állam találkozott Nikó vállával, mire mindketten fájdalmasan felnyögtünk, majd elnevettük magunkat. 

- Haza nem mehetünk, mivel köröznek az utcában, ezért elhoztunk minden cuccot, ami fontos lehet - mosolygott Nikó, majd hátra rohant, ahol a bejárati ajtó van, majd két óriási nejlonszatyorral tért vissza. Bele néztem az egyikbe, s különböző krémeket és sminkes dolgokat találtam, köztük neszesszeres holmikkal. Megköszöntem, majd a hálószobába vittem, ahol reggel felkeltem. Hallottam, hogy követ valaki, de nem foglalkoztam vele. Ledobtam a szatyrokat az ágyra, és hátrafordultam. Zayn éppen háttal állt nekem, mert becsukta az ajtót. 

- Megszeretnék veled beszélni valamit! - dörmögte, majd óvatosan közelített felém, s végig nézett rajtam. Csak bólintottam fel sem nézve a föld pásztázásából, majd leültem az ágy szélére. Zayn mellém ült, s sokáig csak néma hallgatásba burkolóztunk, hogy valaki elkezdje ezt. Vagyis, hogy Zayn elkezdje, mivel csak fogalmam volt arról, hogy mit szeretne. 
- Oké - mormolta. - Annyi lenne, hogy én azt szeretném, ha köztünk lenne valami - vakarta meg a tarkóját zavarában. Éreztem, ahogyan elsőnek megáll, majd felforrósodva gyorsul a véráramlat a bőröm alatt, s kitágulnak az erek. Melegedni kezdett az arcom a kijelentésére, s remegni kezdett a kezem a felgyülemlett idegek miatt. 
- Tudom, hogy te is érzel valamit irántam, és már nem bírom ki! - nézett a szemembe, s én próbáltam pislogni. Erre mégis mit lehetne válaszolni? 
- Én.. én szeretlek Wendy! - dörmögte, s várta a válaszom. A szívem ismét a torkomban dobogott, s az agyam kattogott a jó válaszon.
- Zayn - sóhajtottam - Én, nekem fogalmam sincs, hogy mit érzek! Mármint, csak egy hónapja vagyok veletek, nekem ez kevés ehhez! - tört ki belőlem az igazság, hiába próbáltam magamban tartani, hogy ne bántsam meg. Egyszerűen csak kicsúszott. Figyeltem a reakcióját, de ő csak elmosolyodott. 
- Ezért szar, hogy én lassan fél éve figyellek! - nevetett fel fájdalmasan, mire az ütő is megállt bennem, s ő hátradőlt az ágyon.  

- Hogy érted, hogy fél éve? - sipákoltam, de ő csak megvonta a vállát. Számára most nem ez a fontos. Szórakozottnak tűnt, mégis sebezhetőnek.
- Nem akarsz egy esélyt adni, hogy bebizonyítsam, szeretsz? - ült fel, s teljes testével felém fordult. Behunytam a szemem, s reménykedtem, hogy csak egy álom. Mégis, hogyan tudott volna fél évig figyelni? Hiszen, ő nem volt Washingtonban, nem volt sehol, ahol én, csupán egy hónapja folyamatosan. De annyi! Nem lehet, hogy mindenhol ott volt, ahol én. Képtelenség, hogy olyan rég óta figyelne. És miket láthatott?

- Úgy érted, hogy mindent láttál? Mikor fürödtem, miket csináltam? Te szemét perverz állat! - suttogásból felháborodásba fulladoztam, de ő csak felnevetett. 
- Ezt igennek vettem! - kacsintott, majd felállt. - De ne feledd, nem felejtem el az árulást! A többiek nem tudják, csak én, de.. maradjon is köztünk. Annyit tudnak, hogy elszöktél és bevittek a kapitányságra, és rajtad volt a DNS-em, ezért kell sietünk, plusz minket kértek meg, hogy visszaszállítsunk! Ők.. így tudják, és jobb is! - majd kisétált az ajtón, s maga után bezárta.  

Megdörzsöltem a halántékom, és azon gondolkodtam, hogy mégis, hogyan jutottam ide, a poklok poklára?! Sóhajtva borítottam ki a szatyrok tartalmát és nézegettem az igencsak mutogatós ruhákat. Próbáltam keresni picit konzervatívabb dolgokat, de nem igazán volt a sok rövid nadrág, mellkivágós felsők, vagy has villantós trikók közt. Ezzel úgy tűnik vége a régi szép életemnek, ami már a hajam levágásánál is hanyatlott.

8 megjegyzés: