2014. július 23., szerda

Twenty-nine

Elnézést a késésért!

 

Wendy Moon


Az út esemény mentes volt, csupán a gyomrom görcsölt. Zayn próbálta elterelni a figyelmem a fájdalomtól, amit soha nem tudok megszokni, de mikor felnevettem, csak kényelmetlenebbül éreztem magam. Végül kaptam görcsoldót, s elaludtam.

- Babe, ébredj! Itt vagyunk - kezdett lágyan rázkódni a vállam akaratomon kívül, s lassú mozdulatokkal kinyitottam szemeimet. Zayn mosolygott rám, s kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Amint kiléptünk a gépből, beszívtam Amerika illatát.
- Ismét itthon! - sóhajtottam könnyedén, s mint egy végszóra Zayn átölelte a derekam, s együtt sétáltunk el a kocsikhoz. Az emberek megbámultak minket, én pedig lehajtott fejjel ültem be a fekete terepjáróba. Nem tudtam semmire se gondolni, miközben utaztunk. Hányingerem lett a stressztől, és izgulásomban remegett minden idegszálam. Behunytam a szemem, mikor zötyögni kezdett a kocsi, és próbáltam koncentrálni Harryék beszélgetéseire, miszerint, mi van Niallel. Ahogyan áthajtottunk a városközponton, majd egészen a Fehér házig meg sem álltunk. Nagyokat nyeltem, mikor ismételten megláttam a fehér oszlopokat, falakat, ablakokat. A rengeteg biztonsági őrt, ahogyan egyenes háttal előre bámulnak és tartják a rendet. Majd a  kutat az épület előtt, amit különböző virágok vették körbe.

Két fekete öltönyös férfi körbe vett és bekísért minket. Zayn erősen fogta a kezemet, bár elgondolkodtam, hogy azért, hogy engem nyugtatgasson, vagy magát. A falak még mindig idegenek és ismerősek voltak számomra, mikor a személyzettel találtuk szembe magunkat.
- Isten hozta a Kisasszonyt! - hangzott a kórus köszöntés, és én könnyes szemekkel öleltem meg az egyik szobalányt, aki igencsak meglepődött. Tudatomhoz tértem, s krákogva köszöntem nekik, s a többieknek megmutattam a vendégszobát.

- Nem tudom, hogy vagy, de mintha itt biztonságban is lennél... - morgolódott Zayn, ahogyan a mennyezetet figyelte a folyosón, miközben már csak ketten sétáltunk, hogy megmutassam a neki kiszemelt szobát. Aztán, mikor a márvány szobához értem, gondolkodás nélkül tovább mentem a szembe lévő szobába, ami az enyém volt. Zayn körül nézett, s elégedetten bólintott, mikor meglátta az aranybarna takarót az ágyon.
- A te szobád a szembe lévő! - válaszoltam gyorsan, mikor becsukta az ajtót, s mosolyogva közelített felém. Beszívtam az alsó ajkamat elégedetten, mikor derekamnál fogva magához húzott. Már nem akartam neki ellenállni, de fogalmam se volt, hogy mit is érzek iránta. Teljesen más dolog egy embert több, mint fél éve szeretni, ismerni, mint csupán két hónapja. Egyáltalán nem ugyan az a kettő! Mielőtt ajkunk összeért volna az ajtón kopogtak. Ellöktem Zaynt, s a ruhámat megigazítva betessékeltem az illetőt.

- Szóval igaz! - nyitott be Niall fehér bársony mellényben, kék ingben és a mellényhez dukáló nadrágban. Haja fel volt zselézve, s egyik kezét zsebében tartotta, míg a másikkal a kilincset markolta. Éreztem, ahogyan Zayn a hátam mögé lépkedett, s erősen a csípőmbe kapaszkodott.
- Szóval igaz!? - mosolyogtam rá gúnyosan, de előkelően. Kihúztam a hátam, s arcizmaimat megfeszítettem, hogy ne látszódjon semmi érzelem. Mintha Niall is vette volna, hogy mit csinálok, összepréselte a száját, hogy ne mosolyogjon rajtam.
- Mi, Kisasszony?
- Hogy egy beképzelt szarházi vagy, aki kijátszotta az apámat. De közlöm veled, kedves utánozható, kelekótya szolga; engem nem fogsz tudni ilyen egyszerűen legyőzni! - lépkedtem felé, s egy magasságban volt szemünk, mikor alig fél méterre megálltam előtte, s kezemet csípőmre szorítottam. Szarkalába eltűnt a szeme sarkából, s csak az üveges tekintetét tudtam nézni.

A következő pillanatban elnézést kért, s maga után bezárta az ajtót. Csodálkozva hagytam, hogy kezeim elernyedjenek, s tudatlanság szálljon az elmémbe. Sosem szokott ilyen hamar - és könnyen - visszavonulót fújni. Zayn maga felé fordított, s száját ajkamra nyomta. Forró nyelvét éreztem meg, s hagytam, hogy az ágyamra lökjön, miközben hátamat fogta. Éjsötét hajába túrtam, s még közelebb húztam magamhoz.
- Meg kellene vernem - suttogta alig egy centire a számtól, s hirtelen azt se tudtam, hogy van-e rajtam ruha. Nemlegesen megráztam a fejét, s erősebben szorítottam magamhoz. Hallottam, ahogyan tovább motyogja a szavakat, ezért tűsarkú cipellőmet lerugtam magamról, s csípőjét átkulcsoltam lábaimmal.
- Nem kell! - feleltem rá mosolyogva, s magamhoz húztam egy csókra.

- Akkor tarts vissza - lehelte félig csukott szemekkel, s jobb kezét combomon végig húzta, egészen a bugyi szegélyéig.  Elmosolyodtam hozzáállásán, de rá kellett ébresztenem, hogy ez ma nem fog tudni megtörténni. Végül cseréltünk a helyzetünkön, s én ültem hasán. Megsimogattam arcát, s az ágy melletti éjjeli szekrényből elővettem egy kártyapaklit, s még mindig Zaynen ülve elkezdtem összekavarni a kártyákat. Csak nézte mit csinálok, mikor kiosztottam őket.
- Römizzünk! - feleltem, mikor ő picit megemelt, s egészen a falig hátrált, majd hátát annak megtámasztva nevetett.
- Rendben babe - mondta boldogan.

Az időt nevetéssel, csalással és csókokkal töltöttük el, miközben játszottunk.Végül rá kellett jönnünk, hogy holnap ismét korán kelünk, hogy New Yorkba utazhassunk. Az idő fiatal volt, még csak dél után kettő lehetett, mikor meguntuk egymást, s csak feküdtünk az ágyon és bámultuk a plafont. Nem szóltunk egy szót se, de így is kényelmes volt a levegő köztünk.
- Mondd Zayn.. Harry miért nem akarja, hogy ennyire, hogy udvarolj nekem? Vagy valami ilyesmit... - kérdeztem óvatosan, körbe szaglászva a témát, amire igazából kiakartam térni. Figyeltem arcát, és szinte láttam a gondolatait, s hallottam, ahogyan az agyában lévő tekervények nyikorogva járnak, hogyan tudná ezt nekem megmagyarázni, amit én már tudok. Tudtam, hogy hazudni fog, de csak most jutott eszembe, hogy az most mennyire fog fájni.

- Nem is érdekel! - feleltem szűkszavúan, s ismét a plafont kezdtem el bámulni. Persze, hogy nem fogja elmondani nekem, miért is tenné? És mondjuk inkább Harrytől kellene megkérdeznem, mert lehet megkérte, hogy ne mondja el nekem Zayn. Éreztem tekintetét arcomon, de nem foglalkoztam vele. Kezdtem éhes lenni, így elnyomva a gyötrelmet, megkérdeztem, hogy éhes-e. Helyeslően bólintott, s kézen fogva elindultunk. Szokásossá vált számomra, hogy besegítek a konyhán, ezért reflex szerűen oda indultam, majd mikor felfogtam, hogy itt inasok és szobalányok várnak minden óhajomra és sóhajomra, az ebédlőbe vezettem inkább Zaynt. Végül a hosszú asztalnak két szembe lévő székét foglaltuk el, s néztük egymást.
- A kedvencét Kisasszony? - jött hozzánk Mr. Louw, a szokásos monoton hangjával, s csupasz fejbőrével. Csak bólintottam, s mindenki eltűnt a személyzeti részlegekre.

Figyeltem Zaynt, ahogyan minden kisebb rezzenésre elcsodálkozik. Nagy szemekkel figyelte, ahogyan az egyik szőke hajú, alacsony inas egy magnetofonon elindít egy lágy klasszikus dallamot. Elmosolyodtam, mikor elé rakták a tányérokat, s egy selyem szalvétát az ölébe fektettek. Amikor ezt velem is megtették, megköszöntem, s mélyet szippantottam a friss saláta és a ropogós csirkecomb aromájából, majd a hozzá készített kedvenc burgonya szirmokat kezdtem el rágcsálni.
- Tudod, azt hittem, valami homárt hoznak ki, vagy kaviárt! - lepődött meg az egyszerű választásomon. Felnevettem, s boldogan konstatáltam, hogy ő is velem nevetett jóízűen. Alig telt el néhány perc, mikor a többiek is leértek, s őket is ugyanígy kiszolgálták.

- Apám, hozzátudnék szokni ehhez! Képzeljétek, van jakuzzi gomb a kádnál! Értitek? Itt fogok élősködni! - bólogatott Niko, s csak fej rázva hozzászólás nélkül hagytam. Ilyen nagy dolog lenne ez? Mondjuk kész káosz volt számomra az első pár hét ott élni, de nem igazán tűnt fel ez a hiány. Sőt, a szobám se hiányzott túlságosan. Amióta anya meghalt, üresnek éreztem magam, s mindent idegennek. Sóhajtva belekortyoltam a száraz vörösboromba, s próbáltam koncentrálni a dolgokra. Most nem az önsanyargatás miatt vagyunk itt, hanem, hogy befejezzük, amit kell. Aztán elgondolkodtam, hogy miért nem ölték meg akkor Niallt, mikor lehetséges volt. Hiszen, most is itt van valahol a házban, több ezer katona mellett, akik készek az életüket is feláldozni érte. Ha most megölnék, akkor mindenki börtönbe kerülne, vagy halálra ítélnék őket. Nincs esélyük, hogy most bármit is tegyenek. Egyszerűen csak várni tudunk.

A halálát akartam Niallnek, s még csak bűntudatom sincs, csupán halvány derengése a fejem hátsó falán. Teljesen őrült vagyok, hiszen mennyi embert mentet meg, és az én életemért volt felelős. Most pedig halom számra öl nőket. Annyira kezdett szét esni a fejem, hogy jobbnak láttam, ha visszafeküdtem a hálómba.

9 megjegyzés:

  1. Aloha!
    Imádtam! *_*
    Extraszupermegagigagyorsankövit!
    Lexa xx

    VálaszTörlés
  2. Wow.. Isteni lett..;)) és megkívánta a csirkét a sültkrumplut és a salátát is... :D nagyon nagyon nagyon siess a kövivel..;)))
    Zsofi:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és hát én is.. sietek!.xx

      Törlés
  3. nagyon szuper most mar latom kezdenek kibontakozni az események:)))Siess.Puszikaaa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szió :D egy kis apróság http://latersbabyyha.blogspot.hu/2014/07/dij.html

      Törlés
    2. Köszönöm, és a kis apróságot is!.xx

      Törlés