2014. július 14., hétfő

Twenty-eight

 

Wendy Moon


Végül Zayn ismét nálam töltötte az éjszakát, bár már számítottam rá. Félig az álmomban voltam, mikor megjelent mellettem, s szorosan átölelt. Miután ölelt, nem tudtam aludni. A gondolatok ezer felé cikáztak agyamban, s nem engedték, hogy egyáltalán gondolhassak arra, hogy milyen jó lenne aludni. De egyszerűen képtelenség volt, a kérdések füstjén átlátni, hogy az álmaimat láthassam. Zayn morgolódott a forgolódásaimra, s mindig csak szorosabban tartott az ölében. Fulladozásom közben  jutott eszembe Harry szavai, miszerint Zayn a húgára hajt, de Zayn a felfogásaim alapján engem akar. De nekem nincsen testvérem. Vagyis nem tudok róla. 

- Sokat gondolkodtam ezen, de azt hiszem eldöntöttem! - szólalt meg Zayn a sötétségben, s én felültem. Érdekes grimaszba fulladt az arcom, mert nem értettem, mit akart, s a hasam is kezdett fájni. Zayn csak oldalasan mosolygott, s kócos haját igazította, mikor felült mellém. Néztem mélybarna szemeit, majd a háta mögé sandítottam, s kiakadva szemléltem, hogy az óra nem mutat semmit. Sóhajtva figyeltem, amint Zayn a hátát a falnak támasztja, s én elé ülök törökülésbe.
- Te sem tudtál aludni, mi? - kuncogom fáradtan, mire csak oldalasan mosolygott, s szemét megdörzsölte.
- Kibaszottul nem tudtam - ásította, majd a sötét plafont kezdte vizsgálni. Felnevettem, s néztem a nyakán kidagadóerek körvonalát, majd csupasz mellkasán lévő tetoválásait.

- Van hozzájuk történet? - biccentettem a testére, mikor kérdőn rám nézett. Felemelte a félhomályban karjait, s végig nézte. Sóhajtva nézte a bal csuklóját, s bólintott. Vártam, hogy elmesélje őket, de száját nem nyitotta ki. Figyeltem csuklóját, s három bőrkarkötőt vettem észre. Elmosolyodtam, majd bátran oda hajoltam, s felemeltem karját, hogy megnézzem, milyenek is.

- Wendy! Jól vagy? - kérdezte egy hang, mikor megéreztem a fájdalmat fenekemnél és a fejemnél. A sötétségből erős fehér fény áradt a szemhéjam alá, s hunyorítva néztem szét a helységen. Az ágy magam mellett volt, s az aranybarna takaró testemre csavarodva találtam, miközben a hideg padlón felültem. Csak egy álom volt az egész? Csalódottan feküdtem vissza teljes erőből, de megbántam, mikor hangosan koppant a fejem. Felnyögtem, ahogyan zsibbadni kezdett, egészen a tarkómig. Kezdtem fázni, s igazából, csak most fogtam fel, hogy nem az ágyban vagyok, csak egy álom volt és rám izzadt a ruhám, a hajam. Dühtől fröcsögve vonultam be a fürdőbe, s nem érdekelt Zaynnek a hangja, ahogyan kérdezi, mi bajom.

Erős vízsugár csapódott mindenhova, ahogyan teljesen kinyitottam a csapot. Csapkodva zártam el, s szemezgettem kétségbeesett arcvonásaimmal. Kirázott a hideg hirtelen, s megráztam a fejem. A zuhany alá álltam, mikor levetkőztem, s magamra engedtem a hideg vizet. Némán felsikítottam, s meleget is engedtem hozzá. Fogalmam se volt, hogy mi bajom, mikor zokogni kezdtem. Az alhasamban görcsös fájdalom nyílalt, s pánikolva számoltam a napokat. Gyorsan magam köré csavartam a törülközőt, s kutatni kerestem valami tampon, esetleg betét után. Sírni lett volna kedvem, mikor nem találtam semmit sem, ezért az ajtót résnyire kinyitottam.
- Uhm.. Zayn? - kérdeztem picit hisztérikusan.
- Igen? Baj van? - kérdezett vissza, s rögtön az ajtó elé állt. Megráztam a fejem, majd bólintottam kényszeredetten nevetve. Felhúzta a szemöldökét, s türelmetlenül várt.
- Nicole hol van?
- Elmentek Harryvel vásárolni, mert? - egyre türelmetlenebb lett, miközben az arcom égett. Ez ciki.
- Szólnál nekik, hogy uhm.. vennének nekem uhm.. - sóhajtottam. - Tampont? - suttogtam kicsit szégyenlősen, s vakartam homlokomat idegesen. Zayn picit kuncogott, de mikor ránéztem szúrós tekintettel, csak mosolyogva bólintott, s telefonjával elvonult.

Pár perc múlva visszatért, de már csak a hangját hallottam a lépteinek, mert a csukott ajtót figyeltem a fürdőben.
- Ki se fogsz jönni addig, mi? - nevetett fel fájdalmasan, s én egy igennel válaszoltam. Próbált beszélgetni velem, de csak hümmögtem neki. Nem volt kedvem beszélgetni senkivel se. Elrabolnak és ilyenekre nem gondolnak? Eszem megáll! Alig telt el tíz perc, mikor egy női haj jelent meg miközben kinyitotta az ajtót, s kacsintva hozzám dobott egy szatyrot.

 
- Ne nézz már így! - mentem el Zayn előtt, egy türkiz, laza combközépig érő szoknyában és egy fekete testhezálló pánt nélküli felsőben. Idegesített, hogy tekintetével folyamatosan követett, s percenként figyelmeztetett, hogy indulunk. Hajnali négy óra volt, s már a magassarkúmat húztam fel, aminek színe hasonlított a szoknyáéhoz. Egy fekete zakót felvettem, s hajamat söpörtem ki a szemeim elől, mikor felálltam, s lassú, nőies léptekkel elé álltam. 
- Fordulj! - mosolygott aranyosan, s én csak kétkedőn néztem arcát, ami most közelebb volt hozzám, hogy majdnem egy magasak lettünk. Fújtatva megfordultam, s valami hideget éreztem a nyakamnál, mikor egy láncot igazított a tarkómnál. Csodálkozva néztem le, s majdnem elnevettem magam, mikor megláttam az aranymedált, ami egy négylevelű lóherét mintázott. Megfordultam, s arcára akartam adni egy hála puszit, de galád módon elfordította a fejét, így a szájára jutott. 

- Ez gonosz húzás volt! - mormoltam mosolyogva, majd megköszöntem, s mentünk a többiek után, akik már a kocsiban vártak, hogy az öt órás repülővel elinduljunk Washingtonba. A kocsi rádióján valami elképesztő férfi énekelt, miszerint nem akar egyedül maradni, egyedül meghalni. Majd a rádiós vezető, közzé tette, hogy a banda neve Sleeping With Sirens és a dalunk címe Alone. A szoknyámat gyűrögettem, ha csak arra gondoltam, hogy haza utazom. Habár kérdeztem, hogy miért nem egyből New Yorkba megyünk, válasz nélkül hagytak mindig.

A kapukon átjutva összefutottunk Tatjánáékkal, s felszálltunk a gépre. A legtöbb ember végig nézett rajtam, s döbbenten jöttek rá, ki is vagyok. Idegességemet látva Zayn, mikor leültünk a helyeinkre, megfogta kezem, s ujjainkat összefonta. Jobb oldalamon ült, s a balomon az ablak pihent. Figyeltem, ahogyan az emberek sietnek, a dolgozók a táskákat szállítják. Majd megakadt a tekintetem egy szőke hajú utason, aki egyenesen a mi járatunkhoz jött. 
- Zayn? - suttogtam, miközben követtem tekintettemmel a férfit, akin egy szürke öltöny volt, fekete pólóval, s kék szemei dühösek voltak, miközben egy barna hajú nő sétált mellette kecses léptekkel, napszemüveggel a fején. 
- Hmm? - nézett rám mosolyogva, de összevonta szemöldökét, miután nem viszonoztam gesztusát. Idegesen rágtam a számszélét, mikor felszálltak, s eltűntek szemem elől. 
- Itt van Niall és Stacy! - néztem barna szemeibe, amikből eltűnt a kedvesség, s a sötét pulcsijának kapucniját fejére hajtotta. Körül nézett, s a többieknek is valahogyan jelzett, s mintha idegenek lennének, eltűntek. Zayn rám nézett, s egy táskából, amit én hoztam, kivett egy fehér kendőt, s fejemre hajtotta. 

- Simán akarok utazni, és ha ezek együtt vannak, nincs esélyünk, hogy élve lejussunk! - magyarázta, s elővette telefonját és folyamatosan írogatott valakinek, vagy valakiknek. A szürke táskámból elővettem egy rágót, s bekaptam egy szemet. Zaynnek könnyű volt elterelni a figyelmét, hiszen ott volt rá a telefonja, de én csak nézni tudtam a felszálló utasokat. 
- Nyugi, ők az első osztályra szálltak, mi másodon vagyunk - felelte kifújva a levegőt Zayn, s ismét megfogta a kezem. Mosolyogni próbáltam rá, de nem ment. Közelebb hajolt, s a kendőből kilógó hajamat a fülem mögé igazította. Bent tartottam a levegőt, mikor nem vette el a kezét, hanem a tarkómhoz nyomta tenyerét. Szívem hevesen kezdett verni, mikor jobban hozzám hajolt, s ajka súrolta enyémet, de nem csókolt meg. Mosolygott, mikor már félig zárva volt a szemem.
- Csókolj már meg az istenit! - suttogtam erőltetetten, s mintha csak erre várna, ajkát enyémre nyomta. Boldogság hormonok égtek a bőröm alatt, mikor megéreztem nyelve puhaságát. Belemélyülve a csókba váltunk el, s éreztem, ahogyan a vér jobban áramlik arcomban. Aranyosan mosolygott rám, s mintha ő is ugyan azt érezné, mint én; vágyat.

A gép hirtelen megmozdult, s mi bekötöttük az öveinket. Rázkódott minden fal, s erősen fogtam Zayn kezét. Végül, mikor már a fülem is hozzászokott a magassághoz, miszerint magasabbra nem fogunk szállni, megnyugodtam. Szeretek repülni, csupán a fel-, és leszállás mindig a sírba tudott vinni. Az út pár órás volt, és még a nap se szállt fel, mikor úgy éreztem, kifáradtam. Egyszerűen már csak haza akartam jutni.

14 megjegyzés:

  1. Per-fect, mint mindig!!! IMADOM ahogy irsz.... Alig varom a kovi reszt!!! :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy és köszönöm a kedves szavaidat! Sietek vele!:).xx

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Annyira örülök, hogy tetszik amit írok! Sietek nyalóka!:D.xx

      Törlés
  3. Imááádooom....hány részes lesz? remélem sok..:DD ..siess a kövivel!!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire tetszik, és ezt az évadot olyan max 50 részesre terveztem, s a második évad is annyi lesz szerintem! :).xx

      Törlés
  4. Király volt<3 ha nem akarod megvárakoztatni a rajongóidat, akkor hozz hamar részt.:DDD
    Légysziii.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik és milyen rajongókról beszélünk? De sietek vele, nyugalom!:).xx

      Törlés
  5. Szia!:)
    Nem olyan régen kezdtem el olvasni es egyszerűen imádom, ez lett a kedvencem az összes történet közül amit valaha olvastam :) kérlek gyorsan hozd a kövit mert nem tudok várni.xd
    Egy új olvasód, Lisa.
    XOXO

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Annyira örülök, hogy így gondolod! El se tudod hinni, hogy az ilyen kommentek milyen jó kedvet tudnak az arcomra faragni!
      Sietek, ahogyan tudok!
      Az író, Kincső.xx

      Törlés
  6. Szia! En is csak tegnap kezdtem elolvasni,de mar az elso resznel tukon ultem,ugy vartam milesz vele. Nagyon izgalmas es tokeletes egyszeruen. Fantasztikus,tenyleg oda vagyok ezert. Remel a vegen kiderul,hogy az apha is el es elbek boldogan Zaynnel mig meg nem halnak. Varom izgalommal a kovetkezo reszt. Egy boldog lany....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Komolyan! Ezeket a komikat fogom olvasni, mikor szar kedvemben leszek! Annyira melengetőek a szavaid, nagyon köszönöm, hogy így gondolod! Azért érdekes lenne ez a végén, hiszen mindketten bűnösek..:D
      Kincső.xx

      Törlés