Thirty

 

Wendy Moon

Végül egy szemhunyásnyit se tudtam aludni. Egész végig a plafont bámultam, és gondolkodtam, hogy mit csináltam, mikor itthon henyéltem. Végül felvettem egy egyszerű cicanadrágot, hozzá pedig egy szürke rövid ujjú pólót, ami a combomig ért. A folyosókon szlalomoztam, elérkeztem apu dolgozószobája elé, s a szívem zakatolni kezdett. Kezemet az arany kilincsre raktam, de nem volt erőm lenyomni. Minden, ami apámhoz kötött, itt volt. Minden nap itt dolgozott, s én segítettem neki.

- Kisasszony? – hallottam meg a hátam mögött egy vékony, rikácsolós hangot, mire összerezzentem. Kihúztam magam, s vettem egy mély levegőt, mielőtt megfordultam. Fekete haja a feje tetején pihent kontyban. A szokásos fekete - fehér pincérlány szerelést viselte, mint a legtöbb hölgy is. Makulátlan bőrén csak halvány smink volt, s világos - szinte fehér - szürkés szemeivel engem vizsgált. Felhúztam a szemöldököm, s rezzenéstelen arccal kértem tőle egy csésze levendula teát. Biccentett, s megvárta, míg benyitok, s magamra zárom az ajtót. Végül nagy sóhajokkal, de az asztalhoz lépkedtem. 

A falak vanília barna festéket tartalmaztak, s rengeteg híres festőtől származó festményt. Hatalmas négyzet alakú szoba volt, s a falakhoz simulva végig könyves polcok voltak, tele könyvekkel. Az ajtóval szemben egy mahagóni íróasztal volt, rajta néhány papír, dosszié. Mögötte egy óriási ablak, amit hófehér, átlátszó függöny takart el. Nagyot sóhajtottam, mikor könny szökött a szemem sarkába, s eldöntöttem, hogy apa lemaradásait folytatom, míg el nem érkezik az est. Leültem a bőrszékbe, aminek lábai végén kerekek voltak, s minden papírt, ami az asztalra lett rakva, kezdtem átnézni. Legtöbb egy bizonyos nőtől jött, miszerint a "fiú", hogy viseli a magányt. Tudtam, hogy a legtöbb papírokat nem az apám intézte, ezért felhívtam egy férfi dolgozót, hogy adjon némi papírmunkát. Végül utalvány emelésekkel, különböző kérvényekkel bajlódtam, s az ország békéért gondolkodtam a helyes megoldásokon.

- Gyere babe aludni! - tört rám Zayn, s majdnem felsikítottam meglepetésemben. Morgolódva hagytam, hogy fölhúzzon a székből, s kézen fogva a szobámba kísérjen.

- A kopogás még nem ódivatú - morfondíroztam kissé fázis késéssel, mire felkuncogott. Fáradtan mosolyogtam, arra készülve, hogy átküldjem a saját szobájába, de csak az ajtómig jött. Magához rántott, s erősen megölelt. 

- Holnap ismét korán kelés - motyogta a hajamba, majd elengedett, s sarkon fordulva magára csukta az ajtót. Döbbenten néztem utána, s rengeteg kérdésem volt felé. Végül csak megrántottam a jobb vállamat, s bevonszoltam magam az ágyamba, hogy az álmok széttépjék az agyam, s a lelkemet terrorizálják a kitalációkkal.

Végül egy hatalmas dörrenésre ébredtem, ami az ég felől jött, s utána a villámlás is megjelent. 

- Basszus! - morgolódtam, s fejemre húztam a takarót, mikor az ablakra verődtek az esőcseppek. Percekig verődtem az ágyban, végül megunva, a selyem köntösömet magamra kapva, és a papucsomat, kiléptem a teraszra, s figyeltem az őröket. Unalmasan nyammogtam, s rágtam a nyelvem, s próbáltam észhez térni. Tényleg ennyire unalmas volt az életem? Ennyire tudatlan voltam? Ostoba liba, aki még azt se tudja, menni kettő meg kettő. Talán öt? Sóhajtva inkább visszalépkedtem a szobámba, s felkapcsolva a lámpát, ami az íróasztalomon volt, előhúztam a naplómat. Rózsaszín bőrkötésén arany lakat lógott. Egy másik fiókból előhúztam a kulcsot, s feltártam a titkaimat. 

“ 2004. 07. 13.

A mai napom a legkedvencebb, amit átéltem! Ismét anyuval és apuval voltunk a réten.  Végül is tökmindegy hogy mit fogok kezdeni a jövőmmel, nem? Mármint.. Érted! Szóval, ez az egész azért jutott eszembe, mert ma anya azt kérdezte, hogy örülnék e neki, ha lenne egy bátyám, és a jövőre nézve vele lennék biztonségban. De ez hülyeség. Hogyan lenne bátyám? Végül anya és apa abba hagyták a hülye kérdezgetéseket s elvittek a magántanáromhoz, hogy magyart tanuljak. Borzadály volt! Brrr! :s”

- Ez most komoly? - nevettem fel, a rossz helyesírásomon.  A fejemet fogva csuktam vissza inkább, s hagytam annyiban az unatkozást. Ilyen hülye is csak én lehetek, hogy ilyeneket írok! Végül mindent a helyére tettem, s rápillantottam az órámra, mikor kintről hallottam hangfoszlányokat. Néhány őr sétált el az ablakom alatt, s ekkor pisztolyok sültek el. A fülemhez szorítottam a kezem, s a fejemet a lábamhoz húztam. Ismét csönd telepedett le a helyre, s kilestem az ablakom szélén, ahonnan pontosan lehetett látni a kertet. Két holt testet húztak el a földről, s a hatalmas fegyverükkel, a sötét biztonságiak lepacsiztak. Szájuk mozgott, de nem hallottam semmit. Meg se lepődtem az ilyen dolgokon, életem során már sokszor tapasztaltam, hogy valaki beakar hatolni a házba.

Végül a gardróbomba vonultam, és csillogó szemekkel néztem a rengeteg ruhámat, cipőmet és ékszereimet.  Egy türkiz térdig feszülős, fölül fekete csipkés ruhát kivettem, hozzá egy pár fekete magassarkút, aminek az orra lyukas volt. Leraktam egy fehér székre, s elmentem fürödni. A kipárnázott kádban államig ért a habos víz, s dúdolni kezdtem egy számot, csukott szemekkel, mikor sóhajtva eltudtam lazulni. Végül amikor az ujjaim vége is ráncolódott kikászálódtam, s felvettem a szettet. Leültem a tükör elé, s a hajammal bajlódtam. Alig fél óra múlva körül volt fonva a hajam, s felül egy kontyba zárult. Néhány tincset kilógattam, s begöndörítettem. Számra halvány rózsaszín rúzst kentem, s szememre sötétebb barnát raktam, s kihúztam feketével felül. Szempillámra is leheletnyi festéket raktam, s végajándéknak a fülembe szúrtam egy kerek zafír fülbevalót, ujjbegyemre pedig egy hozzáillő gyűrűt. Elégedetten mértem végig magam a teljes tükörben, immáron a szobámban, majd kisétáltam, egészen az étkezőig.

- Jó reggelt! - mosolyogtam Nikora, amikor leült velem szembe. Csak nyögött egyet, s megköszönte a reggelit, amit elé raktak.
- Ne tudd meg, milyen volt az este! Ahogy bebújtunk az ágyba elaludtam, de Harry kanos része nem hagyott békén. Végül lelöktem a földre szegényt! Aztán a kádban is majdnem elaludtam. Isteni itt az élet! Rajtad fogok élősködni. Amúgy majdnem eltévedtem ide fele, de minden sarkon volt valaki - mondta kuncogva az élménybeszámolóját, s én mosolyogva ettem az omlettemet. Végül mindenki leért, s falatozta az elé tett ételt.
- Egyáltalán hány óra? - kérdezte Harry, mikor már csak ültünk és iszogattuk a teákat, vizeket, kávékat. Niko és Zayn csak megvonta a vállát, s ásítottak.
- Reggel fél öt - válaszolt az egyik alkalmazott, s Harry megköszönte neki. Az elején féltem, hogy szégyenbe hoznak Zaynék, vagy az itteni dolgozók, de a feszült hangulaton kívül mást nem igazán lehet érezni.

- Akkor félig mit csináljunk? - csapta a fejét az asztalnak Nicole. Hármunk közül rajtam kívül mindenki felnevetett, majd szóltam nekik, hogy találkozzunk a nappaliban. Alig fél óra múlva mindenki ott termett.
- Ezt a játékot mindig a szüleimmel játszottam. Az a lényege, hogy mindenkinek el kell bújnia, és egy valaki keresi meg őket. Persze ötventől visszafele elkel számolnia csukott szemekkel, és mikor visszaszámolt, keresheti az embereket - meséltem félmosollyal, s mindenki bele egyezett a játékba, egy feltétellel, hogy akit elsőnek találnak meg, annak kitalálnak egy "büntetést". Senki se akart számolni, ezért kő - papír - ollóval Zayn veszített. Csak elégedetten mosolyogtam rá, mikor Harry és Nicole elfutott más - más irányokba. Az arcára adtam egy puszit, s ő összeszűkítette a szemeit.
- Ötven, negyvenkilenc, negyvennyolc... - kezdte el hangosan, s én röhögve levettem a cipőimet, s elrohantam.


U.i.: Bocsánat, hogy ilyen sokáig tartott, mire publikáltam a részt, de nem otthon vagyok, és nincs  mindig internet a közelben!.xx