2014. január 30., csütörtök

Seven

Wendy Moon


A falak az előszobában kopott sárgába voltak rejtve, majd ahogy a recepciósnak köszöntünk, eljutottunk egy tengerzöld folyosóhoz, amin különböző képek voltak rakva. Összeráncolt szemöldökkel mentem Nicole után, és gondolkodtam, vajon miért nem szökök el? Mi tartana vissza? Egy hatalmas mahagóni szekrényhez érve, rátudtam pillantani az üvegen át polcosodó díjakra, érmékre és fotókra. Ahogyan az évszámokon és a helyek nevein szántottam végig tekintetem, melyek az ezüst, arany és egy-két bronz tárgyon volt fölírva, megakadt egy képen a szemem. Közelebb hajolva jobban figyelni kezdtem, ahogyan a képen két alak álldogált, mosollyal az arcukon. Az idősebb férfi büszke fejjel nézett a kamerába, miközben egy kisfiút tartott a nyakában, aki magasra tartott egy övet, melyet a nyertes boxoló szokott kapni.

 A kisfiú mogyoró barna szemei, éppen olyan volt, mint a férfié. Lenéztem a képre, de csak odáig jutottam el: 'Zayn Malik és apja, ...', mert Nicole fogta a kezem és tovább húzott egy barna ajtóhoz.

 -Gyorsabban! Mi tart vissza seggfej? Gyerünk!?-üvöltötte Zayn egy talán tőle pár évvel fiatalabb fiúnak, aki folyamatosan püfölt egy zsákot. Felsőteste ki volt dolgozva, mégis Zayn felé jobban vonzott a tekintetem. Megrémisztett arckifejezése s testtartása is. Mikor csak ketten voltunk, teljesen nyugodt és kedves volt. Most pedig mintha a velejéig romlott lenne. Ahogyan észre vett minket, meglepettség, boldogság és mintha egy kis félelem is átszáguldott arckifejezésén. -Öt perc pihenő Liam! Egész jó voltál. -csapott egyet a vállára, s a fiú bólintva ült le egy zsámolyra s iszogatni kezdett egy kék italt.

Mint akit kicseréltek volna, úgy ült le mellém vidáman Zayn, s figyelte rémült s kíváncsi arckifejezésem. Ahogyan a verejték végig folyt arcvonalán, s vállára esett, nyelnem kellett egy nagyot, amitől még a torkom is sajogni kezdett.
-Mizu? -mosolygott rám, majd mikor észrevette az ingét még nagyobb vigyor kerekedett arcára. Megráztam fejem, hátha nem veszi észre megbújó mosolyom, mi boldogsága miatt keletkezett.
-Miért kellett idejönnöm? -kérdeztem a földet bámulva. Elszállt a bátorságom már reggel, így nem csodálkozom, hogy nem mertem a szemébe nézni. Minden olyan más most az életemben... Új emberek, környezet és még sorolhatnám.

-Mert én így akartam babe!-lökött játékosan vállával meg, mire nevetnem kellett. Zayn somolyogva fogta be számat tenyerével s próbált csitítgatni, mikor minden szem ránk szegeződött. -Gyerünk Liam! Most velem! -hirtelen állt fel, s gyorsan bekötötte kezét, majd a hatalmas nagy kesztyűit vette fel. Rám kacsintott, mire megforgattam a szemeim, s az ijedt fiúhoz lépett.

Sosem értettem, hogy szüleim miért nem engedték, hogy pankrációs filmeket nézzek. De ahogyan az ismeretlen fiúnak elkínzott szemeibe tudtam nézni, még a hányinger is rám jött. Az önvédelmi óráim ehhez semmit se jelentenek. -Megadom magam!- csapott kettő nagyot -azt hiszem- Liam a földre, amikor újra a padlóra került. Zayn viszont nem tudta abba hagyni. Püfölte ahol csak tudta. Lefagyott minden idegrendszerem. Éreztem, ahogyan a könnyeim utat akarnak törni maguknak, de én nem hagyom nekik.
-Elég lesz!-fogta le Harry, majd felém irányította zaklatott arcát. -Nézd! Megijeszted. Tényleg ezt akarod elérni? -üvöltötte a fülébe, miközben próbáltam nem felzokogni s a szemeibe nézni, melyek éjfeketéből kezdtek visszaállni barnába.

Dühöngő tekintete hirtelen csodálkozó s kétségbeesőbe váltott. Majd egy bocs félét elmotyogott s kiviharzott a helységből. Akik bent voltak mind síri csendben figyelték a becsapódó ajtót. Feltörő zokogásomat a tenyerembe temettem, s próbáltam minél halkabban tenni. A fiút fölsegítették, majd leültették egy székre.

'Majdnem megölte! Ha Harry nincs a közelben.. Bele se merek gondolni! És mi lesz, ha tényleg dühös lesz és én leszek a bárány számára, aki nem tud védekezni?  El kell innen tűnnöm!' -gondoltam, majd amilyen gyorsan csak tudtam fölpattantam, s a Zayn által használt ajtón kifelé rohantam. Végig a folyosón, miközben hallottam, hogy többen is a nevemet üvöltik. 'Én itt  egy percnél se maradok tovább!' -ahogy kicsaptam a bejárati ajtót, rögtön egy mellkasnak ütköztem.

-Wen...-be se tudta fejezni nevem, mikor tovább futottam. A parkolóban kötöttem ki, így körül néztem. Rögtön balra fordultam, mikor egy üvöltöző Zaynt láttam meg, ahogyan fut felém. Rohanni kezdtem, ahogyan csak bírtam. -A rohadt életbe Wendy! Most állj meg!-szaladt utánam. Sajnos rövid lábaimmal csupán két utcát bírtam, mikor is eltűnt a talaj alattam. -Bassza meg! -mordult fel, mikor rúg-kapálóztam s eltaláltam az alhasát.

-Engedj el! Haza akarok menni! -püföltem a hátát, de hiába. Szorosan fogta a combom, s úgy ment visszafele. -Na ide hallgass!- rakott le hirtelen a kemény talajra, s picit lejjebb hajolt, hogy szemünk egy síkon legyen. -Mielőtt megint elszöknél, közölném veled a kibaszott igazságot. Nem Amerikában vagy, mindenki azt hiszi meghaltál, s ezért nem is keresnek. Ha elmennél... mégis hová? Itt még a kutyát se érdekelné, hogy ki vagy. Ja és éppen egy maffia banda téged keres, szóval inkább örülj, hogy megmentettelek, és nem akarnak most megölni. Bár ha ez így megy tovább, és te elfutsz, akkor tuti meghalsz, szóval nekem rohadtul mindegy. -fújta ki a levegőt, aminek igen intenzív nikotin szaga volt és ez engem egyáltalán nem zavart. Kiegyenesedett majd onnan figyelt engem tovább.

-Hazudsz! -csaptam arcon zokogva, de mire reagálhatott volna a mellkasának borultam és ott folytattam tevékenységem. Féltem, ha nem teszek valamit, engem is bánt, mint azt a fiút bent. Nem tudtam uralkodni testemen, mikor felpofoztam, de rögtön megbántam.-Hazudsz. -suttogtam bele fehér felsőjébe. 'Ezek mind hazugságok! Igenis mindenki engem keres, mert nem tudhatják, hogy tényleg meghaltam-e vagy sem. És az emberek is ha meglátnának, bizonyára segítenének.' -Mikor szorosan magamhoz húztam derekát, kezeit nem tudta hova tenni. -Kérlek ne bánts!-suttogtam még erősebben mellkasába, mire megéreztem kezeit, ahogyan derekamat ölelik át.
-Sosem foglak bántani Wen... Téged soha!-éreztem gyors ritmikáját szívének, ahogyan csókot lehelt fejem búbjára, s hátam simogatta megnyugvásként. -Soha!

8 megjegyzés:

  1. Nagyon-nagyon tetszett a rész, mint mindig! :) És a vége, ohh :')
    A gif pedig....ahhw *-----* :D
    Nagyon várom a kövit! ^_^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire tetszett és yup.:D
      Sietek.xx

      Törlés
  2. Imádtam!
    Tegnap este kezdtem el olvasgatni és nagyon meg fogott a blogod.
    Tényleg nagyon egyedi és van tehetséged az íráshoz!
    Így tovább és remélem 100 vagy több részig olvashatom még a blogod! xx
    (Bocs nem vagyok jó a lelkesítő beszédben, csak ennyit tudtam kihozni magamból:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy, nagyon köszönöm a biztató szavaidat! De ne túlozzunk! :)
      Elárulom, hogy nem tudom hány részes lesz, csak, hogy két évados. Szóval remélem később is ilyen hozzáállással fogod olvasni!.xx

      Törlés
  3. uu :D Folytasd gyorsan!! :) nagyon jó lett

    VálaszTörlés
  4. Vége a kedvencem akkor is.
    Ügyes ügyes.
    Nicole.xoxo

    VálaszTörlés