2014. augusztus 21., csütörtök

Thirty-three

 

Wendy Moon


Próbáltam nem arra gondolni, hogy az egyik barátomat akarják lefegyverezni, hogy nem árult el, nem csapott be. Figyeltem az örvényt barna szemeiben, ahogyan rabul ejtették az én zöld farügyeimet. Tisztában voltam vele, hogy egy bálteremben voltunk, hogy a legtöbb érdeklődő szempár ránk figyel, de egyszerűen képtelen voltam koncentrálni a feladatomra, miszerint azért vagyunk csakis itt, hogy Niallt elkapjuk. De úgy éreztem magam, mintha lila füst gomolygott volna körülöttünk, ahogyan az emberek eltűntek, szerte foszlott minden kétség, és marcangoló bűntudat, s csak a mámor, és a boldogság maradt meg. Mégis, éreztem valami forróságot a mellkasomban, mintha ezer arany száll körbefonná a szívem, s azt suttogná, hogy öleljem át a barnaságot, és mondjam el neki, hogy szeretem. Azt kérte, adjam fel a bennem múló csatát, hogy végre élvezhessem a körülöttem történő csodákat. Súgta a neveket, amiknek a tulajdonosai összetapasztották a lelkem szürke falait, s egy szivárványt rúgtak bele, hogy végre magamat adhassam, a boldog gyermeket, aki régen voltam, és ne az legyek, aki lettem. Ne éljek újfent a sötétség vaskapui mögött, hanem lépjek ki a rétre, s szívjak egy mélyet a friss levegőből, és nézzek szét a világban, hogy tudjam, hol vagyok, és miért. Érezzem az emberek fájdalmát, szeretetüket, szomorúságukat, és megértsem őket. Az a régi semmit mondó tekintet csupán politikai eszköz, ami megvédett, ha kellett, de lettek barátaim, igazi barátaim, akik nem csak akkor voltak velem, mikor a legszebb pillanataimat éltem, hanem a völgyében is ültek, és fogták a kezem, hogy mikor összeszedem magam, kihúzhassanak. Éreztem forró érintését finom ruhámon, s leheletét arcomon. Fátyolos tekintetemmel hagytam, hogy ajkai enyémre nyomódjanak, s boldogan hagytam magam, hogy az örvényben lebegjek, szabadon szállva, már nem egyedül. Nem volt perzselő csók, csupán visszafogott, érzelmes. Szeretettel teljes. Mikor elváltunk mosolyogva néztünk egymásra, de mikor egy idegen ismerős megkocogtatta vállát, elhűlt a meleg érzés testemben. 
- Elkérhetem a hölgyet? - kérdezte Niall, fehér öltönyben, fekete nyakkendővel körülölelve. Zayn fogcsikorgatva nemre intette, de nem tehetett semmit, még nem, így hagyta, hogy rideg kezeivel derekamat tartsa. Nem néztem hideg tengerszemeibe, mindig másfelé tekingettem, de erősen éreztem, hogy nem sokáig tudom ezt csinálni. 
- Gyönyörű vagy! - álmélkodott, mire a szemeibe néztem, s unalmat éreztem. 
- Te meg hazug - biccentettem, s fogamat összekocogtatva vártam, hogy a számnak vége legyen. 
- Csak, hogy tudd. A rendőrség kint vár, és készenlétbe van, ha a barátaid bármit is csinálnának, mert tulajdonképpen a társaságból hárman ki vannak tiltva az országból, és ha nem veled jöttek volna, rég börtönben lennének - mosolygott le rám, mintha csak gratulált a túlélésemért. Szemeimmel Zayn-t kerestem, de már senkit se láttam. A hideg belül kezdett fölőrölni, s tudatomhoz végre eljutott, hogy egy nagyon rossz lélek kezeiben ringatom magam. Egy olyan ember állt előttem, akiben alig fél éve, még az életemet is rábíztam volna, akinek minden titkomat kifecsegtem, kezdve az eltört vázától, a bűntudatomig. Hogy nem egyszer öltem embert, hanem kétszer. Kiskoromban, és egyszer tudatosan, alig egy hónapja. Ezekért egyszerűen okolhatnám őt, de nem teszem, hiszen miért is tenném?! Ki ő már nekem, hogy merjem hibáztatni, hogy megkérjem vegye át a terhet a vállaimról? Rossz emberbe kapaszkodtam. 
- Örültem, hogy találkoztunk Niall, és annak is, hogy megmutattad, milyen is vagy a bőröd alatt. Köszönöm, hogy segítettél felnőni, hogy hazudtál nekem. Szebb életem nem is lehetett volna, de felnőttünk, és mindketten a bál végén holtan fogunk itt feküdni, ha ez így folytatódik. Kérlek, ameddig lehet, add fel magad a rendőrségnek, és akkor nem történik semmi se - kértem őt, hiszen hosszú ideje szolgált a családomnál, van köztünk egy láthatatlan, instabil kötelék, amit legalább most utoljára megszeretnék erősíteni. Sajnáltam őt. Nagyon is. Sokáig csak bámult rám, majd gúnytól áztatott arcával csak felnevetett, s amint vége lett a zenének, meghajolt előttem, majd sok szerencsét kívánt, s sarkon fordulva elveszett a tömegben. Idegesen felsóhajtottam, majd az asztalokhoz sétáltam, hogy igyak valamit. 

- Kedvesem! - sétált vissza mellém Lily, s kedvesen rám mosolygott. Udvariasan visszaköszöntem, s egy pincértől kértem pezsgőt, amit öt másodpercen belül meg is kaptam. 
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem óvatosan, mert csak aggódva vizslatva nézte a tömeget mellettem. 
- Csak lassan haza kell mennem, mert ki fog törni a káosz! - nevetgélt, mire a korty a torkomon akadt, s köhécseltem egy fehér, egyszerű szalvétába. Csak mosolygott rám halványan rózsaszín ajkaival.
- Kérlek add át üdvözletem Nicolenak! - s ezzel a kéréssel el sétált. Csak bámultam utána, és nem értettem semmit se. Ő honnan ismeri Nicolet? Csak elképedve megráztam a fejem, s kiittam alkohol tartalmú italomat. Éreztem, hogy kezd zsibbadni a szám, ahogyan folyamatosan rágcsáltam, de kerestem a társaimat. Végül megpillantottam Harry hajzuhatagát, s akaratlanul is felsóhajtottam, amivel együtt a lelkem is könnyebb lett. Feléjük kezdtem el sétálni, miközben a szívem hevessége fokozódott, ahogyan figyeltem, hogy csak Niko van ott, s meghitten társalognak. Megtorpantam a parkett közepén, s körül forogtam, hogy megtaláljam a sötét hercegemet, akinek a szemeiben ismét elakartam veszni. De nem adhattam több esélyt a várakozásnak, mert felkért egy öreg úr táncolni, s egy illedelmes hölgy, nem utasíthatja el, főleg, ha egy fontos személyről volt szó. A társalgásból semmire se emlékeztem, csupán a részvétre, s, hogy reméli a jövőben, közös erővel tudjuk majd fenntartani a békét. Mert persze, hiába dúl sok helyen a háború, a politikai státuszokban azt kell híresztelnünk, hogy még béke van, senki se akar hatalomra törni, senki se érzi, hogy elnyomják őket. Minden, a legnagyobb rendben van az országban. Ezt kell elhitetnünk minden állampolgárral, hogy fent tartsuk a látszatot, és megőrizzük a nyugalmat. Ez a mi feladatunk. Végül, mikor sikerült elbúcsúznunk, megláttam, akit kerestem, s felé igyekeztem zakatoló szívvel, de mikor már kiértem a tömegből, és láttam kivel próbál meg beszélni, lehervadt a mosoly az arcomról, s lassabban sétáltam feléjük.
- Megmondtam, hogyha az utamba állsz, kinyírlak - válaszolt valamire Niall, s én csak Zayn mögött álltam meg, miközben ők beszélgettek, és nem vettek észre engem. 
- Én pedig megmondtam, hogy akár meg is halok érte, ha kell! - felelte szitkozódva Zayn, s szívem körül az arany szálak csak jobban szorították, s kellemességet sugárzott szerte a testemben. 
- Mi vagy te baszd meg? Hős szerelmes? És ezt Harry tudja? Tudja, hogy a húgával kavarsz?
- Képzeld el, hogy tudja - léptem közbe, Zayn mellé állva, mire mindkettőjüktől megkaptam a csodálkozó arcvonásokat. Niall összeszorította ajkait, majd pont mellé ért Stacy, akin vörös ruhája tapadt testére, egészen térdéig, s elképesztő porcelánbőrén halvány smink volt, erős vörös rúzzsal. Magassarkúja által, egyforma magasak voltak kedvesével. Sokáig néztem szánalomra méltó tekintetét, amely tele volt sajnálattal, és gúnnyal. 
- Látom megmaradtál szürkeségnek! - jegyezte meg, mire felnevettem. 
- Látom megmaradtál ribancnak - estem neki rögtön a szavaimmal, mire egy picit meghökkent szavaim hallatán. Életemben mindig vele beszélgettem, s szinte minden héten más pasit falt fel, de sose szóltam rá, főleg, miután Niallel találkozott. Zayn átölelte a derekamat, s közelebb húzott magához, de még így is, hogy magassarkúban voltam, magasabb volt nálam pár centivel. Meleg kezeitől ismét nem éreztem a fagyot, mely körülvette a helységet a komolyság miatt. Aztán minden hirtelen lefagyott, hiába fűtött a testem. Egy perc töredéke alatt Niall elővett egy nyolc hüvelyes pisztolyt, miközben Stacyt erősen maga mellet tartott. Zayn ellökött maga mellől, s velem együtt ugort a levegőben, miközben elsütötték a fegyvert, s az emberek pillanatok alatt földre rogytak, vagy pánikolva futottak, sikítoztak. Harry is előrántotta a tíz hüvelyesét, s próbált célozni, de az emberek folyamatosan ellökték, így a három próbálkozásából egyszer se sikerült neki. A bútorok eltörtek, s fadarabokká lettek, s szerte repültek az egész helységben. Zayn végig fölöttem feküdt, s próbált nem rám nehezedni, miközben a fegyverét elővette, s engem védve célba vette Niallékat, de elszaladtak a tömegben. 
- Picsába! - szitkozódott, s felrántott, majd mikor megjelent mellettem Niko, rögtön átadott neki, miközben erősen fogtam pánikolva a karját, s ő próbálta lefeszegetni róla az elfehéredett ujjaimat. 
- Csókolj meg! - mondtam reszketve, mire ő csak nézett le rám, majd átkarolva a derekam ajkaink találkoztak, s az eddigi legérzelmesebb csókot váltották egymás közt. Szívem még jobban kalapált, s nem akartam egy percet se veszíteni belőle. 
- Életben kell maradnod Wendy, ha te meghalsz, én is meghalok! Nem halhatsz meg! -  ahogy elváltunk, rögtön mondta a magáét, de én még mindig a pillanatban voltam, lesokkolva, üresen, és arany szálakkal a szívemben.
- Szeretlek - suttogtam alig hallhatóan a nagy tömegben, csukott szemekkel, s ő csak csillogó szemekkel bámult rám, de csak mosolygott. Féltem, hogy nem hallotta meg, de mikor már hátrált, s még vigyorogva nézett, tudtam, hogy értett engem. Nicole megragadta a felkarom, s vonszolni kezdett az épület vészkijárata felé, ami egyenesen egy lépcsőhöz vezetett. De ahelyett, hogy felszaladtunk volna, egyenesen elmentünk mellette, s kifutottunk az utcára, de nem álltunk meg, egyenesen a szemközti épület felé szaladtunk báli ruhákban. A nyári szél marta arcomat, s ráébresztett, hogy ez a valóság. 
- A tetőre! - kiáltott rám Niko, mikor a lépcsőházba értünk, s rohantunk. Alig tettünk meg hat emeletet, úgy döntöttünk ledobjuk a cipőket, s megkönnyebbülve rontottunk fel még három emeletet. Ahogy felértünk az éjszakába a szél erősebben fújt, s a hajamat szinte széthordta. Nicole egyenesen a végébe ment, ahol már fel volt fegyverezve a helység. Lefeküdt egy vadászpuska mellé, s kifújta magát, miközben beélesítette a tárgyat. Lefeküdtem mellé, s kisepertem a hajam az arcomból. 
- A lift nem lett volna egyszerűbb megoldás? 
- Akkor most nem néznénk ki ilyen szexuálisan! - mosolygott vissza, mire felkuncogtam. Akármilyen helyzetben is voltunk, akármennyire is féltettem Zaynt, és a többieket, Nicole mellett mindig feltudtam oldódni egy picit.

10 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett, csak így tovább! Várom a kövi részt! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jo...;) Nagyon siess a kövivel...;) Csak így tovább.....!!!:)
    Zsofi:))

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó siess a kövivel!! *0*

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszik az egész történet, egy nap alatt olvastam el, és nem akartam elhinni, hogy abba kell hagyjam, mert nincs több rész. Imádom! egyedi, akció dús, izgalmas.. és ennek tetejében szépen fogalmazol, ami manapság kincs! Alig várom a folytatást, ugye folytatni fogod?
    Nana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nana!
      Nagyon szépen köszönöm a szép szavaidat, és megnyugtatlak, fogom folytatni, csupán hosszúak a napjaim a sulimban, este érek haza, hulla fáradtan. Na, meg őszintén szólva nincs is sok kedvem írni is bármilyen történetet.. Sajnálom, hogy várnod/várnotok kell, de folytatni fogom, hamarosan publikálva lesz a következő rész is!
      Kincső.xx

      Törlés
  5. Nagyon várom a folytatást!! ^_^

    VálaszTörlés