2014. július 6., vasárnap

Twenty-seven

 

Wendy Moon


A szívem is leállt egy pillanatra, ahogyan felfogtam a hírt. Niall Horan, aki öt évig a legjobb barátom volt, aki néhány hónapja elárult, az most nőket öldös. Akármilyen bűnt is követtek el, nem érdemelték meg a halált. Akármilyen bűnözők is voltak, nem érdemelték volna meg. Kiszáradt a torkom, és éreztem, hogy lassabban kering a bőröm alatt a vér. A bűntudat mardosott, miszerint már vér tapadt tenyeremhez. Annyi titok és más gondolat a vállamra esett, hogy attól tartottam összeroppanok alattuk. 

Körbe néztem, és mindenki engem bámult. Arcizmaim megkeményedtek, s minden érzelmet a csontom mögé tuszkoltam. 
- Hol? - kérdeztem Zayn szemébe nézve, s gondolatban vállon veregettem magam, mivel nem ingott meg a hangom. A nappaliba ültünk le, s Liam egy pohár vizet nyomott a kezembe, hogy igyam meg. Büszke tartást vettem fel, s udvariasan megköszöntem. Harry telefonja megcsörrent, s ő megnézte a képernyőt, majd fájdalmasan sóhajtott. Mielőtt Zayn nyitotta volna a száját, a göndör megelőzte.
- Ahonnan visszafordultunk - lehelte egyszerűen, s bocsánatkérőn rám nézett. Semleges tekintettel figyeltem őket, ahogyan miattam letörten viselkedtek. Furcsán grimaszoltam, hiszen nem így szoktak reagálni az ilyen esetekre. Azt várták, hogy sírjak, hogy megtörten vonuljak ide-oda. 

- El kellene már kapni! - bosszankodott Nikó, s bólintottam. Nem mehet ez így tovább. Ezek után elkezdődött a megtárgyalása, miszerint hol, és hogyan tudnánk elkapni Niallt és Louist. A gondolataimban kerestem valamit, hogy tudjak segíteni nekik, mert sosem tudják, hol van bizonyos időkben. Aztán eszembe jutott, hogy minden évben rendeznek egy rendezvényt New Yorkban, ahova mindig hivatalosak vagyunk apámmal, s emiatt Niallnek is ott kellett lennie. De mióta már feljebb építették karrierjét, ő is hivatalos lett oda, s kötelező volt megjelennie. Aprót mosolyogtam, s magamban lepörgettem, hogy milyen hónap és nap lehet. 

- Hanyadika van? - kérdeztem a semmibe, s mindenki elhallgatott. Rám emelték tekintetüket, s nem értették elszánt arcmimikámat. 
- Augusztus tizenkilenc - nézte meg a telefonját Liam, s én bólintottam. A bál két nap múlva kezdődik. Ha holnap indulunk, egyenesen New Yorkba, akkor van időnk a másnapi rendezvényre készülni. Niall ezer százalék, hogy ott lesz, mert ha nem, meggyanúsítják. Ismerem a felettesét, és amilyen naiv, könnyű lesz a macskafogó játék. 
- Tudom, hogyan kapjuk el! - kiáltottam boldogan, s bosszúsan. 

Az ajtó kirobbant, s a csapat férfi tagjai pisztolyt rántottak felé. Kiabálás érkezett, miszerint megjött a nő. Mosolyogtam, mikor megláttam a Grewson ikerpárt, s Jamest. A pisztolyok bunkó súrolása hallatszott, mikor elrakták, s én felállva megölelgettem őket. 
- Na mi van, nem sikerült elszöknöd? - nevetett Clara, s én csak megvontam a vállam. Egyszerű fekete miniruha volt rajta, aminek háta csipkébe fonódott. Lila haja kontyban pihent feje tetején. Emma egy rövid szürke farmert viselt, piros pulóverrel. Hosszú szőke haja be volt fonva oldalra. Végül ők is leültek közénk, s elmeséltük nekik, hogy mi történt. 

- Egyszerű. Minden évben, augusztus huszonegyedikén rendeznek egy bált New Yorkban, ahol minden ilyen 'hírességnek' kötelező részt vennie. Mivel mi nekünk is, ezért Niallnek is ott kellett lennie, és ez a mai napig is így van. Szóval tudjuk hol lesz két nap múlva, este nyolctól éjfélig - próbáltam nem mosolyogni, miszerint, zseniális ötletem támadt a fejemből. Mégis bosszúért éheztem, hiszen elárultak. 

Mindenki elégedetten bólogatott, hogy kik kellenek az ügy érdekében. Nem jó, ha sokan vagyunk, de kevesen se jobb. Ehhez pedig egy kidolgozott terv kellett. Hagytam, hogy ők irányítsák a dolgokat, csak néha-néha szóltam közbe, de gondolataim Harry körül jártak. Nikó nem tudta kideríteni még, hogy ki az a lány, de én már sejtettem. Csak nem értem, hogyan lehetne lehetséges. Harry és köztem két év különbség van, anyám és apám születésem előtt öt éve házasodtak meg, így csupán házasságon kívüli születés lehetett. Elképzelésem se volt, hogy mégis ki csalt meg kit. Mégis orra hasonlított anyáméra, de szemöldöke íve apámé volt. Megkérdezni pedig nem akarom, hiszen mindenki úgy tudja, nem tudok róla. Nem hallgattuk ki őket Nicole-lal. 

- Oké. A sorrend: Zayn, Wendy, Harry, Nikó, Liam, Emma, Tatjana és Tristan - sorolta fel a neveket Clara, s csücsörítve kérte Zaynt, hogy ő is jöhessen. Az ellenérvelés a haja volt, s hogy nem tud viselkedni ilyen rendezvényeken. James nyugtatgatta, hiszen ő sem ment, pedig Emma velük tartott. A két utolsó tagot felhívták, s iderendelték őket, báli ruhákkal. Nem értettem ezt a parancsot, hiszen nem tudják a méreteinket, és nem fogok akármilyen ruhát felvenni, egy olyan rendezvényen, ahol paparazzók is vannak, s felfedem a valóm, miszerint élek. Akárhogyan is számoltam, én csupán három embert tudtam volna magammal vinni. Elkértem Zayn telefonját, miszerint elintézem, hogy mindenki bejuthasson. Persze nem maradtam egyedül a telefonnal, követett, s végig nézte ahogyan beütöm a tudakozót, s kérem, hogy csatlakoztassák a kampány vezetőt. Megnéztük az időt, s ott már dél előtt volt, míg itt beesteledett.

- Jó napot Wendy Oliver Moon vagyok, és abban az ügyben keresem, hogy lenne-e esély, hogy még plusz négy személyt vigyek magammal!? - szóltam bele a telefonba, s reméltem, hogy elég hivatalos vagyok. Fogalmam sincs, miért kérdeztem meg, miközben tudtam, hogy nekem nemet mondani úgy sem fognak. Csupán udvariasság az egész.
- Jó napot hölgyem, persze, kérem letudná diktálni a neveket? - kérdése megfogott. Kiadhatom a nevüket? Kérdőn felnéztem Zaynre, aki minden szót jól hallott. Bólintott, s én diktálni kezdtem, mindenki nevét. Alig öt perc múlva bontottuk a kapcsolatot, s vissza adtam a készüléket a tulajdonosának, aki csak elégedetten nézett engem. 

- Kibaszottul megakarlak csókolni! - lehelte, ahogyan közelebb hajolt, de csak súrolta ajkával ajkamat, pimaszul csillogott szeme, s vadítóan büszke volt mosolya. A pulzusom a magasba emelkedett, ahogyan vártam, hogy végre tegye, amit kell, de nem tette. Hátrébb lépett, s vigyorogva bement a nappaliba. A háta mögött találtam egy falitükröt, s láttam az arcom vörösségét, s szemem csillogását. Hideg kezemmel próbáltam hűteni arcomat, s mikor már csak pír maradt, Nikó nekem jött, s berángatott a szobámba, másik kezében pedig hatalmas ruhákkal. 

Ledobta őket az ágyra, s a nyitott ajtón át, kiabált Emmának és Tatjának, hogy jöjjenek be ide. Furcsán néztem az egyszer látott ismeretlent, ahogyan szőke haja kócosan a vállára hullott, s szakadt térdig érő farmert viselt, hozzá pedig fekete trikót. Köszöntünk egymásnak rendesen, s megtudtam, hogy Fehéroroszországból származik, s elhurcolták ide, majd, ahogyan őt idézném, "felboncolták" és  eladták jó pénzért titokban a máját. Zayn és Niall mentette meg. 

- Ezekkel mégis mit kellene csinálni? - tudakolta hisztizve Nikó, s mindenki felnevetett. Bepróbált durcáskodni, de nem igazán sikerült neki. Felemeltünk néhány ruhát, s felpróbáltuk találomra. A ruhám rózsaszín volt, s a földig ért, mellbősége nagyobb volt, az én mellemnél. Pánt nélküli volt, hátul cipzáras. Rögtön levettem, s visszavettem a ruhám, és inkább segítettem a többieknek. Nikónak vékony dereka, s tetoválásai miatt, nehéz feladat volt, így vele kezdtük. Egy azúrkék színű földig érő, bőrhöz tapadó ruhát választottunk, ami elől rövidebb volt. Mélyebb mellkivágása volt, de nem zavarta. Csipkés hosszú ujja volt, s elképesztően passzolt hozzá. Nála esélytelenül az elsőként sikerült választani, így jött Emma. 

Neki egy egyszerűbb halvány rózsaszín, szatén ruhát választottunk, ami a térdéig ért. Derekáig feszült bőrén, majd onnan lágyan omlott lábára. Felül vastag pánt volt, de háta szinte majdnem csupasz, csupán pár fonál húzta össze a jobb és a bal oldalt, így kiemelve karcsúságát. Tatjanának öt ruha után találtunk egy borostyánszínű ugyanúgy térdig érő, végig feszülős ruhát, ami passzolt szemei kékességéhez. Pánt nélküli volt, s kagylógyöngyök borították a mellszegélyét. 

Az este már későre járt, mire hozzám eljutottunk. Mellem kisebbsége miatt, alig akadt ruha, ami passzolt volna rám, de találtunk.
- Tatjana, ideje indulni, holnap korán kelünk! - nyitott be Tristan, majd odaköszönt nekünk, s megvárta, míg összeszedi a ruháját, s sorban végig ölel minket, s elköszöntek.

12 megjegyzés:

  1. Végre egy blog, ami normális időközönként hoz új részeket! :D
    Jó lett*-* :)

    VálaszTörlés
  2. nagyon imádom:)

    VálaszTörlés
  3. Jó lett, hamar jött, de rövid volt. :(

    VálaszTörlés
  4. Hello :) Imádom Wendy történetét :) Nagyon várom már a kövit :) Meglepi nálam: http://blaire-erzodemon.blogspot.hu/2014/07/dij.html
    Üdv.: Blaire P. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Aranyos vagy, hogy így gondolod, és nagyon szépen köszönöm! ♥ .xx

      Törlés
  5. Szia:) Nagyon imádom a blogodat! Itt egy kis meglepi : http://nemtudommilegyenacime.blogspot.hu/p/dijaim.html :)

    VálaszTörlés